Tőzsdei jog, 1935 (3. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 1. szám

III. évfolyam 1. szám Megjelenik minden hő elején Budapest, 1935 január 1 TŐZSDEI JOG A KERESKEDELMI JOG MELLÉKLETE Felelős szerkesztő; D R. MÓRA ZOLTÁN tőzsdei h. főtitkár. A Tőzsdei Jog előfizetési ára a Tőzsdei Hirdetmények Tára és a Tőzsdei Árjegyzőlap előfizetői részére egész évre 2.— P, mások számára egé&z évre 3.— P A „Tőzsdei Jog"-ot érintő megkeresések „Tőzsdei Jog" Tőzsdepalota III. emelet címre küldendők JOGGYAKORLAT Anyagi jog I. I/a. A mezőgazdasági termények betakarítása előtt való eladása esetére az 1930. évi XXII. t.-c. (bolettatörvény) 37. §-ában szabályozott azon perenkívüli eljárásnak, amelynek célja a termény árának emelkedése következtében fizetendő vételár mértékének, illetőleg az átadandó termény mennyiségnek megállapítása és a peres eljárásnak egymáshoz való viszonya. Az ezen törvényhelyben megállapított kizárólagos illetékesség jelentősége Pp. 180. § 2. és 3. pont; 1881. évi LIX. t.-c. 96. § a) pont. Az 1930. XXII. t.-c. 37. §-ában szabályozott nem peres eljárás egyáltalán nem bír befolyással arra, hogy a perben minő bíróság járjon el. Ezen eljárás nem kötelező, hanem csupán a felek valamelyikének kérelmére folytatandó le, ennélfogva nem olyan eljárás, amelynek a polgári pert szükségképpen meg kell előznie. Végzés. A bíróság alperes pergátló kifogásait elveti, hatáskörét megállapítja és peres feleket a per érdemének tárgyalására utasítja. IndokokFelperes keresetét az A) alatti kötlevélre alapította, amelyből kitűnőleg ő 1934 június 14-én 60—80 mm biborheremagot vásárolt alperestől és amely kötlevél szerint per esetén mindkét fél aláveti magát a Budapesti Áru-és Értéktőzsde választott bírósága megfellebbezhetetlen ítéletének, valamint mindjkét fél elismeri ezen választott bíróság kizárólagos illetékességét összeköttetésük egész tartamára. Alperes két rendbeli pergátló kifogást emelt. Egyrészt a Pp. 180. §-ának 3. pontja alapján, előndván, hogy miután a szóbanfor^ó Ügylet az I930:XXII. t.-c. III. fejezetének rendelkezései alá esik, vita esetében ezen törvény 37. §-a értelmében az eljárásra kizárólagosan az a járásbíróság illetékes, amelynek területén a teljesítés helye van, tehát a tőzsdebíróságnak nincsen a per elbírálására hatásköre és illetékessége, másrészt arra az esetre, ha a tőzsdebíróság ezen álláspontját nem tenné magáévá, a Pp. 180. §-ának 2. pontja alapján, azt vitatván, hogy az 1930:XXII. t.-c. 37. §-ában szabályozott eljárásnak meg kell előznie a polgári pert. Felperes kérte a pergátló kifogások elvetését. Felfogása szerint az 1930:XXII. t.-c. III. fejezete a szóbanforgó ügyletre errváltalán nem alkalmazható, azonban a pergátló kifogásod akkor sem állanának meg, ha az ügylet ezen rendelkezések alá esne. Az idézett törvény 37. §-ában kifejezetten nem peres eljárásról van szó, ami nyilvánvalóan nem érintheti a bíróság hatáskörét és ezen nem peres eljárás sem kötelező, hanem csak a felek valamelyikének kérelmére folytatandó le, tehát az sem áll, hogy a pert más hatósági eljárásnak kell megelőznie. A bíróság mellőzte annak a kérdésnek a vizsgálatát, vájjon a peres ügyletre valóban alkalmazandók-e az 1930:XXII. t.-c. III. fejezetének rendelkezései, mert alperes pergátló kifogásai akkor sem helytállóak, ha ezen rendelkezések alkalmazandók. 1. A Pp. 180. §-ának 3. pontjára alapított pergátló kifogás alaptalan a következő okból: Az 1930.XXII. t.-c. 36. §-a szerint a gazda a termelési év július hó 1. napja előtt előre eladott terményét iköteles abban az esetben is szerződés szerint szállítani, ha a termény helyi piaci ára az átadás helyén és napján magasabb, mint a kikötött ár, követelheti azonban, hogy a vevő eszerint a magasabb egységár szerint számított vételárat fizessen, levonva belőle a vételár-előleg után számított kamatot. Ha a vevő nem hajlandó a vételárat így kiegészíteni, az eladó nem köteles több terményt átadni, mint amennyi a kialkudott egységár szerint számított vételár és a felvett vételárelőleg után számított kamat együttes öszszegének a szerződésben ikikötött teljesítési nap piaci ára szerint számítva megfelel. Az ezen szakaszt nyomban követő és ezzel tartalmilag is összefüggő 37. § első mondata szerint vita esetében a járásbíróság, bármelyik fél kérelmére, nem peres eljárás útján állapítja meg azt, hogy a termény árának emelkedése következtében a vevő mennyi vételárat köteles fizetni, illetőleg az eladó mennyi terményt iköteles átadni. A 37. § második mondata tartalmazza azt a rendelkezést, amelyre alperes hatásköri kifogását alapította, t. i. azt, hogy az eljárásra kizárólagosan az a járásbíróság illetékes, amelynek területén a teljesítés helye van. A törvényjavaslat miniszteri indokolása szerint előrelátható, hogy a szóbanlévő ügyletek rendezéséből kifolyólag viták fognak felmerülni a felek között. A javaslat ezeknek a vitáknak az elintézésére fenntartja a bírói útat, de rövid, nem peres eljárást állapít meg a viták eldöntésére. Ezzel biztosítja a javaslat azt, hogy a viták röviden és a legkisebb költséggel legyenek elintézhetők. A viták eldöntésére aggodalom nélkül lehet rövid perenkívüli eljárást megállapítani, mert vem jogkérdések eldöntéséről lesz szó, hanem