Tőzsdei jog, 1934 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 10. szám

II. évfolyam 10. szám Megjelenik minden hő elején Budapest, 1934 október 1 TŐZSDEI JOG A KERESKEDELMI JOG MELLÉKLETE Felelős szerkesztő: DR. MÓRA ZOLTÁN tőzsdei h. főtitkár. A Tőzsdei Jog előfizetési ára a Tőzsdei Hirdetmények Tára és a Tőzsdei Árjegyzőlap előfizetői részére egész évre 2.— P, mások számára egész évre 3.— P A „Tőzsdei Jog"-ot érintő megkeresések „Tőzsdei Jog" Tőzsdepalota III. emelet címre küldendők Uj áruüzleti szokások a cseh-szlovák tőzsdéken 1934 július 1-től kezdődő hatállyal a csehszlovák árutőzsdék áruüzleti szokásainak általános része új, átdolgozott alakban lépett hatályba. Az általános rész 95 §-ból áll; olvasóinkkal azokat a lényeges különbségeket fogjuk ismertetni, amelyek a régi és az új szokványok között fennállanak. A szokványok hatálya, — a magyar áruüzleti szokásokkal egybehangzóan, — eddig akkor terjedt ki az ügyletre, ha a felek az ügyletet a tőzsdén, vagy a tőzsdei szokásokra való hivatkozással kötötték. Az új szokványok 1. §-a hozzáfűzi ehhez azt az esetet, ha a felek, akik az illető tőzsde tagjai, magukat a tőzsdei választott bíróság hatáskörének alávetették és az ügylet olyan árunemre vonatkozik, amelynél a felek a szokványokat ki szokták kötni. A 4. § megszigorítja az ügylet kötlevéllel való igazolásra irányuló kötelezettséget. Ha valaki óvásszerű felhívás ellenére sem küldi vissza a kötlevelet, vagy nem szabályszerűen állítja azt ki, úgy ez a magatartás szerződésszegésnek minősül. Szabályozva van (5. §) a szerződésekből származó jogok és kötelezettségek engedményezésének kérdése. Általában csak a másik szerződő fél hozzájárulásával lehet a jogokat és kötelezettségeket engedményezni, kivéve a pénzköveteléseket, amelyeknél az adós hozzájárulása nem szükséges. Az engedményező az átruházás után is egyetemlegesen felelős marad jogutódjával. A prompt szállítás határideje eddig 6, 10 és 14 nap volt, ezentúl 8, 10 és 15 nap lesz attól függőleg, hogy a teljesítési hely hol fekszik. A legfontosabb újítások a rendelkezés (33. §), felmondás (34., 36. §) és paritás (51. §) szabályozása körül vannak. A 33. § meghatározza a rendelkezés fogalmát és a magyar szokványokkal egyezőleg a distanz-ügyleteknéí a rendelkezés megadását a vevő kötelességévé teszi; ennek a kötelezettségnek a nem teljesítése szerződésszegés. Az új szokványok pontosan megállapítják, hogy milyen határidőkön belül kell a dispoziciót megadni és pedig a magyar szokványokkal egyező oly rendszerrel, hogy azt a határidőt határozzák meg, amelyen belül a rendelkezésnek az eladó birtokába kell jutni. Az új szokványok megegyszerüsítették úgy alaki, mint tartalmi szempontokból a felmondást. Minden nyilatkozatot, amelyben az áru szállítása felmondatik, felmondásnak kell tekinteni. Ha az eladó a felmondó fél, — és ez a szabály — ez nyilatkozatában egyszersmind felhívja a vevőt, hogy adjon rendelkezést. Ha a vevő a felmondó fél, úgy köteles egyidejűleg rendelkezést adni. Elesik tehát a régi szokványok szerint fennálló az a kötelezettség, hogy a felmondásban meg kell jelölni azt a napot, amelyre a felmondás történik. A szállítási határidő felmondás esetén is a rendelkezés kézhezvételétől számítandó. A fuvardíjelszámolásra irányuló eddig fennállott intézkedések a bécsi szokványok mintájára különbséget tettek aszerint, hogy az áru a feladó állomás paritásában, vagy a rendeltetési állomás paritásában adatott-e el. Az új szabályok (51. §) meghatározzák a paritásos állomás fogalmát és megállapítják, hogy a paritásos megállapodás sem a vevőt nem akadályozza a rendeltetési állomás kiválasztásában, sem az eladót a feladó állomás megválasztásában. A vevő általában azt a fuvardíjat köteles viselni, amely a paritásos állomásról a rendeltetési állomásra való szállítás mellett felmerül. Eltérések vannak, ha a