Tőzsdei jog, 1934 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 7. szám

28 TŐZSDEI JOG 7. szám Anyagi jog 39. Áruüzleti szokások 8. §-a. Ha „ab Martfű franko hajóba rakva" kikötés esetén a felek utóbb megállapodtak, hogy a hajóba rakás Szol­nokon fog megtörténni, a Szolnokon felmerült kövezetvám eladót terheli. Felperes alperesnek leszállított és rendben át­vett 950 mm. búza hátralékos vételára címén 48 pengő tőkét és ennek járulékait követelte kere­setében. Alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a búzát alperestől ab Martfű franco hajóba­rakva vásárolta. A kötés létesítése után azonban a Tisza befagyott, úgy, hogy a hajóbarakás Mart­fűn nem történhetett meg, minthogy azonban fel­peres a vételárat sürgette, közölte vele, hogy Szolnokon az ottani téli kikötőben álló uszályba rakhatja a búzát. Szolnokon kövezetvám merült fel, ez a keresetbevett 48 pengő, amelyet jogosult volt levonni. Alperes azt az állítását, hogy a Szolnokon való hajóbarakás felperes érdekében történt, a 2.) alatt csatolt levéllel valószínűsítette. Ettől el­tekintve azonban megállapította a bíróság, hogy felperes követelése alaptalan. Nem volt vitás, — hogy a szerződés feltételei szerint ab Martfű franco hajóbarakva vásárolta a búzát felperestől alperes. A ikikötött áruüzleti szokások 8. §-a ér­telmében ilyen esetben az' esetleges kövezetvám az eladót terheli. Nem volt vitás peres felek között az sem, hogy Martfűn kövezetvám nincs. Felek egyező előadása alapján megállapította azonban a bíróság azt is, hogy a felek utóbb ab­ban állapodtak meg, hogy a hajóbarakás Szolno­kon fog megtörténni és hogy az árut felperes valóban itt hajóba is rakta. E tény mellett kö­zömbös, hogy az átadás helyének megváltozta­tása ikinek a kezdeményezésére történt,, midőn felperes nem állította, még kevésbé bizonyította, hogy e megállapodással egyidejűleg kikötötte, — hogy a szokások rendelkezéseitől eltérően a Szolnokon felmerülő kövezetvámot nem ő, ha­nem helyette alperes tartozik viselni. Ez alapon alperes a beszedett kövezetvámot joggal vonta le a felperesnek járó vételárból. A kereset ezek­szerint alaptalannak bizonyulván, a bíróság azt elutasította és az okozott költségek viselésére fel­perest kötelezte. — Budapest, 1934. április 26. — Dr. Rapoch Jenő sk. egyesbiró, dr. Kende Ernő sk. jogügyi titkár. 40. Szolgálati — vagy társasági szerződés. K. T. 105. §. 239/1934. V. B. ítélet: Felperes keresetével el­utasittatik és köteles stb. Indokok: A kereseti előadás szerint felperes alperessel 1933. július. 1-én a C) alatti megállapodást létesítette, amely szerint a felperes köteles volt az alperes részére megszervezni egy vidéki bizományi üzletet, az alperes részére megbízható megbízókat szerezni, továbbá egyidejűleg megszervezni a .közvetlen I olvasztókkal való összeköttetést úgy a helybeli piacokon, mint a vidéki állomásokon. A regie­költségek levonása után fennmaradó tiszta nye­reségben, vagy veszteségben alperes 65, felperes pedig 35% erejéig részesedett. Minthogy a meg­állapodás 10. pontjában biztosított felmondási < ggal a szerződő felek egyike sem élt, a szerző­dés érvénye 1934. június 30-ig meghosszabbítta­tott. Alperes ügyvezető igazgatója azonban 1934. március 5-én olyan magatartást tanúsított a fel­peressel szemben, hogy az együttműködés a fel­peresre nézve lehetetlenné vált és ez felperest feljogosította arra, hogy működését azonnali ha­tállyal megszüntesse és alperestől az 1934. június végéig terjedő időre járó jogos követelésének ikiegyenlítését igényelje. Minthogy a függőügy­letek lebonyolítása, valamint az elmaradt ügy­letek eredménye előre meg nem állapítható, fel­peres minimumaként olyan összeget követel al­perestől közreműködésének elmaradt idejére, — mint aminő összeget felperes az alperesnél ki­fejtette működésével az első félévben megkere­sett. Ez az összeg 5390 pengő 81 fillért tesz ki. Ezenkívül visszatartott alperes a szerződés 9. pontja értelmében a felperesre eső félévi része­sedésből 1150 pengőt, úgy, hogy a felperes ösz­szes követelése 6540 pengő 81 fillért tesz ki. — Ezen töke és járulékainak megítélésére irányul a kereset. Alperes kérte felperest keresetével el­utasítani és a perköltségek megfizetésére köte­lezni. A bíróság alperes védekezését alaposnak találta. A peres felek között nem szolgálati, ha­nem társasági szerződés jött létre. Felek ugyanis abban állapodtak meg, hogy az üzleti költségek után fennmaradó tiszta nyereség és veszteség 35%-a fogja a felperest megilletni. — Szolgálati szerződés esetén ki van zárva a nyereség és vesz­teségben való osztozkodás, ilyen kikötést a felek csakis társasági szerződés esetén szoktak léte­síteni. Társasági szerződésről lévén szó, a bíró­ság nem tette vizsgálat tárgyává, hogy a társa­ság megszűnésének mi volt az inditó oka, mert a kilépő tag bármi volt is az együttműködés megszüntetésne/k az oka, csakis a K. T. 105. §-ában foglalt jogokat gyakorolhatja, nevezete­sen követelheti minden üzleti év végével az idő­közben befejezett ügyletek elszámolását és az ez alapon őt megillető összeg kifizetését, a még fo­lyamatban lévő ügyletek állásáról pedig minden üzleti év végével kimutatást kívánhat. Minthogy azonban felperes nem ezt veszi keresetbe, ha­nem azon kárának a megtérítését igényli, amely őt az általa tévesen minősített szerződésnek az alperesi igazgató sérelmes magatartása foytán azonnali hatállyal való megszüntetése folytán érte, ez okból az 5390 pengő 81 fillér megítélé­sére irányuló kereseti kérelmével a felperest el kellett utasítani. De el kellett utasítani az al­peres által a felek között létrejött szerződés 9. pontjának második bekezdése értelmében a fel­peres első félévi részesedéséből az esetleges vesz­teségek fejében visszatartott 1150 pengő meg­ítélésére irányuló kereseti kérelmet is, mert a 6.) alatti szerint 1934. január havában az alperesre eső 35%-os veszteség, amelynek helyességét fel­peres aláírásával elismerte, 4676 pengő 70 fillért, vagyis egy hónap alatt jóval nagyobb összeget tett ki, mint amennyit az alperes a szerződés szerint az üzleti év első felében visszatartani jogosult volt. Felperes pervesztes lévén, a fel­merült perköltségek és illetékek megfizetésére kötelezni kellett. — Budapest, 1934. évi április hó 19. napján. Dr. Rapoch Jenő, Steiner Marcel, Szegő Aladár tőzsdetanácsosok, bírák, dr. Ador­ján Ferenc jogügyi titkár. Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos. Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, V., Mária Valéria-u. 12. (Felelős: Schulmann I.)

Next

/
Thumbnails
Contents