Tőzsdei jog, 1933 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 6. szám - A tőzsde közönsége és a tőzsdei jog ismerete - Búza- és lisztminőségvizsgálatok [könyvismertetés]

6. szám TŐZSDEI JOG 3 vetőleg felperes az uradalomba, ahol az árú tárolt, leutazott; 1932 május hó 10-ikén az árút megtekintette és kijelentette az A) alattira rávezetett záradékkal, „hogy azt rendben találta, azt minőségileg utólag nem kifogásolhatja, vagyis az üzlet véglegesen megköttetett". A kötés tárgyát képező mennyiséget ugyanekkor a felek 410 q-ban állapították meg. A hátralévő mennyiséget a vevő nem vette át, hanem az eladó rendelkezésére bocsátotta, amihez az eladó hozzájárult. Már maga a kötésbeh tervbevett mennyiségnek 500 q-ról 410 q-ra való leszállítása azt mutatja, hogy ez az átvizsgálás nem volt felületes, hanem alapos vizsgálat, amelynek során a kötlevélen látható feljegyzés szerint a vevőnek volt módja megjelölni azokat a bálákat, amelyeket átvenni kiván és amelyeket eladónak rendelkezésére akart bocsátani. Ezt követőleg kapott felperes előadása szerint értesítést arról, hogy az árú egy része egészségtelen. Amidőn ezt az értesítést megkapta, még nem volt alperes a felperes által aláírt kötlevél birtokában sem, mert a kötlevélnek alperes részére való kiadása iránt ugyanabban az 1932 május 18-iki levélben intézkedik, amelyben ezen értesüléséről tesz alperesnek közlést. Felperes tehát az árú tényleges átvétele, sőt a kötlevélnek alperes részére való kiszolgáltatása előtt figyelmeztetést kapott arra nézve, hogy az árú részben egészségtelen. Ily körülmények között felperesnek nem volt joga az árút, amelyet már megtekintett és minőségileg átvettnek jelentett ki, a tárolás helyéről anélkül elszállíttatni, hogy az árút újabb alapos vizsgálat alá ne vegye, annak egészségtelen minőségét még a helyszínén megállapítsa, ebbeli kifogásait a helyszínén az átadó felperessel tételről-tételre közölje, vele közösen, vagy amennyiben az nem lett volna lehetséges, hiteles módon egyedül mintát vegyen. Az árúüzleti szokások 42—44. §-ai védik a jóhiszemű vevőt az ellen, hogy részére egészségtelen árú szállíttassák. E rendelkezések alapján, ha a felperes a helyszínén az elszállítás előtt az árút megvizsgálta volna, annak egészségtelen minőségét megállapította volna és az idevonatkozó bizonyítékok megőrzéséről, megfelelően eszközölt mintavételről, a minták megfelelő módon való megvizsgálásáról gondoskodott volna, az 1932 május 10-ikén eszközölt minőségi átvétel és az idevonatkozó szerződési nyilatkozat ellenére mentesíttetett volna az átvétel kötelezettsége alól. Az a vevő azonban, aki az árú egészségtelen minőségére nézve figyelmeztetést kapott, a szokványok ezen rendelkezéseit nem használhatja fel arra, hogy az ügyletet, amely egyedileg meghatározott árúra nézve, helyszínén való átadás kikötésével és az utólagos minőségi kifogásolás kizárásával jött létre, önhatalmúlag fajlagos és pedig príma árúra kötött, oly helyközi vételi ügyletté alakítsa át, amelynél a minőségért való felelősség a rendeltetési állomásig terjed. Ugyanezek az elvek állanak a szóbanforgó esetnek az árúüzleti szokások 44—46. §-ával való kapcsolatára nézve is. Tény az, hogy nem egészséges árút még akkor sem köteles a vevő átvenni, ha a vevő kijelentette, hogy az árút megszemlélte és jónak találta; s hogy az eladó csalás esetében nem szabadul