Tőzsdei jog, 1934 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1934 / 2. szám
8 TŐZSDEI JOG 2, s/.:'im kczik, hogy a szakértői vizsgálatot megelőzően felek között folytatott, az alperes által megtérítendő érlékkevesblet mennyiségére vonatkozó tárgyalások megállapodáshoz nem vezettek, alperes tehát nem hivatkozhatik arra, hogy felperes tőle csak az eredetileg igényelt és alperes által meg nem adott 3%-os értékkevesbletei követelhette. Alperesnek azt a védekezését, hogy a szakértőbizottság által megállapított 8%-os értékkevesblet öt egészében nem terheli, mert a bizottság a szállított áruból vont mintát a pecsételt vételi mintával nem vetette egybe, a bíróság ugyancsak nem vette figyelembe. A 2187/1933. Sz. V. számú szakértői véleményből megállapítható az, hogy a felek közösen bejelentették, hogy eladási pecsételt minta van az áruból. A szakértőbizottság tehát ennek a ténynek az ismeretében hozta meg határozatát. Megállapítja azonban a bíróság, hogy a szakértőbizottság döntése megtörténhetett anélkül is, hogy a bizottság a pecsételt eladási mintát figyelembevette volna. Kereskedelmi forgalom tárgya ugyanis a vételi ügylet tárgyát tevő lóheremag úgy, amint az megtermett, vagyis természetes áru. A természetes áru azonban nem tartalmazhat olyan arankamagot, amely annakfolytán, hogy egyizben már mágnesgépen keresztülment, úgynevezett lepolirozott állapotba került és amelynek jelenléte az árumintában megfelelő vegyi vizsgálat nélkül nem állapítható meg. Amennyiben olyan áru adatik el, amelyben ilyen lepolirozott arankamag foglaltatik, azt az eladó a magkereskedelemben kifejlődött üzleti gyakorlat szerint a vevővel közölni tartozik, mert a közlés elmaradása esetén az árunak ez a hiányossága rejtett hibának számít. Tekintettel pedig arra, hogy alperes nem állította, hogy az ügylet megkötése és a vételi minta átadásakor felperessel közöle, hogy lepolirozott, úgynevezett bedellporos arankamagvakat tartalmaz az áru s minthogy az ügylet megkötése alkalmával az előrebocsátottak szerint felperesnek nem volt módjában megállapítani, hogy a vételi mintában ilyen arankamagok előfordulnak és minthogy a szakértőbizottság által megkeresett m. kir. vetőmagvizsgáló-állomás értesítvénye szerint a szállított áruból vont minta bedellporos, nagy arankamagvíikat tartalmaz, alperes felperesnek a szakértőbizottság által az értesítvény figyelembevételével megállapított 8% értékkevesbletet megtéríteni tartozik és ezt a megállapítást nem érintheti a vételi pecsételt mustrában lévő árunak minősége. Alperes kifogásolta a sürgöny- és a levélportó-költségnek a felszámítását. Tekintettel azonban arra, hogy a kikötött áruüzleti szokások 57. §-a értelmében az eladó azt a költséget, amelyet a vevőnek a szerződésellenes áru bemutatása által okoz, utóbbinak megtéríteni tartozik és ez a sürgönyés portóköltség a szerződésellenes áru bemutatása által merült fel, az általános rezsiköltségnek nem számítható, a bíróság ennek a megfizetésére is kötelezte alperest. — Budapest, 1934. évi január hó 4. napján. Szegő Aladár, egyesbíró; dr. Kende Ernő. jogügyi titkár. SZEMLE A bécsi értéktőzsde (Wiener Börse) áruosztályán szervezett választottbíróság tevékenységéről a következő értesítést kaptuk: Az 1933. évben az áruosztály választottbíróságánál az előző év 526 keresetével szemben 395 keresetet adtak be. Miután az 1932. évből 32 kereset maradt elintézetlenül, az elmúlt évben összesen 433 kereset került tárgyalásra; ezekből az év végéni 20 maradt elintézetlenül, összehasonlítva a választottbíróságnak az 1933. és 1932. években folytatott tevékenységét, az eredmény azt mutatja, hogy a keresetek száma körülbelül 25%-kal csökkent. A legmagasabb perérték 104.556.80 schillinget, a legalacsonyabb pedig 8 schillinget tett ki. A kereset benyújtása után 8—14 nap alatt hozott határozatok napirenden voltak, az ítélettel befejezett perek öt hatodrészének elintézése pedig nem tartott tovább egy hónapnál. Elintézetlenül 20, csaknem kivétel nélkül december hóban benyújtott kereset maradt. A választottbíróság határozatai ellen összesen két jogorvoslatot nyújtottak be: egy semmiségi panaszt, amelynek hely adatc-tt és egy érvénytelenítési keresetet, amely elutasíttatott. Az 1933. évben megindított perek árunemenként részletezve: Nyersolaj (petróleum, benzin, stb,) 89. Textiliák (nyers- és készáru) 60. Cipők 64. Élelmiszerek (belföldi) 55. Vegyiszerek 44. Fonalak 33. Fa 22. Gyarmatáruk 7. Szén 6. Papir 2. Külöi> böző 4. A wieni tőzsde értékosztályának választottbíróságához az előző év 10 keresetével szemben 13 kereset és az előző év 12 egyéb ügydarabjával szemben 7 érkezett be. Az 1932. évből két ügy maradt függőben. A legmagasabb perérték 10.000 schillinget, a legalacsonyabb 62.38 schillinget tett ki. A tőzsde által kiadott jelentés szerint az üzleti forgalom csekély méretei összefüggésben állnak azzal a ténnyel, hogy az üzletmenet az 1933. évben sem mutatott az értéktőzsdén lényeges javutást. Miután a tőzsdei forgalom a befektetési piacot favorizálta, érthető, hogy a legtöbb kereset a befektetési értékekben való üzletekből származott. Annak következté en, hogy a tőzsdei szokások az üzletet a részletekig pontosan szabályozzák, általában kevés alkalom nyílik pereskedésre Elvétve mégis 1933-ban is alkalma nyílt a választottbíróságnak, hogy bírói úton egészítse ki a szokványok azon réseit, amelyeket a rendkívüli viszonyok azokon ütöttek. Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos. Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, V., Mária Valéria-u. 12. (Felelős: Schulmann I.)