Tőzsdei jog, 1934 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 6. szám

22 TŐZSDEI JOG 6. szám olcsóbbítása ezen a réven nem volna elérhető, mert a tőzsdei illetékek az összes költségeknek csak mintegy ötödrészét teszik kri. (Annak a .kérdésnek az elbírálása érdekében, hogy az ügyvédi munkadíjaik általános leszállí­tása kivánatos-e, összehasonlítás tárgyává tétetett a tőzsdebírósági ügyvédi díjsizabás a kir. bírósá­golk előtt alkalmazásra kerülő ügyvédi díjszabás­sal, kipuhatoltattak továbbá a két skála alkalma­zására nézve irányadó alapelvek is. Az összehason­lítás során megállapítást nyert, hogy az ügyvédi díjskála általános leszállítása nem látszott ezidő­szerint indokoltnak, különös figyelemimel arra, hogy a tőzsdebírósági eljárás egyfokú, így ke­vesebb munkaalkalmat nyújt, tehát méltányosnak látszott, hogy az ügyvéd koncentrált és felelősség­teljesebb munkateljesítményéért bizonyos mérték­ben magasabb munkadíjban részesüljön mint a kir. bíróságok előtt, figyelemime'l továbbá arra is, hogy a tőzisdebírósági ügyvédi munkadíj A. ská­lája a kir. törvényszéki skálával egyezik. Három irányban tartotta szükségesnek a tanácsi határo­zat a jelenleg fennálló rendszer módosítását; az egyik az, hagy a makaossági tárgyalásök díja, amelyeknél az ügyvéd érdemleges munkát nem végez, 20 százalékkal leszállíttassók; szükségesnek látta továbbá, hogy a bíróság részére — amely egyébként az ügyvédi költségek megállapításának egész területén szabad mérlegeléssel jár el — biz­tosíttassák a lehetőség különösen arra, hogy oly esetben, amikor az ügy báróimnál több tárgyalás után fejeződik be, a negyedik és következő tár­gyalások díját az ú. n. B skálánál alaosonyahb, de az A sikála felénél áltálában nem kisebb összegben állapíthassa meg; ezzel a tőzsdebírósági skálát al­kalmazásában is közelebb hozta a kir. bíróságok­nál alkalmazásban lévő skálához. Végül a skáta­szerü ügyvédi díjak bizonyos móltányos emelésé­nek lehetőségét kívánta a határozat biztosítani alkkor, amikor az eljáró bíróság figyelmét arra hívta fel, hogy oly esetben, amikor az ügy egy érdemleges tárgyaláson fejeződik be ós az eddig érvényben völt szabályok szerint a felperes két alktusért kapnia A skála szerinti díjazást, míg az alperes csak egy aktusért kapna A skála szerinti díjazást — az alperesi ügyvéd részére megállapí­tandó díj az A slkála méltányos, mintegy 20 szá­zalékos felemelésével történjók. Végül ügyvédi körökben elhangzott kérelmek alapján elhatározta a tanács azt, hogy a kiad­va nyi dijak fokozatába, amely szerint eddig az 1000 pengőt meghaladó összegű perekben a kiad­mány alapdíja tekintet nélkül a pertárgy értékére 10 pengő volt, egy újabb lépcső ilktattassék be, ne­vezetesen, hogy 1000—1500 pengő perértékig a ki­admányi díj 7.50 pengő legyen és csak az 1500 pengőt meghaladó perértékű perekben legyen a kiadmányi díj 10 pengő. A tőzsdebirósági illetékek leszállítása, valamint az ügyvédi díjfokozatok ujabb szabályozása tár­gyában, mielőtt a titkárság által kidolgozott ja­vaslat a tőzsdetanács elé került volna, szakérte­kezlet tartatott a tőzsdebirósági jogügyi titkárok és a tőzsdei bíráskodásban gyakrabban résztvevő ügyvédek bevonásával. A szakértekezleten meg­jelent ügyvédek mindnyájan hozzászól lak a fel­vetett kérdéshez és megnyugvással, illetőleg helyesléssel fogadták az előterjesztett javaslatot.