Tőzsdei jog, 1933 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 9. szám - A határidőüzlet tárgyában 1926. június 10-én 4083 sz. alatt kiadott tőzsdetanácsi hirdetmény és az 1930. évi XXII. t. c. (bolettatörvény) IV. fejezete közötti viszony

2 TŐZSDEI JOG 9. szám daközönségnek a tőzsdei áralakulásra fokozottabb befolyást biztosítson". A törvény a minisztériumot hatalmazza fel arra, hogy a 4. pont esetében az ügyletkötésben való részvételt nagyobb terjedelmű földbirtokon való gazdálkodástól tehesse függővé. (43. §. 2. bekezdés.) Nyilvánvaló tehát, hogy a törvény a maga hatályterületén nem akarta maga mellett megtűrni a hirdetményben meghatározott szabályozást, hanem a hirdetmény szabályozásának helyébe akart lépni. A 43. §. 3. bekezdése: „E § rendelkezései nem érintik a tőzsdei ügyletkötésben való részvételnek egyéb feltételeit megszabó tőzsdei üzleti szokásokat", nem jelent egyebet, csak azt, hogy az a körülmény, hogy valaki a törvényben meghatározott személyek közé tartozik, még nem jogosítja az illetőt fel, hogy pl. a tőzsdeterembe bejöjjön és ott tetszése szerint határidőügyleteket kössön. III. A törvény szabályozása nemcsak az ügyletkötő felek személyi kellékeinek meghatározása tekintetében, hanem a szabályozás egész felépítése tekintetében lényegesen eltér. Míg a hirdetményben lefektetett elvek ellenére kötött ügylet nem volt semmis; ha valaki azt önakaratából teljesítette, úgy a teljesítést visszakövetelni nem lehetett, csak a bírói jogsegély megtagadását helyezte kilátásba a tőzsdetanács, addig a törvény szerint a 43. §-ban meg nem jelölt személyek által megkötött ilyen ügylet, vagy ily ügylet kötésére szóló megbízás tilos és érvénytelen. (40. §.). A tilos ügyletet kötő személyt 10.000 P-ig terjedhető pénzbírsággal lehet sújtani (49. §.); a tilos ügylet alapján teljesített szolgáltatást a teljesítéstől számított 3 éven belül vissza lehet követelni. IV. A határidőügyletek ilyen tilos és érvénytelen csoportján kívül, a megengedett határidőügyletek csoportján belül a törvény 44. §-a szerint van egy olyan csoport, amelybe oly ügyletek esnek, amelyeken alapuló követelést nem lehet bírói úton érvényesíteni; nevezetesen ha a követelés játékból eredő nyereség. Az ily követelés önkéntes teljesítése hatályos. Játék esetét lehet megállapítani a törvény (44. §. 2.) szerint különösen akkor, ha az eladott vagy megvett árúmennyiségnek a szerződő felek termelésével, illetőleg szükségletével szemben mutatkozó aránytalanságából, a szerződő felek vagyoni viszonyaiból vagy az eset egyéb körülményeiből nyilvánvaló, hogy a szerződő felek szándéka már a szerződés megkötésekor sem irányult árú tényleges szolgáltatására, illetőleg átvételére és az ügyletnek a nyerészkedésen felül biztosítási vagy egyéb megengedett gazdasági célja nem volt. (A méltányosság szolgálatában áll a 44. §. 3. bekezdése, amely szerint „ha az előbbi bekezdésben említett szándék csupán az egyik szerződő fél részéről áll fenn, játék esetét akkor lehet megállapítani, ha a másik szerződő fél ezt a szándékot az ügylet megkötésekor ismerte, vagy a rendes gondosság kifejtése esetében ismerhette volna".) Miután a törvény nemcsak a határidőügylet alaki (személyi) előfeltételeiről, tárgyi feltételeinek meghatározásáról, az ily perekben lefolytatott tőzsdebírósági eljárás tekintetében a perorvoslatokról, a törvény megszegése esetén büntető rendelkezésekről, a büntető rendelkezések végrehajtására hivatott bíróság szervezetéről és eljárásáról, hanem még arról is intézkedik, hogy a bírság kiszabását tartalmazó, valamint a játék esetét megállapító bírói határozatokat közölni kell a kereskedelemügyi miniszterrel, valamint a szükséges fegyelmi intézkedések megtétele végett a tőzsdetanáccsal (52. §.), sőt az ilyen fegyelmi vétség esetén a fegyelmi büntetést is meghatározza (52. §. 2. bekezdés) és az ily fegyelmi eljárás során hozott határozat ellen a tőzsdebiztos részére a kereskedelemügyi miniszterhez fellebbviteli jogot biztosít, — kétségtelen, hogy az 1930. évi XXII. t.-c. IV. fejezete a hivatkozott tanácsi hirdetménynek a törvény 53. §-ában jelzett időtől kezdve gabonanemüek (búza, rozs, kétszeres, 1. törvény 49. §. és 1. §. ) vagy gabonaneműekből származó malomipari termékek tekintetében kötött határidőügyletekre nézve helyébe lépett, vagyis ezen hirdetmény az 1930 : XXII. t.-c. életbelépése után e cikkekben létesített határidőügyletekre nézve már nincsen hatályban. Ezt állapította meg a tőzsdetanács 1933. évi augusztus 9-én tartott ülésében és ezt hangsúlyozta az ugyanezen napon kelt 248. számú hirdetményében. A tőzsdetanács azonban tisztázni akarta azt is, hogy mi a helyzet a tengeriben kötött határidőügyletekre nézve. Idevonatkozólag 1933 augusztus 9-ike előtt a helyzet az volt, hogy a tőzsdetanács 4083/T. 1926. számú hirdetménye volt teljes egészében hatályban és így a tengeriben csak olyan termelők köthettek határidőügyleteket, akik legalább 600 holdnyi birtokon gazdálkodtak. A tőzsdetanács 1933. évi augusztus 9-iki hirdetménye kimondja, a bolettatörvény idevonatkozó rendelkezéseinek analógiájára, hogy a minimális földbirtok, amelyen való gazdálkodás a határidőüzletben való részvételre feljogosít, nem 600, hanem 100 katasztrális hold.