Tőzsdei jog, 1935 (3. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 5. szám

III. évfolyam 5. szám Megjelenik minden hő elején Budapest, 1935 május 1 TŐZSDEI JOG A KERESKEDELMI JOG MELLÉKLETE Felelős szerkesztő: D R. MÓRA ZOLTÁN tőzsdei h. főtitkár. A Tőzsdei Jog előfizetési ára a Tőzsdei Hirdetmények Tára és a Tőzsdei Árjegyzőlap előfizetői részére egész évre 2.— P, mások számára egész évre 3.— P A „Tőzsdei Jogu-ot érintő megkeresések „Tőzsdei Jog" Tőzsdepalota III. emelet címre küldendők JOGGYAKORLAT Eljárási jog 18. Az örökhagyó hitelezője követelését az örökösök ellen a hagyaték birtokbavétele, vagy bírói átadása előtt érvényesítheti és nem tartozik az örökösödési eljárás befejezését bevárni, a Pp. 180. §-ának 2. pontjára alapított pergátló kifogás tehát alaptalan. Pergátló kifogás gyanánt nem hozható fel az a körülmény, hogy a hagyaték a perben törvényesen nincs képviselve. Nem pergátló körülmény az, hogy felperes elmulasztotta az ismeretlen örökösöknek és az özvegynek perbeidézését. A tőzsdebíróság hatáskörére vonatkozó kikötés átszáll az örökösökre is. Az alávetés nemcsak egy bizonyos, határozottan megjelölt peres kérdésre, hanem valamely állandó és folytonos üzleti összeköttetésből származó összes peres kérdésekre is érvényes. A tőzsdebíróság hatáskörének való alávetés alakszerűsége kizárólag az 1881. évi LIX. t.-c. 94. §-ában foglalt rendelkezések szerint bírálandó el. 479/1934. A bíróság a pergátló kifogást elveti. Indokok: Alperes az 1911. évi I. t.-c. 180. §-ának 2., 3. és 6. pontja alapján, valamint a m. kir. Kúria 42. számú teljes ülési döntvényében foglalt rendelkezésre való hivatkozással élt pergátló kifogással. A Pp. 180. §-ának 2. pontjára alapított kifogását azzal támasztotta alá, hogy alperes jogelődjének, néhai B. I.-nak elhalálozása után megindult hagyatéki eljárás lefolytatva nincs, a hagyaték még nem adatott át. A hagyatéki eljárás befejezése előtt pedig alperes szerint, vele szemben, az örökössel szemben a polgári per nem volt megindítható. Ez akifogás alaptalan azért, mert a Pp. 180. §-ának 2. pontjában megjelölt „hatósági eljárásion az örökösödési elljárás nem érthető, minthogy a magyar jog szerint az örökség megszerzésének nem előfeltétele az örökösödési eljárás lefolytatása és az 1894. évi XVI. t.-c. által szabályozott örökösödési eljárás csak avégből szükséges, hogy az örökhagyó elhalálozásával bekövetkezett jogváltozás, a jogok megóvása szempontjából bíróságilag rendeztessék, az eljárásnak célja nem lévén jogalapítás, hanem a már megszerzett jogoknak közhitelű alakban való rendezése. A Pp. 180. §-ának 6. pontja szerint sikerrel az esetben emelhető meg a pergátló kifogás, ha a felek valamelyikének nincs perképességes, illetőleg, hogy törvényes képviselője mellőzve van, vagy nincs igazolva. Az 1881. évi LIX. t.-c. 96. §-ának c) pontja szerint a tőzsdebíróság előtti eljárásnál irányadó vonatkozó szabály felfolyamodással megtámadható alaki sérelemnek tekinti azt, hogy ha valamelyik fél törvényes képviselőjének mellőzésével indított pert, vagy idéztetett perbe, ha a hiba utólag helyre nem hozatott. Alperes, mint ez az 563/1934. s. i. sz. kérvényhez mellékelt D) alatti halálesetfelvételből is megállapítható, nagykorú egyén, aki tehát saját személyében volt perbeidézhető. Minthogy pedig alperes nem állította, hogy egyéb okokból nincs perképessége, ez a pergátló kifogása sem volt figyelembevehető. Állította ugyan alperes azt is, hogy a C) alattiban foglalt alávetés az egész hagyatékra, mint jogi személyre vonatkozik, nem azonban a kiragadott egy örökösre, az alperesre, s minthogy alperes kifogása során felhozta azt is, hogy felperes mulasztást követett el, midőn alperesen kívül, aki egyébként egyedüli törvényes leszármazottja az örökhagyónak, annak özvegyét és az ismeretlen örökösöket is, nem vonta perbe, alperesnek kifogása olybá is vehető, hogy a felperesnek felelős hagyaték a perben törvényesen képviselve nincs. Ez a kifogás alaptalan amiatt, mert a magyar jog a hagyatékot jogi személynek el nem ismeri és a kijelölt örökös, vagy örökhagyó halálával a törvény erejénél fogva minden további közreműködése nélkül megszerzi az örökséget. Ehhezképest pergátló kifogás gyanánt nem hozható fel az a körülmény, hogy a hagyaték a perben törvényesen nincs képviselve. Alperesnek a m. kir. Kúria 42. számú teljes ülési döntvényére hivatkozással előadott az a kifogása, hogy felperes elmulasztotta az ismeretlen örökösöknek és az özvegynek a perbeidézését, szintén nem pergátló körülmény, ilyet a Pp. 180. §-a és egyéb törvényhelyek nem ismernek. A bíróság megállapítja azonban, hogy az ismeretlen örökösöknek perbeidézése ez esetben nem is volt szükséges, mert a Kúria 42. számú teljes ülési döntvényében foglalt rendelkezések ellenére, — bár a Kúria az 1917. évi február hó 3. napján tartott teljesülése nem találta szükségét a döntvény hatályon kívül helyezésének —, az újabb gyakorlat értelmében fölösleges az ismeretlen örökösök perbevonása, amidőn az elhalt adós után kizárólag az ő törvényes leszármazói van-