Tőzsdei jog, 1934 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 10. szám

3G TŐZSDEI JOG 10. szám 235. sz. Külföldi kezeléssel járó többletköltség a szakértőbizottság előtt nem érvényesíthető. Az áruüzleti szakértőbizottság állal megállapított értéikkevesblet összege sok esetben azokhoz a költségekhez igazodik, amelyek a nem szerződésszerű minőségben szállított áru rostálásával, tisztításával, zsizsiktelenítésével, vagy az áru másféle kezelésével merülnek fel. Ezek a költségek gyaikran lényegesen különbözők aszerint, hogy a kérdéses eljárásokat belföldön vagy külföldön hajtják-e végre (külföldi kezeléssel járó többletköltség). Vitássá vált az egyes ügyekben eljáró áruüzleti szakértőbizottságok gyakorlatában, hogy olyan esetekben, amidőn az áru külföldre szállíttatott, az értékkevesblet megállapításánál a belföldi vagy külföldi költségek vétessenek-e figyelembe? A tőzsdetanács — a szakértőbizottságok gyakorlatának egységesítése érdekében, másfelől figyelemmel arra, hogy a szakértőbizottságod hatásköre vitás ténykérdések vagy jogkérdések elbírálására nem terjed ki és az előtte lefolytatott eljárás erre nem is alkalmas, — amellett foglalt állást, hogy a szakértőbizottság az értékkevesblet megállapításánál a belföldi tisztítás és egyéb eljárás költségeit vegye figyelembe, azonban minden ilyen esetben kifejezetten állapítsa meg szakvéleményében, hogy az értékkevesblet meghatározásánál a belföldi költségek összegére volt tekintettel és állapítsa meg szakvéleményében kifejezetten azt is, hogy a vevő a külföldi kezeléssel járó többletköltség iránti igényeit per útján érvényesítheti az illetékes bíróság előtt, amely abban a kérdésben, hogy ezzel a többletköltséggel az eladó terhelhető-e, az általános jogelvek szerint dönt. JOGGYAKORLAT 48. Ha az eladó a fuvarlevélre olyan utasítást ír az irányítás tekintetében, amely a vevőtől kapott rendelkezéstől eltér s ha annak következtében fuvardíjtöbblet merül fel, ezért a vevőnek kártérítéssel tartozik. Fennmarad a vevőnek ez a kártérítési igénye az eladóval szemben dacára annak, hogy a vevő az eladót ezen követeléséről csak az elévülési idő letelte után értesítette és emiatt az eladó a vasúttal szemben kártérítési igényt már nem támaszthat, de csak abban az esetben, ha megállapítható az, hogy az eladó kárigényét a vasúttal szemben érdemi okokból kellő időben való perindítás esetén sem érvényesíthette volna sikerrel. 439/1934. Indokok: Felperes azt adta elő keresetében, hogy alperestől az A) alatti kötlevél szerint 150 mm rozsot vásárolt és ennek leszállítására nézve azt a dispoziciót adta alperesnek, hogy mivel A. .., ahová az áru megy, nincsen bent az osztrák-magyar kötelékben, a fuvarlevelekbe írja be, hogy az áru ,,via Hegyeshalom Lokaltarife'* szállíttassák. Alperes azonban ehelyett a „helyi díjszabás alkalmazandó" előírást írta be a fuvarlevélbe, minek következtében az áru Hegyeshalom helyett Rohoncon keresztül szállíttatott és számoltatott el. Ez által 240.71 P fuvardíjtöbblet merült fel. Ennek és járulékainak megfizetésére kérte alperest kötelezni. Alperes kérte felperest keresetével elutasítani és a perköltségek megfizetésére kötelezni. Igaz ugyan, hogy a fuvarlevélbe a felperestől kapott utasítás ellenére azt írta be, hogy helyi díjszabás alkalmazandó és az is igaz, hogy ennek következtében a keresetben említett fuvardíjtöbblet merült fel, azonban felperes mégsem követelheti tőle ezen fuvarkülönbözet megtérítését, mert két esztendeig várt igényének érvényesítésével és eközben alperes követelése a vasúttal szemben elévült. Felperes egyrészt azt vitatta, hogy az adott esetben a reklamáció nem vezethetett volna eredményre, másrészt azt is állította, hogy az ilyen követelés elévülési ideje a nemzetközi áruforgalmi egyezmény szerint nem egy év, hanem három év. Alperes előadta, hogy ő a reklamációt az osztrák államvasutakhoz be is nyújtotta, azonban az — egyelőre csak magánértesülése szerint — elévülés okából elutasíttatott. A biróság alperes védekezését alaptalannak találta. Nem volt vitás, hogy alperes felperes utasítása ellenére a „via Hegyeshalom Lokaltarife" előírás helyett a „helyi díjszabás alkalmazandó" előírást írta be a fuvarlevelekbe. A nemzetközi áruforgalmi egyezmény 9. cikke 3. §-ának e) pontja első bekezdése szerint, ha a feladó megjelölései az útirány, vagy a díjszabások kétségtelen meghatározására nem elegendők, — akkor a vasút azt az útirányt, vagy azokat a díjszabásokat választja, amelyek neki a feladóra nézve legelőnyösebbeknek látszanak. Ugyanezen §. h. pontja szerint pedig az e. pont első bekezdésében említett esetekben a vasút az útirány, vagy a díjszabások megválasztásából eredő károkért csak szándékosság, vagy súlyos gondatlanság esetében felelős. A bíróság megállapítása szerint az, hogy a vasút a „helyi díjszabás alkalmazandó" előírás alapján az árut Rohoncon keresztül szállította, nem tekinthető szándékosságnak, vagy súlyos gondatlanságnak. Ennekfolytán alperes kárigényét a vasúttal szemben semmiképpen sem érvényesíthette volna sikerrel, tehát nem annak következtében üttetett el ezen kárigényének érvényesítésétől, hogy felperes a maga követeléséről állítólag csak az elévülési idő eltelte után értesítette őt. Minthogy pedig alperes védekézését kizárólag ezen legutóbb említett körülményre alapította, ez a védekezés nem volt figyelembe vehető. A teljesen pervesztes alperest a perköltségek viselésére is kötelezni kellett. Rudapest, 1934. évi szeptember hó 20. napján. Szegő Aladár s. k. egyesbíró, dr. Engel György s. k. jogügyi titkár. Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos. Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, V., Mária Valéria-u. 12. (Felelős: Schulmann I.)