felelőssége alól akkor sem, ha az árú a teljesítés helyéről a vevő kívánságára, tovább szállíttatott. Csalásról azonban akkor, amikor a vevőnek módja van az egyedileg meghatározott árút, amelynek minősége tekintetében a kötlevél semmi megjelölést nem tartalmaz, a helyszínén megtekinteni, az 500 q-ra kontemplált mennyiség bői 410 q-át kiválasztani és ezen válogatás után dönteni az ügylet fenntartása tekintetében, elvileg szó sem lehet. Ámde ha a csalás fennforgása — dacára a hasznavehetetlen árúrész aránylag kis mennyiségének — egyáltalán vélelmezhető volna, akkor is, miután felperes az egészségtelen árú szállítására irányuló szándék tekintetében az árú elszállítása előtt figyelmeztetést kapott, felperesnek nem volt joga az árú minőségének megállapítása előtt azt a helyszínéről elszállítani. Felperes tehát keresetével már ezen elvi okokból elutasítandó volt. Budapest, 1932 október hó 20. napján. Kálmán Henrik, Darányi Béla dr., Perl Gvörgv dr. tőzsdetanácsosok, bírák, dr. Móra Zoltán jogügyi titkár. 30. Ha a részvénytársaság üzlete köréhez tartozik határidőügyletek kötése, úgy a részvénytársaság általános kereskedőilmi meghatalmazottjának hatásköre ily ügyletek kötésérc is kiterjed. 1672/1931. Vb. ítélet. Indokok: A kereseti előadás szerint alperes tartozik felperesnek a B) és C) alatti kötlevelek alapján létrejött határidő ügyletekből kifolyólag árkülönbözet fejében 725 pengővel. A bíróság alperes védekezését alaptalannak találta. Nem volt vitás, hogy N . . . N . . . az alperes meghatalmazottja volt, s így a K. T. 43. §-a alapján jogköre kiterjedt mindazon ügyletekre, amelyek az alperesi üzlet folytatásával rendszerint járnak és mindazon jogcselekményekre, amelyeket az ilynemű ügyletek rendszerint szükségessé tesznek. Minthogy az alperesi részvénytársaságnak üzlete folytatásához hozzátartozott gabonahatáridő ügyletek kötése, ennélfogva a kereseti ügyletek megkötésére N . . . N . . . feljogosítva volt. Alperes ugyan azzal védekezett, hogy N . . . N . . . ezeket az ügyleteket a saját részére kötötte, s nem az alperes részére, mert a kérdéses időben N . .. N . . .-el olyan megállapodása volt, hogy a kötendő ügyietekből eredő kár N . . . N . . .-t terheli, minthogy azonban alperes a felek eskü alatti kihallgatásán kívül, amelytől a bíróság eredményt nem várt és amelyet ez okból mellőzött is, más bizonyítékot a tekintetben, hogy felperes N . . . N . . . hatáskörének korlátozásáról tudott volna, nem szolgáltatott, ennélfogva az alperesi blankettákon létrejött és az alperes által aláírt kötlevelekben foglalt ügyletekből kifolyólag felmerült minden kárt felperes csakis alperestől követelheti, nem pedig N . . . N . . .-tői, akivel nincs is jogviszonyban. Budapest, 1933. évi február hó 28. napján. Vágó József, dr. Szeben Dezső, dr. Miklós Armand tőzsdetanácso sok bírák, dr. Adorján Ferenc jogügyi titkár. 31. Az Árúüzleti Szokások nem tartalmaznak olyan rendelkezést, amely szerint a „tengeri" kifejezésen magyar tengeri volna értendő, sőt ellenkezőleg a szokványokból az következik, hogy a származásra vonatkozó külön kikötés hiányában az eladó bármilyen származású árút szállíthat, ha az egyébként a szerződés feltételeinek megfelel. (688/1932. Vb. ítélet.) Felperes azt adta elő, hogy alperes 1932 augusztus 7-én az A) alatti kötlevél szerint 500 mm tengerit vásárolt tőle, az árú átvételét azon