Tőzsdei jog, 1933 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 1-2. szám

1—2. szám TŐZSDEI JOG 5 József tőzsdetanácsosok, bírák; Dr. Zeitler Sándor jogügyi titkár. Budapesti Tábla. P. V. 10.368§1931. sz. Végzés: A kir. ítélőtábla a felfolyamodásnak helyt nem ad. Indokok: A választott bíróságnak hatáskörét megállapító végzésében foglalt helyes indokait a kir. ítélőtábla is elfogadta. A bírói gyakorlat szerint valamely meghatározott ügylet kötésére meghatalmazott a tőzsdebírósági alávetésre is jogosultnak tekintendő, ha az alávetés a szóbanforgó ügylethez hasonló ügyleteknél szokásos. Helyesen állapította meg a választott bíróság, hogy K. H. mint az alperes meghatalmazottja járt el, mert az alperes a szóbanforgó ügyletre teljesített is, az a körülmény pedig, hogy gazdasági termények adás-vételi ügyleteinél a tőzsdebíróság hatáskörének kikötése szokásos, kétségtelen s így alaptalan alperesnek arra a körülményre alapított kifogása, hogy ha a kötlevelet aláíró K. H. megbízottnak is volt tekintendő, a tőzsdebíróság hatáskörének kikötésére azonban megbízása ki nem terjedt. Alaptalan alperesnek arra alapított kifogása is, hogy a felperes által bemutatott kötlevél nem felel meg a Pp. 317. §-ában meghatározott kellékeknek, mert a tőzsdebíróság hatáskörének kikötése — az 1881 :LIX. t.-c. 94. §ának d) pontjában foglaltak szerint — érvényes, ha a felek írásben e hatáskörnek alávetették magukat, e törvényes feltételnek azonban nem további előfeltétele az, hogy a kiRötést tartalmazó okirat a Pp. 317. §-ában foglalt kellékeknek feleljen meg. Budapest, 1931. évi november hó 25. napján. Dr. Kovács László tanácselnök; Dr. Csiky Károly előadó; Dr. Simon Antal bíró. 5. Váltóadás csak akkor szünteti meg az eredeti kötelmet és az azzal összefüggő hatásköri kikötést, ha a váltó fizetésül adatott. A tó'zsdebíróság és a hitbizományi bíróság viszonya. Tőzsdebíróság. 1622/1931. V. b. sz. Végzés: A bíróság hatáskörét megállapítja. Indokok: Alperes elsősorban azért kérte a hatáskör leszállítását, hogy alperes váltókat adott a felperesnek a kereseti követelésről, amelyek lejárattal voltak ellátva, amelyeket felperes forgalomba hozott, amelyek tehát fizetés jellegével bírtak, ennek következtében ha felperesnek a kereseti kötlevelekből kifolyólag alperes ellen igénye volna, azt a kapott váltók alapján csakis a váltóbíróság előtt érvényesíthetné. Ha valamely kötelezettségről váltó adatik, az csak akkor szünteti meg az eredeti kötelmet s csak akkor tekinthető a váltó adásával a tartozás kiegyenlítettnek, ha a felek a váltó adásakor ebben kifejezetten megállapodtak. Egyébként a követelés kiegyenlítését célzó váltó is nem fizetésül, hanem csak fizetés végett adottnak tekintendő s ha a váltófizetés elmarad, a hitelező az eredeti jogügylet alapján ép úgy felléphet, mintha váltó nem adatott volna. Minthogy pedig a keresethez csatolt kötlevelek a váltók adása tekintetében ilyen, az eredeti kötelmet megszüntető újító hatályú megállapodást nem tartalmaznak, sőt a kötlevelek azon kitételéből, hogy a váltókat alperes azért adja, hogy a felperes tőkéjét mobilizálhassa, továbbá abból, hogy habár a kötlevelek szerint a fizetés időpontjául 1931 október l-e volt kikötve, a váltók közül kettő F/l. és F/2, alatti mégis 1931 szeptember 3., illetve