Tőzsdei jog, 1935 (3. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 10. szám

1U. SZ. TŐZSDEI JOG 39 parton üresen állott, felvontatja Nógrádverőcére. Az alkalmi egyesüléstől alperes kapott megbízást a vontatás keresztülvitelére és utasította W. P.-t, az alperes tulajdonát képező Cs.-gőzös kapitányát, hogy teljesítse ezt a megbízást. A Cs.-gőzös 1934 július 5-én este meg is akarta kezdeni felperes uszályának vontatását, de még a kötélbevétel előtt a gőzös vontájában levő ugyancsak az alperesi cég tulajdonát képező 781. számú uszály összeütközött a felperes fauszályával. Az összeütközést követőleg W. P. az uszályt a római part feletti sekély vízben parthoz állította. Felperes álláspontja szerint az összeütközést W. P. gondatlansága, illetve vétkessége okozta, miért is alperes, minthogy alkalmazottjának ténykedéséért felelős, tartozik felperesnek az összeütközés folytán támadt kárát — a keresetben foglalt részletezés szerint 1798.40 pengőt •— megtéríteni. Ezen összegnek és jáilulékainak megfizetésére kérte alperest kötelezni. Alperes kérte felperest keresetével elutasítani és a költségekben marasztalni. Rámutatott arra, hogy a kötlevél, valamint az N. N. idegen járművek vontatására vonatkozó határozmányai szerint alperes a vontatott hajókban esett1 károkért csak akkor szavatol, ha a vontatáp nem történt ugyanolyan gondossággal, mint alperes saját járműveinek vontatása. Alperes felelőssége kifejezetten is ki van zárva a véletlenségből, vagy kisebb hibák következtében keletkezett károkért. Tagadta, hogy W. P. gondatlanul, vagy vétkesen járt volna el. Tagadta a kereseti követelés összegszerű helyességét is. Felperes előadta, hogy W. P. ellen ezen ügyből kifolyólag kihágási eljárás indult. A bíróság beszerezte a szóbanforgó kihágási eljárás iratait. Ezen iratokból megállapítható, hogy a Budapest Felső m. kir. Révkapitányság fd. 401/1934. sz. véghatározatával W. P.-t a Hajózási Rendszabályok 19. §-a alapján emelt rendszegés vádja és jogkövetkezménye alól felmentette, felperes fellebbezése folytán azonban a m. kir. Révfőkapitányság 3503/1934. számú véghatározatával az elsőfokú véghatározatot megváltoztatta, W. P.-t rendszegés elkövetésében bűnösnek mondotta ki, és ezért őt rendbírsággal büntette. Ezen határozat indokolása szerint a baleset elkerülhető lett volna, ha W. P. úgy a gőzhajóval, mint pedig a keresztkötélen vontatott uszályhajóval nagyobb távolságra marad a felperesi uszályhajótól és, sötét éjszaka lévén, a csatlókötél átadását a felperesi uszályhajónak dobókötél használata mellett rendelte volna el, továbbá, ha a gőzhajó menetsebességét még nagyobb mértékben csökkenti. Kiemeli az indokolás azt is, hogy W. P.-nak tudnia kellett, hogy a fauszályhajók anyaguknál fogva nem annyira ellenállóképesek, mint a vasuszályhajók, a kötélbevételnél tehát a legnagyobb elővigyázatot kellett volna szem előtt tartania. Megállapítja az indokolás, hogy ezek szerint az adott esetben nem a hajózás kockázatával járó vétlen üzemi baleset történt. A Révfőkapitányság határozatát W. P. a m. kir. belügyminiszterhez intézett fellebbezéssel támadta meg, a belügyminiszter azonban a határozatot felülvizsgálván, azt indokainál fogva helybenhagyta. Alperes vitatta, hogy a kihágási eljárás irataiból nem állapítható meg, hogy közegeit szándékosság, vagy nagyobbfokú gondatlanság terhelte; utalt a 49. számú polgári döntvényre, amely szerint a polgári bíróság a büntetőbíróság elítélést tartalmazó ítéletének döntéséhez és ténymegállapításához nincsen kötve és kérte, hogy a bíróság annak tisztázása végett, hogy forog-e fenn alperes alkalmazottja részéről olyan fokú gondatlanság, amelynek alapján alperes felperesnek kártérítéssel tartozik, hallgassa ki W. P.-t, a 781. számú uszály kormányosát, M. J.-t, továbbá H. J. főmérnököt, aki felperes uszályát a baleset után megvizsgálta. Felperes közbenszóló ítéletet kért. A kötlevél és az idegen járművek vontatására vonatkozó határozmányok 13. §-a szerint alperes felelőssége csak véletlenségből, vagy kisebb hibák következtében keletkezett, illetve kisebb elnézésekből származó károkért van kizárva. A Révfőkapilányság fentebb ismertetett jogerős határozatából, különösen annak indokolásából kitűnik, hogy a baleset annak következtében történt meg, hogy W. P. hajóskapitány, noha az adott esetben — fauszályról lévén szó — a kötélbevételnél a legnagyobb elővigyázatot kellett volna szem előtt tartania, — gondatlanul járt el, amennyiben a gőzhajóval és a gőzhajó által vontatott uszályhajókkal túlközel ment felperes uszályához, a gőzhajó menetsebességét nem csökkentette kellő mértékben és a csatlókötél átadását nem dobókötél használata mellett rendelte el. Mindez nem tekinthető sem véletlenségnek, Bem kisebb hibának, vagy kisebb elnézésnek, tehát -— minthogy alperes alkalmazottjának ténykedéséért felel — alperes felperesnek az összeütközésből származott kárát megtéríteni tartozik. — Igaz ugyan, hogy a bíróság a büntető hatóság határozatához és ténymegállapításához nincsen kötve, azonban az adott esetben nem merültek fel olyan Szempontok, amelyek a bűntető hatóság ténymegállapításától való eltérést, különösen pedig a büntető hatóság által már lefolytatott bizom-ításf elvétel részbeni megismétlését indokolttá tették volna. Dr. Rapoch Jenő, Braun Arnold, Keller Antal tőzsdetanácsosok, vál. bírák; Dr. Engel György jogügyi titkár. 37. A szerződés értelmezése abban az esetben, amikor a kikötés szerint „600 q rozs, augusztus, szeptember és október hóban szállítandó". Az áruüzleti szokások 25/a. §-ának alkalmazása. Tőzsdebíróság 52/1935. sz. Alperes kérte felperest keresetével elutasítani és a perköltségek viselésére kötelezni. Védekezését arra alapította, hogy az F/2 alatti kötlevél szerint az ezen ügylet tárgyát tevő 600 q rozis augusztus, szeptember és október hóban volt szállítandó, vitatván, hogy ennek a kikötésnek az az értelme, hogy a 600 q rozsból 200 q augusztusban, 200 q szeptemberben, 200 q pedig októberben volt szállítandó. Ennekfolytán álláspontja szerint felperes a kikötött szokványok 25'a. §-ának 5. bekezdése értelmében felhívás nélkül is köteles lett volna az elszállítási rendelkezést oly időben elküldeni az augusztusi 200 q-ra vonatkozólag, hogy az legkésőbb a teljesítési napot, augusztus 31-ét megelőző 8. napon, augusztus 23-án alperes birtokába jusson. Minthogy felperes az elszállítási ren-