Tőzsdei jog, 1933 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 7-8. szám - Újabb döntések a tőzsdebíróság előtti eljárásban lerovásra kerülő jogügyleti illeték tárgyában

2 TŐZSDEI JOG 7—8. szám számú végzésben olvashatjuk, hogy „a kezességvállalás nem tartozik az olyan ügyletek közé, amelyekből folyólag, ha azok kereskedők és nemkereskedők kö­zött jöttek létre, a tőzsdebíróság hatásköre a 94. § d) pontja alapján kiköthető, mert a ke­zességvállalás akkor sem vonható a kereske­delmi törvény 258. §-ának 1—3. és 259. sza­kaszának 1., 3., 6 és 7. pontjaiban említett kereskedelmi ügyletek valamelyikének fo­galma alá, ha az egyenes adós ügylete keres­kedelmi ügylet, vagy ha maga a kezesség is kereskedelmi ügyletnek tekintendő". A Kúria e döntése értelmében a hatáskör megállapí­tása szempontjából irányadó jogügylet a ke­zességvállalás ügylete és nem az, amelyért a kezesség elvállaltat ott. E felfogás szerint ab­ból az anyagi jogszabályból, hogy a kezesség terjedelme a főkötelezettség mindenkori ter­jedelméhez igazodik, perjogi következmé­nyeket nem lehet levonni. Legújabban a budapesti kir. ítélőtábla ismét visszatért a korábbi gyakorlatra. A P. V. 5442/1931. számú végzésében a tőzsdebíróság 2017/1930. V. B. számú végzését, amelyben II. r. alperes (a nemkereskedő kezes) hatás­köri kifogásának helyt adott, feloldva ki­mondta, hogy: „II. r. alperessel, mint keres­kedővel szemben a hatáskör kérdése az 1881. évi LIX. t.-c. 94. §-ának d) pontja alapján bírálandó el. Nem helytálló a tőzsdebíróság­nak az a döntése, hogy hatásköre II. r. alpe­ressel szemben azért nem áll meg, mert a ke­zesség, amelynek alapján felperes II. r. alpe­rest perli, a kereskedelmi törvénynek a fent­említett törvényhelyben idézett 258. és 259. §§-ainak felsorolt pontjaiban említett ügyle­tek közé nem sorolható. A kezesség ugyanis járulékos kötelem. A kezes kötelezettségének a kezesség csak jogcíme. Annak jogalapja az a tartozás, illetve az a jogügylet, amelyért a kezességet vállalta. Annak a kérdésnek az el­bírálása szempontjából, hogy II. r. alperessel szemben a tőzsdebíróság hatásköre a törvény 94. § d) pontja alapján megáll-e, elsősor­ban az a kérdés döntendő el, hogy a felperes által 1. r. alperes ellen, mint föadós ellen ér­vényesített követelés olyan ügyletekből szár­mazik-e, amelyek a K. T. 258. § 1., 2., 3. vagy a K. T. 259. § í., 3., 6. és 7. pontjainak valamelyike alá sorolható, mert ha igen, úgy II. r. alperes kezesi kötelezettsége olyan jog­ügyletre vonatkozván, amelyre nézve a tőzs­debíróság hatásköre nem kereskedővel szem­ben is kiköthető, a hatáskör II. r. alperessel szemben is megállhat". A kir. ítélőtábla fel­oldó végzése folytán a tőzsdebíróság a kér­déssel újból foglalkozott és hatáskörét II. r. alperessel szemben is megállapította. A kir. ítélőtábla a tőzsdebíróság utóbbi végzését helybenhagyta. Minthogy a két egybenhangzó határozattal szemben a kir. Kúriához jogor­voslatnak helye nincs, a Kúria a kérdésben nem foglalt állást. A tőzsdebíróság azonban a Tábla döntése folytán részben eltérve a leg­régibb gyakorlat tág értelmezésétől, most azt a gyakorlatot folytatja, hogy a perrendi no­vella 94. §-ának d) pontjában felsorolt keres­kedelmi ügyletért való kezességvállalás ese­tén hatáskörét a nem kereskedő kezessel szemben is megállapítja. A kir. Ítélőtábla P. V. 5442/1931. számú végzésében felhozott indokolás nézetem sze­rint szerencsés összeegyeztetése a materiális és a perjogi szabályoknak, de nem sérti a perrendi novella szorosan magyarázandó rendelkezéseit sem, mert csupán arra szorít­kozik — helyesen —, hogy megjelöli azt az ügyletet: a kezességvállalás jogalapját, szem­ben annak jogcímével, — melynek fennfor­gását, vagy fenn nem forgását a törvény 94. §-ának d) pontja alkalmazásánál vizs­gálni kell. Ujabb döntések a tőzsdebíróság előtti eljárásban lerovásra kerülő jogügyleti illeték tárgyában. Lapunk 3. számában ismertettük a köz­igazgatási bíróság 12.837/1930. szám alatt hozott ítéletét, amelyben megállapítást nyert az, hogy a jogügyleti illeték lerovásának nincs helye a tőzsdebírósági eljárásban ak­kor, ha az ügyletről okirat nem csatoltatik és a perben sem bírói egyezség nem jön létre, sem ítélet nem hozatott. A hivatkozott ítélet, a tőzsdebíróság előtti eljárásban lerovandó illetékekről rendelkező 1875. XVI. t.-c. 8. §-át életben lévőnek állapítja meg, anélkül azon­ban, hogy az 1920:XXIV. tc. 38. §-a és az ezen törvény végrehajtásáról szóló 79200/920. számú pénzügyminiszteri rendelet 30. §-a által teremtett új helyzettel bármily irányban foglalkozott volna. A tőzsdebíróság oly esetben, amidőn a keresethez jogügyletről szóló okirat csatolva nincsen, a kereset beadásakor nem is kí­vánja meg az ezidőszerint igen jelentékeny összeget: rendszerint 3.6%-ot kitevő jogügy­leti illeték lerovását. Tisztázatlan maradt azonban az a kérdés, vájjon ez a jogügyleti illeték lerovandó-e akkor, ha az ügyben bírói egyezség jön létre, vagy ítélet hozatik, és ha igen, vájjon nem kell-e ily esetben az egyez­ségi és az ítéleti illetéket a jogügyleti illeté­ken felül téríteni, avagy a jogügyleti illeték, amennyiben az nagyobb, mint az egyezségi vagy az ítéleti illeték, ez utóbbinak a he­lyébe lép. A Pp. szerint szabályozott ú. n. magán­\ nlasztottbírósági eljárás során ugvanis az 1914. évi XLIII. tc. 72. §-a értelmében, „ha

Next

/
Thumbnails
Contents