Tőzsdei jog, 1934 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 2. szám

II. évfolyam 2. szám. fflegelenik minden hő elején Budapest, 1934 február 1 TŐZSDEI JOG A KERESKEDELMI JOG MELLÉKLETE Felelős szerkesztői D R. MÓRA ZOLTÁN tőzsdei h. főtitkár. A Tőzsdei Jog előfizetési ára a Tőzsdei Hirdetmények Tára és a Tőzsdei Árjegyzőlap előfizetői részére egész évre 2.— P, mások számára egész évre 3.— P A „Tőzsdei Joga-ot érintő megkeresések „Tőzsdei Jog" Tőzsdepalota III. emelet címre küldendők Figyelmeztetés az olvasókhoz. A Tőzsdei Jog ezen számához mellékelten küldtük szét a Tőzsdei Jog 1933. évi évfolyamának tartalommutatóját, amely áttekintést nyújt az első év folyamán közölt cikkekről s különösen a közölt tözsdebírósági és kir. táblai döntések gazdag anyagáról. Az évközben belépők, valamint a jövőben jelentkező új előfizetők részére néhány teljes példányszámú sorozatot őrzött meg a kiadóhivatal. E sorozatot a tartalommutatóval együtt 2 P-ért bocsátja a kiadóhivatal az előfizetők rendelkezésére. A Tőzsdei Jog Kiadóhivatala, JOGGYAKORLAT Eljárási jog 8. Hatáskör tárgyában hozott tőzsdebírósági határozatok ténymegállapításainak felülbírálata a felfolyamodási eljárásban.* Végzés. A kir. ítélőtábla a felfolyamodásnak helyt nem ad. Indokok: A budapesti áru- és értéktőzsde választott bíróságának eljárási szabályai 26. §-a szerint a tőzsdebíróság a bizonyítékokat szabadon mérlegeli. Ez a mérlegelés, amennyiben a per adatait kimeríti, nem sért jogszabályt és nem alapszik helytelen következtetésen, felfolyamodás tárgya nem lehet. A mérlegelésnek körébe tartozik az a kérdés is, hogy a bíróság milyen bizonyítékokat tart elégségesnek meggyőződése kialakításához, a felek valamelyikének megesketését szükségesnek tartja-e. Alperes arra alapított felfolyamodásának tehát, hogy a bíróság a felek megesketésének kérdésében nem határozott, illetve, hogy alperest vallomására nem eskette, figyelemmel arra is, hogy a bíróság mérlegelése egyébként a fentemlített kellékeknek megfelel, a felfolyamodásnak hely adható nem volt. Budapest, 1933. évi december hó 20. napján. — Dr. Burghardt P. István s. k., III. fizetési csoport jellegével felruházott kir. ítélőtáblai bíró, a tanács elnöke; dr. Jókay Sándor s. k., kir. ítélőtáblai bíró; dr. Gedeon Alajos s. k., kir. ítélőtáblai bíró. * Lásd az 1933. évfolyam I. és IX. számban közölt eseteket is. Anyagi jog 9. Áruüzleti szokások 4/a. §-a és a K. T. 52. §-a. Álképviselet. Az a tárgyilagos tény, hogy az álképviselő valóságos meghatalmazottnak adta ki magát s ezáltal a vele szerződő félnek kárt okozott, elégséges az ő felelősségének megállapítására. Teljesen közömbös az, hogy az álképviselő az ügylet megkötésére a jogosítottól különböző harmadik személytől megbízást kapott, hogy őt vétkesség terheli-e avagy hogy ő e részben menthető tévedésben volt. 611/1933. Vb. ítélet. A bíróság kötelezi alpereseket, hogy fizessenek a felperesnek egyetemlegesen 8 nap alatt végrehajtás terhe mellett 150 aranypengő tőkét stb. Indokok: A keresetben felperes előadta, hogy I. r. alperes, aki a budapesti tőzsde alkuszi nyilvántartásába felvett alkusz, mint N. N. . . .-i kereskedő megbízottja 1933. évi június 21. napján a tőzsdén eladott felperesnek 150 mm. biborheremagot 36 pengő egységáron. Ugyanerről az ügyletről ugyancsak N. N. megbízásából II. r. alperes szombathelyi terményügynök, a keresethez B) alatt csatolt kötjegyet küldte be felperesnek. Az I. r. alperes által kiállított ügynöki kötjegyet felperes A) alatt csatolta. Felperes az ügyletkötés napján az ellenkötlevelet és a kötlevelet beküldte N. N.-nek. Az utóbbi azonban a kötleveleket visszaküldte felperesnek azzal, hogy az árú eladására megbízást nem adott. Felperes a kikötött árúüzleti szokások 4. §-ának b) pontja értelmében 37 pengős egységáron fedezeti vételt foganatosított és erről az eladót, valamint alpereseket értesítette. Felperesnek 150 pengő árkülönbözeti követelése merült fel. I. r. alperest a szokások 4/a. §-a és a kereskedelmi törvény 52. §-a, II. r. alperest az utóbbi törvényhely alapján kérte marasztalni. Alperesek a kereset elutasítását kérték. I. r. alperes tagadta, hogy ö álképviselő volt, állította, hogy ő II. r. alperestől megbízást kapott az ügylet közvetítésére; ez alapon állította ki az A) alattit. II. r. alperes azt adta elő, hogy ő N. N.-tól megbízást kapott az árú eladására és ezen alapon bízta meg I. r. alperest az ügylet megkötésével. Az ügylet megkötése után közölte vele N. N., hogy ő nem adott megbízást.