Tőzsdei jog, 1933 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 12. szám

4 TŐZSDEI JOG 12. szám szeptember hó 5. napján. Politzer Sándor, Frey Kálmán, Nagy Andor tőzsdetanácsosok, bírák, dr. Adorján Ferenc, jogügyi titkár. 51. Hajón való fuvarozás alatt megsemmi­sült búzáért a hajózási díjszabás szerint járó kártérítési összeg kiszámításánál maga a tőzsdei ár és nem az árúnak a bolettával kiegészített ára szolgál alapul, különösen, amidőn az árú kül­földre szállíttatott és a boletta ellenértéke vissza­utaltatott. A kártérítési összeg után járó kése­delmi kamatok fizetésének kezdő időpontja a vasúti üzletszabályzat 73. §-ától eltérőleg nem a reklamáció napja, hanem az az időpont, amikor az árú rendes szállítás mellett a rendeltetés he­lyére megérkezhetett volna. 530/1933. Vb. Ítélet. Indokok: A kereseti elő­adás szerint alperes az A) alatt csatolt szerző­déssel 200.000 mm. gabonaának uszályrakomá­nyokban való szállítását vállalta el a Futurával szemben. 1932 augusztus második felében a 714. számú uszályban az előbb említett szerződés alapján fuvarozott 5000 mm. búzarakománynál havaria következtében 188.730 kg búza semmisült meg. Alperes elismerte kártérítési kötelezettségét, vitássá csupán a kárösszeg nagyságát tette. Alperes védekezésének lényege az volt, hogy havária esetén a hajózási díjszabás szerint kár­térítés fejében az árú tőzsdei értékét, a fel­merült költségeket, továbbá a maximálisan 5%-ban megállapított elmaradt hasznot tartozik megfizetni. Minthogy alperes eme kötelezett­ségének eleget tett, amennyiben a most felsorolt kártérítési tételedet kifizette, felperes ezeken kívül nem követelhet további 5% elmaradt hasz­not a megsemmisült búza boletta-értéke után is, A késedelmi kamatokra nézve pedig alperes azt vitatta, hogy ezeket azért fizette csupán 1932 november 16-ikától, s nem 1932 szeptember 28-ikától, ahogy felperes kéri, mert felperes csu­pán 1932 november 8-ikán reklamálta meg kárát, a reklamálást megelőző időre pedig a vasúti üz­letszabályzatban foglalt intézkedés analógiájára a reklamált összeg után kamat nem jár, a rekla­málás napját követő 8 napi időre pedig alperes­nek a tényállás kiderítése végett volt szüksége. A kártérítés mérve tekintetében a bíróság az alperes álláspontját fogadta el. A hajózási díj­szabás szerint az árú megsemmisülése esetén kártérítés feejében a hajózási vállalat, amennyi­ben az árúnak tőzsdei értéke van, ezt, ha pedig az ilyen értékkel nem bír, úgy a kereskedelmi ér­téket, továbbá a felmerült költségeket, nemkülön­ben elmaradt haszon címén a tőzsdei, illetve ke­reskedelmi értéknek legfeljebb 5%-át tartozik megtéríteni. Nem volt vitás, hogy az alperesi hajósvállalat ezeket az összegeket kifizette, vita csupán a tekintetben volt, hogy alperes az 5% elmaradt hasznot az árúnak a megsemmisülés idején érvényben volt tőzsdei ára után térítette meg, felperes ellenben nem a tőzsdei ár, hanem az árúnak a bolettával kiegészített ára után akarja az 5% elmaradt haszon megtérítését. Minthogy a hajózási díjszabás kifejezetten intézkedik a tekintetben, hogy amennyiben a megsemmisült árú tőzsdei értékkel bír (szabato­san, amennyiben annak tőzsdei ára van), úgy kártérítés fejében maximálisan ezen érték 5%-a fizetendő, minthogy a havariát szenvedő hajóban szállított búza tőzsdei értőikkel bíró árú, mint­hogy a boletta ellenértéke külföldre történt szál­lításról lévén szó, nem vitásan a királyi kincstár által a felperes részére visszautaltatott, minthogy felperes, ha havária nem következik be, sem jut­hatott volna más helyzetbe, minthogy részére a boletta ellenértéke visszatéríttessék, minthogy felperes az árú tőzsdei ára után az 5%, tehát a maximális elmaradt hasznot megkapta, méltány­talan volna, hogy az árú értékébe be nem szá­mítható boletta ellenértéke után is alperes elma­radt haszon fizetésére köteleztessék, ezért fel­perest az e címen követelt 943 pengő 50 fillér, valamint az ezen összeg után felszámított 45 pengő 27 fillér késedelmi kamat megítélésére irá­nyuló kereseti ikérelmével el kellett utasítani. A késedelmi kamatokat illetőleg a bíróság a felperes álláspontjára helyezkedett és a kamat­fizetés kezdő határidőpontjául 1932 szeptember 28-ikát, végső időpontjául pedig a fizetés napját állapította meg. A vasúti üzletszabályzat 73. §-a szerint késedelmi kamat tényleg csak a rekla­máció napjától jár. Az üzletszabályzatnak ez a rendelkezése azonban nem alkalmazható a hajó­zási vállalatokra, mert míg a vasúti fuvarozások­nál előforduló károk (lopás, kicsurgás stb.) ese­tében a vasút túlnyomórészt a kárról csak a rekla­málás folytán megejtett nyomozás folytán szerez tudomást és a reklamálás előtt nem is tudhatja, hogy az érdekelt fél kárigényét fogja-e érvénye­síteni és ha igen, milyen összeg erejéig, addig a hajózásnál a hajó elsülyedése esetén a hajózási vállalat már a havária napján tudomást szerez az árú megsemmisüléséről. Minthogy a hajózási díjszabás a vasúti üzletszabályzat rendelkezésével ellentétben ilyen esetben részletesen meghatá­rozza a hajózási vállalat kártérítési kötelezettsé­gének egyes tételeit is, kétségtelen, hogy alperes nem a reklamálás napjától, hanem már akkor késedelembe esett, amidőn az árú a rendeltetés helyére megérkezhetett és az eladó az árú vétel­árának birtokába juthatott volna. Budapest, 1933. évi szeptember hó 15. napján. Katona Zsig­mond, dr. Klár András, Bartha Imre tőzsdetaná­csosok, bírák, dr. Adorján Ferenc jogügyi titkár. Minden j jogász, kereskedő és I közgazdász jj olvassa a KERESKEDELMI JOG-ot | és a TŐZSDEI JOG-t Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, V., Mária Valéria-u. 12. (Felelős: Schulmann I.)

Next

/
Thumbnails
Contents