Tőzsdei jog, 1934 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 5. szám

20 TŐZSDEI JOG 5. szám Alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hdgy az árú nem felelt meg a kikötött minőségi feltételeknek. Felperes telefonon közölte vele, hogy az árú egy része úgynevezetten rothstiches. Ezt alperes hajlandó lett volna elfogadni. Az árú leszállítása után megállapította azonban, hogy a 30.15 mm árú tejesen megvörösödött, romlott volt. Erre azchnal telefonon rendelkezésére bocsátotta azt felperesnek, mire felperes N. N.-t leküldte hozzá, aki maga is megállapította, hogy a kifogás alapos. Erre megállapodtak abban, hogy a rendelkezésre bocsátott árút alperes magánál tartja és azt felperes részére értékesíteni igyekszik. Ily tényállás mellett az árúból mintát pecsételnie és azt a szakértőbizottság elbírálása alá bocsátania nem kellett. Védekezett azzal is, hogy figyelemmel a C) alatti bizdmányosi megállapodásra, amely felperes és alperes vezérképviselője között jött létre, bár formailag a felek között vételi ügylet létesült, arra mégis a bizományi jogviszony szabályai alkalmazandók; ehhez képest az árú minőségének kifogásolása, a kifogásolt árú minőségének megállapítása nem a vételi ügylet, az árúüzleli szokások szabályai szerint kellett hogy történjék; a mintapecsételés és az expertiz elmaradása tehát emiatt nem vonja maga után alperesnek jogvesztését. A bíróság megállapítja, hogy a peres felek között létrejött és alperes vezérképviselője által alperes nyomtatványán kiállított A) alatti vételi ügyletet tartalmazó kötlevél a C) alatti, felperes és a cég között létesült bizományi megállapodás keretében köttetett. így alakilag vételi ügyletet létesítő felekként kerültek ugyan a peres felek egymással szembe, az ügylet lebonyolításánál mégis a bizományi ügylet szabályai alkalmazandók. A bíróság emiatt úgy találta, hogy alperes, illetőleg a helyette eljáró cég nem tartozott a vételi üfvletet szabályozó árúüzleti szokások rendelkezései szerint a hozzáérkezett és kifogásolt bibctheremagból mustrát vétetni és annak minőségét a szakértőbizottság elbírálása alá bocsátani. Megállapította másfelől a bíróság azt, hogy felperes volt az, aki gondoskodni tartozott annak megállapításáról, hogy a 30.15 mm biborheremag nem volt teljesen megvörösödött romlott árú. Minthogy tehát az alperes a biborheremagból mintát pecsételni és a szakértőbizdttsági eljárás alá bocsátani nem tartozott, másfelől felperes mulasztást követett el a tekintetben, hogy nem gondoskodott annak a bizonyításáról, hogy az árú a vett megbízás értelmében megfelelő volt, a bíróság nem fogadhatta el alapoknak azt a felperesi álláspontot, hogy most már bizonyítás tárgyává nem tehető az, hogy a 30.15 mm biborheremag ténvleg nem megfelelő minőségben adatott át. A bíróság a nem tagadott alperesi állítás szerint ugyanebben az ügyben a szombathelyi tőzsdebíróság előtt folyamatban volt perben eljáró közös szakértőnek az iratokhoz I) alatt csatolt szakvéleménye alapján megállapította, hogy a 30.15 mm biborheremag valóban az alperes által állított minőségi hiányokban szenvedett, hopv ez az árú az átadáskor nem lehetett olyan, amely a szerződésnek megfelelt, hogy a 30.15 mm bibdrheremag jó árúval keverhető nem volt, hogy az a megérkezéskor valószínűleg szívós volt és hogy az nem volt úgynevezett rothstiches árú és hogy az abban időpontban, midőn a szakértő az árút megvizsgálta, 80 százalékkal kevesebbet ért. Ez alapon a kereseti követelés elutasítandó lett volna. Tekintettel azonban arra, hogy alperes az árú ávétele után az E) alatti levélben azt közölte felperessel, hogy a kifogásolt biborhoremag a rendes minőséggel szemben legalább 30 százalékkal olcsóbb, tekintettel arra, hogy ezután az árút megfelelően nem kezelte, hanem z«áknan hagyta, úgy, hogy a felek együttes előadása alánján az ma úgyszólvánl teljesen elértéktelenedett árúnak minősül és tekintettel arra is, hogy a közös szakértő véleménye szerint lehetséges, hogy a biborheremag a szállításkclr 30 százalékkal ért kevesebbet és a nedvesség folytán romlott meg anynyira, hogy a mostani képet mutatja, a bíróság a tovább bekövetkezett romlást, amely nyilván az alperesi vezérképviselő mulasztásának volt a következménye, felperesre nem háríthatja és alperest a vételár 70 százalékának megfizetésére kellett hogy kötelezze. Budapest, 1934 március hó 21. napján dr. Klár András, Elek iFerenc, Friedlander Emil tőzsdetanócsosok, bírák, dr. Kende Ernő jogügyi titkár. SZEMLE Az árúhatáridőüzlet jogi helyzete. A Párisban székelő Nemzetközi Kereskedelmi Kamara íChambre de Commerce Internationale), amely igen előkelő intézménynek magyarországi igazgatósági tagja Popovics Sándor, 81. számú nyomtatványában igen előnyös és áttekinthető formában foglalta össze mindazt, amit az árúhatáridőüzletek céljáról, működéséről és jogi helyzetéről egy gyakorlati szakembernek, kereskedőnek vagy jogásznak tudni kell. Különös értéke a tanulmánynak az, hogy a jelenlegi joghelyzetet kimerítően ismerteti az összes államokra nézve, amelyekben határidőüzlet van. A kiadvány a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara titkárságánál: Secrétariat Général de la Chambre de Commerce Internationale, 5 francia frankért szerezhető meg. A prágai árútőzsde választott bíróságának 1933. évi működéséről szóló beszámoló szerint az 1933. évben 3898 új kereset érkezett be. A megelőző évről maradt 179 üggyel együtt így 4077 ügy volt elintézendő. Az elintézendő ügyek közül 3338 kereset volt 5000 csehkorona alatti és 739 ügy 5000 csehkorona fölötti perértékkel. Az összes elintézett ügyek közül 2247 ügyben volt makacssági ítélet, 260 ügyben volt érdemleges tárgyalás alapján hozott végitélet. A választottbíróság gyorsan dolgozott. Egy hónapon belül nyert Ítélettel elintézést 2208 per, egy hónapon túli időben 237 per. A perek túlnyomó része: 3958, nem a tőzsdén kötött ügyletekből származott; az alperesek túlnyomó része: 3281, nem tőzsdetag volt. Az összes perek közül ügyvédek képviselték a feleket mintegy az esetek felében. Az alperesek közül a legnagyobb számban voltak a sütők: 1255; ezután következnek a gyarmatárúkereskedők: 1022, majd a terménykereskedők: 156, malmok: 152, a gazdálkodók: 106, a lisztkereskedők: 73, és végül a fakereskedök: 54. Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos. Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, V., Mária Valéria-u. 12. (Felelős: Schulmann I.)