Tőzsdei jog, 1933 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 3. szám - A jogügyleti illeték a tőzsdebíróság előtti eljárásban

I. ÉVFOLYAM A KERESKEDELMI JOG MELLÉKLETE 3. SZÁM TŐZSDEI JOG Felelős szerkesztő: DB. MÓRA ZOLTÁN tőzsdei h. főtitkár. Tőzsdepalota, Itl. emelet A „TŐZSDEI JOG--OT A „KERESKEDELMI JOG" ELŐFIZETŐI DÍJMENTESEN KAPJÁK A jogügyleti illeték a tőzsdebíróság }< előtti eljárásban A tőzsdebíróság előtti eljárás során lerovásra kerülő jogügyleti illeték tekintetében érdekes ítéletet hozott a m .kir. Közigazgatási Bíróság 12.837/1930. sz, alatt. A szóbanforgó perben alperes viszontkeresetet emelt és ezen viszontkereset összege után nem rótta le az ú .n. jogügyleti illetéket A tőzsdei választott bíróság segédhivatala leletet vett fel, a központi díj- és illetékkiszabási hivatal kirótta az illetéket és a bírságot, a beadott fellebbezést a székesfővárosi pénzügyigazgatóság elutasította és a fél panasza folytán került az ügy a közigazgatási bíróság elé. A közigazgatási bíróság a következőképpen ítélt: „A m. kir. közigazgatási bíróság a panasznak helyet ad és a kiszabott illetéket és bírságot törli. Indokok: A megtámadott pénzügyigazgatósági határozat a tőzsdeperben alperes által emelt viszontkereset után szab ki a tőzsdei per felperese: panaszos ellen egyetemleges felelősség mellett az 1875 :XVI. t.-c. 8. §-a alapján jogügyleti illetéket. Az 1875 :XVI. t.-c. 8. §-ában foglalt jogszabály érvényben van, mert az 1914. évi XLIJL t.-c. 91. §-a az idézett t.-c. 1. és 7. §-át helyezte kifejezetten hatályon kívül és a 8. §. az 1914 :XLIII. t.-c.-vel nem ellentétes, sőt e 8. §-ban foglalt különleges szabályt az 1914:XLIII. t.-c. 72. §-a a választott bírósági eljárásnál is megfelelően alkalmazza és indoka az, hogy e különleges per kedvezményes illetéktétele fel ne használtassák egyébként magasabb illetékkel járó és a per formájába burkolt perenkívüli jogügylet-kötésre. A jelen esetben azonban az ingóvételi szerződési illeték kiszabásának nincs helye az 1875 :XVI. t.-c. 8. §-a alapján sem, mert alperes viszontkeresetet könyvkivonat alapján emelt ugyan, de ezen viszontkereset érdemi elbírálás alá nem került, erre egyezség nem köttetett és ezen jogügyletre a tőzsde ítéletet nem hozott, hanem a per ezen része az ügy szünetelése folytán érdemi elintézés nélkül megszűnt," stb. Az idézett határozat két irányban bír fontossággal. Az egyik, hogy a kir. közigazgatási bíróság megállapítása szerint tehát, ha az ügy ítélettel, vagy egyezséggel fejeződik be, jogügyleti illeték kirovásának helye van. Ezt a megállapítást a kir. közigazgatási bíróság arra alapítja, hogy az 1875 :XVI. t.-c. 8. §-a ezidőszerínt is életben van. Miután ezen megállapítás indokolása nem foglalkozik azzal az új helyzettel, amelyet az 1920: XXIV. t.-c. 38. §-a és különösen az annak végrehajtásáról szóló, az igazságügyminiszterrel egyetértésben a törvény felhatalmazása alapján kibocsátott 79.200/1920. sz. pénzügyiminiszteri rendelet 30. §-a teremtett, az ezirányban felmerült kételyt ez az ítélet sem oszlatja el. Teljesen világossá teszi a helyzetet azonban a hivatkozott közigazgatási bírósági ítélet a másik, negatív irányban, amennyiben kimondja, hogy az ilyen jogügyleti illeték csak abban az esetben követelhető, ha az ügyben érdemi határozat, ítélet hozatott, vagy egyezség jött létre. Semmiesetre sem követelhető tehát a jogügyleti illeték lerovása a kereset beadásával vagy a viszontkereset előterjesztésével kapcsolatban oly esetben, amikor a jogügyletről okirat nem csatoltatott. Ez az eset a tőzsdebíróság előtti eljárás során rendszerint akkor fordulhat elő, amikor az ügylet a tőzsdeteremben jött létre, vagy a hatáskör egy már korábbi perben bemutatott, állandó üzleti összeköttetésre irányuló alávetést tartalmazó okiraton alapszik, vagy, mint az eldöntött esetben is a tárgyaláson előterjesztett oly viszontkereset esetében, amely ellen alperes hatásköri kifogást nem emelt; ezen esetekben ugyanis a keresetet indító fél nem kénytelen a keresethez csatolni a tőzsdebíróságok hatáskörének megállapítása céljából külön okiratot.