Tőzsdei jog, 1935 (3. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 2. szám

2. sz. TŐZSDEI JOG mékek meghatározott vételárért meghatározott határidőben való szállítása iránt kötött szerződés"ről beszél, tulajdonképpen az folynék, hogy határidőügylet minden úgynevezett szállítási ügylet, ámelynél a teljesítés az ügylet megkötését követő időben történik — feltéve, hogy annak tárgya a törvényben és a végrehajtási utasításban felsorolt valamelyik árucikk. Ámde a törvényhozó szándéka nem erre irányult. A végrehajtási utasítás 119. §-ának 2. bekezdése a kétségeket el is oszlatja, midőn megállapítja, hogy „tőzsdei határidőügyletnek kell tekinteni a törvény szempontjából az előző bekezdésben meghatározott határidőügyletet abban az esetben, ha az ügyletre a felek kifejezett, vagy hallgatólagos megállapodása szerint a tőzsdei áruüzleti szokásoknak a határidőügyletre vonatkozó szabályai irányadók". A végrehajtási utasítás 119. § -ának 4. bekezdése ezt még világosabban juttatja kifejezésre, kimondván, hogy „a törvény rendelkezései semmi tekintetben nem vonatkoznak azokra a határidőügyletekre, amelyek nem tőzsdei határidőügyletek". A törvény rendelkezései ehhez képest kizárólag azokra a határidőügyletekre nyerhetnek alkalmazást, amelyek az áruüzleti szokások általános részének IX. fejezetében foglalt szabályok szerint bonyolódván le, ténylegesen tőzsdei áruhatáridőügyletek. Minthogy pedig a tőzsdén a törvény életbelépése óta a törvény és a végrehajtási utasítás által felsorolt cikkek közül csak a búza és a rozs tárgya a határidőügyletnek, a törvénynek rendelkezései egyéb cikkekre vonatkozó ügyletekre, így tehát malomipari termékek tekintetében kötött ügyletekre alkalmazást nem nyerhetnek. Az 1930. évi XXII. t. c. 40. §-a alapján ezek szerint nem lehetett azt megállapítani, hogy felperes és az alperesi jogelőd között létesített őrleményekre vonatkozó ügylet tilos és érvénytelen. Ettől eltekintve, az 1930. évi XXII. t. c. itt figyelembe vehető, a törvény IV. fejezetében foglalt rendelkezései ez esetben amiatt sem nyerhetnek alkalmazást, mert az alperesi védekezésből oda kellett következtetni, hogy az alperesek által tilosnak és érvénytelennek minősített ügyletek az A) alatti kelte előtt, tehát 1930. évi február hó 28-át megelőzőleg köttettek, — már pedig az 1930. évi július hó 16-án életbelépett 1930. évi XXII. t. c. 53. §-ának (1) bekezdése értelmében a törvény IV. fejezetének rendelkezéseit nem lehet alkalmazni a törvény életbelépése előtt köttöt ügyletekre. Budapest, 1934. évi november hó 28. napján. Frey Kálmán s. k. a vál. bíróság elnöke, Erdély Zsigmond s. k., Vágó József s. k. választott birák, dr. Kende Ernő s. k. jogügyi titkár. 7. Több időszakban vagy több részletben teljesítendő szerződésnél nemcsak <az átadásban, vagy az átvételben, hanem a fizetésben beállott késedelem esetén is élhet a szerződéshez hű fél a még le nem járt kötelezettsége tekintetében a 65.—70. §-ökban biztosított jogokkal. 716/1934. ítélet. A bíróság felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Felperes azt adta elő keresetében, hogy alperestől az A) alatti kötlevél szerint 600 mm 66 kg fajsúlyú takarmányárpát vásárolt, szeptember, október, november és december hónapokban, havi 150 mm-ás tételekben leendő szállításra. Alperes az októberben esedékes 150 mm árpa szállítását jogos ok nélkül megtagadta, miért is arra kérte őt kötelezni, hogy 8 nap alatt, különbeni végrehajtás terhével 150 mm 66 kgr fajsúlyú takarmányárpát a szerződés feltételeinek megfelelően neki leszállítson és ugyanannyi idő alatt a perköltségeket neki megfizesse. Alperes kérte felperest keresetével elutasítani és a perköltségek viselésére kötelezni. Előadta, hogy ő a szeptember hóban esedékes 150 mm árpát szeptember 19-én felperesnek leszállította és ugyanekkor megküldte felperesnek a számlát és a fuvarlevélmásodlatot, melynek ellenében a kötlevél szerint a vételár fizetendő volt. Felperes az árpát két kgr. fajsúlyhiány miatt kifogásolta, jogosulatlanul alperes rendelkezésére bocsájtotta, majd az áruból alperessel közösen mintát pecsételt és a fizetést attól tette függővé, hogy alperes garantálja azt, hogy a következő szállítmány fajsúlya 66 kgr. legyen. Minthogy többszöri felszólítás ellenére ezen garanciavállalás nélkül nem volt hajlandó fizetni, alperes szeptember 28-án a peresített ügylettől, a még nem teljesített részletek tekintetében elállott. Felperes az említett vételárat csak az elállás megtörténte után, október 1-én fizette meg. Felperes vitatta, hogy az alperes által becsatolt felperesi levelekben nincsen szó a fizetés megtagadásáról. Vitatta továbbá, hogy alperes azzal, hogy a fuvarlevélmásodlatot, kiszolgáltatta felperesnek, anélkül, hogy felperes fizetett volna, a szóbanforgó vételárat felperesnek hitelezte és így felperes nem esett olyan fizetési késedelembe, amely jogot adott volna alperesnek az ügylettől való elállásra. Végül vitatta azt is, hogy mivel a szokványok 74. §-a a VII. „A késedelem" című fejezetben van elhelyezve és mivel a 74. §-ban hivatkozott 65—70 §-ok csak az átadásban, vagy átvételben beállott késedelemre vonatkoznak, a 74. §. is csak úgy értelmezhető, hogy annak alapján is csak ilyen késedelem — nem pedig fizetési késedelem — esetén van joga a szerződéshez hü félnek a szerződéstől elállni. Hivatkozott még a bécsi tőzsde szokványainak 54. §-ára, amely szerint ilyen esetben az elálláshoz külön előzetes figyelmeztetés szükséges. A bíróság alperes védekezését alaposnak találta. Nem volt vitás, hogy az A) alatti kötlevél szerint az ügylet a budapesti áru- és értéktőzsde szokványainak kikötésével és azzal a kikötéssel jött létre, hogy a vételár a feladási okmányok ellenében fizetendő. Nem volt vitás az sem, hogy alperes az 1934. szeptemberében esedékes 150 mm árpát felperesnek szeptember 19-én leszállította és hogy ugyanakkor megküldte felperesnek a számlát és a fuvarlevélmásodlatot. Végül az sem volt vitás, hogy felperes 150 mm árpa vételárát csak október 1-én fizette meg alperesnek. Ezen tényállás alapján alperesnek a szokványok 74. §-a értelmében joga volt szeptember 28-án az ügylettől — annak még nem teljesített része tekintetében — elállni, úgy hogy felperes az októberben — valamint természetesen a novemberben és decemberben — esedékes árumennyiség szállítását nem követelheti. Az a körülmény, hogy felperes szerint, az ő leveleiben nincsen szó a fizetés megtagadásáról,