*) *) Az 1934. június 1-én életbelépő új díjszabás a tőzsde pénztáránál 10 fillérért kapható. JOGIRODALOM Über die Bedeutung der Börsenschiedsgerichte im internationalen Handelsverkehr (A tőzsdebíró­ságok jelentősége a nemzetközi kereskedelmi for­galomban), írta Dr. Kende Ernő, „Der Wirtschaf­ter" wieni közgazdasága folyóiratban megjelent tanulmány külön lenyomata, Wien, 1934 május. A dolgozat bevezetésül a tőzsdék keletkezésének gazdaságtörténeti előzményeit és alapjait adja. Egészséges gazdasági élet osak akkor lehetséges, ha reális árak kerülnek felszínre, ennek előfel­tétele pedig az, hogy minden jelentős, gazdasági­lag számiba vehető kereslet ós kínálat egy helyre, a piacokra, majd a tőzsdékre, összpontosuljon, előfeltétele azonban aiz is, 'hogy az áralakulás pro­cesszusánál a gazdaságilag nem indokolt, a ter­melést ós a fogyasztást közvetve sem érintő, il­letve nem ilyentől kiinduló kereslet ós kínálat távoltartassék. A tőzsde ehhez képest nemcsak barométere a gazdasági életnek, feladata nemcsak abban merül ki, hogy konstatálja az áralakulást, hanem egyben árkialakító, árkiegyensúlyozó funk­ciója van, s ily módon a gazdasági életnek legfon­tosabb szervei közé sorozandó. Hogy a tőzsdék gazdasági hivatottságukat betölthessék, bizonyos kötetlenséget, szabadságot kell részükre biztosítani, főleg függetlenséget olyan jogszabályoktól, melyek a valóságos árak kialakulását nehezítik, vagy lehe­tetlenné teszik; másfelől síziüikség van azonban e téren egészen különleges, a köizpolgáritól eltérő jogszabályokra, ügyleti feltételiként szereplő szok­ványokra. A különleges jogisziábály különleges bí­róságok létesítését teszi szükségessé. Bár elvileg nem mondható az, hogy a rendes bíróságok ne ítélkezhetnének a különleges tőzsdei jog szerint, a tőzsdeügyletek elbírálása mégis nélkülözhetetlenné teszi a tőzsdei különbíróságokat, melyek speciális kereskedelmi szaktudással, a polgári perrendtartás formális rendelkezéseitől függetlenítve ítélkeznek. Szerző történeti példákat boz fél arra, hogy a fej­lettebb, tökéletesebb, nemzetközi színezetű jog a kereskedelmi élet szükségleteiből fakadva a tőzsdehír ós ág hoz hasonló különös bíróság ítélke­zésének szűrőjén keresztüli ailalkullt M már régmúlt időkben is. Ezeknek a bíróságoknak ós így a tőzsdeibíróságnak is kulturális jelentősége van. A modern tőzsdebíróságok nemzet- és világgazda­sági jelentőséggel rendelkeznek, mert gyűjtőlen­cséi a gazdasági élet legfontosabb szálainak ós je­lentékeny tényezői a nemzetgazdasági és világ­gazdasági valóságos áralakulás biztosításának. Amennyiben ugyanis a tőzsdének az a biviatásay hogy az ügyletkötések koncentrálásával a min­denkori világpiaci helyzetnek megfelelő áralaku­ílást biztosítsák, — úgy a tőzsdebíróságoknak a feladata mindazoknak az akadályoknak az elhárí­tása, gátló tüneteknek a kiküszöbölése, amelyek a reális áraknak útjában állanak. A tőzsdebíróságok mindenekelőtt a tőzsdei szokások uralomra segíté­sével a forgalom biztonságát garantálják, ami leg­elemibb előfeltétele a reális árialalkulásnak. A for­galmi élet bizonytalansága, az ebből eredő bizal­matlanság oly zavaró momentumök, amelyek egyebék mellett természetellenes áralakulást is okoznák. A reális áraik jelentkezését biztosítja a tőzsdebíróság ítélkezése az által is, bogy szerző­désszegés esetén a késedelemnek a tőzsdei szo-

Next

/
Thumbnails
Contents