szeptember 25-iki lejárattal van ellátva, nyilvánvalóan az következik, hogy a váltók nem is adattak fizetés végett, ennélfogva alaptalan alperesnek az a kifogása, hogy a tőzsdebríóság hatáskörrel azért nem bírhat, meri felperes csak a váltók alapján léphet fel, mert a váltókövetelés érvényesítése a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. Alperes további kifogása az volt, hogy miután a kereseti követelés alapjául szolgáló ügyletek a hitbizományi ügyekben követendő eljárás tárgyában 1869 április 7-ikén kibocsájtott igazságügyminiszteri rendeletben foglalt intézkedésekre való tekintettel hitbizományi viszonyból származó ügyletek, ennélfogva a Pp. 2. §ának első pontja értelmében a jelen per, mint hitbizományi viszonyból származó per a kir. törvényszék hatáskörébe tartozik. A bíróság alperes ezen kifogását is alaptalannak találta. Minthogy a kereset tárgyát képező ügyletek nem hitbizományi viszonyból származó ügyletek, hanem oly adás-vételi ügyletek, amelyek az uradalom részére szükséges áru vételére, illetve eladására vonatkoznak, ennélfogva az ezen ügyletekből eredő per nem tartozik a hitbizomány felett felügyeletet gyakorló kir. törvényszék kizárólagos hatáskörébe, miért is peres feleknek jogukban állott, hogy ezen ügyletekből származó peres kérdés elbírálása végett bármely általuk szabadon választható bíróság hatáskörét kiköthessék. Budapest, 1931. évi november hó 30. napján. Vuk Gyula, Glück Jenő, Davidson Horace bírák és Dr. Adorján Ferenc jogügyi titkár. Budapesti Tábla P. V. 12.570/1931. Végzés: A kir. ítélőtábla az elsőbíróság végzését indokai alapján és a felfolyamodásban felhozottakra tekintettel még azért is helybenhagyja, mert nincs szükség annak tisztázására, hogy a hitbizomány alávetette-e magát és mely ügyletekre a tőzsdebíróság illetékességének, mert nem a hitbizomány, hanem gróf úgy is mint a hitbizomány haszonélvezője vonatott perbe. Budapest, 1932. évi január hó 20. napján. Dr. Kovács László tanácselnök; Dr. Burghardt P. István előadó; Dr. Simon Antal bíró. AnyafiiJog 6. A vevő a minőségi hiányok miatt rendelkezésre bocsájtott, nem romlandó árut is eladhatja executive, ha az idénycikk. (K. T. 347. §.) Kárenyhítési kötelesség. 1691/1931. V. b. ítélet: Alperes viszontkeresetével elutasíttatik és köteles stb. Indokok: Felperes alperestől 1931 évi augusztus hó 10-én 120 mm 97 szalék tisztaságú 90% csiraképességű szöszös bükkönyt vásárolt. 1931 augusztus 20-ig leendő szállításra. A tisztaság és csiraképesség megállapítására a m. kir. vetőmagvizsgáló állomás jelöltetett meg. A tőzsdei szakértőbizottság 1931 szeptember 14-én 1844/1931. Sz. V. szám alatt meghozott véleményében kimondotta, hogy a szállított áru a szerződéses feltételeknek nem felel meg, nevezetesen a tisztasági különbözet meghaladja az 5%-os határt. Erről felperes nyomban értesítette az alperest és felhívta a már lefizetett 3600 pengő vételárelőleg visszafizetésére. Minthogy alperes ezt megtagadta, felperes 1931 szeptember 22-én kelt óvása értelmében az árut lajstromozott ügynök útján a tőzsdén eladatta és alperesnek a B) alatt csatolt elszámolást elküldötte. Ezen összeg és járulékainak megfizetésére irányul a kereset. Alperes leglényegesebb védekezése az volt, hogy miután felperes 1931 augusztus 24-én az árut alpe-