Tőzsdei jog, 1933 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 5. szám - Az értéküzleti szokások II. tervezete

5. szám TŐZSDEI JOG 3 „Treuhand" tartozott teljesíteni, a vételárból a keresetbevett összeget I. r. alperes utasítására megtagadta kifizetni. Felperes II. r. alperes ellen is érvényesítette a kereseti vételárrészlet követelését. Az A) alattiban, amelyet II. r. alperes aláírt, a felperes és az I. r. alperes között létesített ügylet feltételei foglaltatnak és abban az is olvasható, hogy a vételár fuvarlevélmásodpéldány ellenében Budapesten II. r. alperesnél „als Treuhand" fizetendő. Ugyanebben az értesítésben az foglaltatik, hogy peres esetben az eljáró tőzsdebíróság hatásköre köttetett ki, melynek érvénye magára az ügyletre és a jutalékra is kiterjed. II. r. alperes, tekintettel arra, hogy az A) alattiban reá, mint Treuhandra vonatkozólag rendelkezés foglaltatik és az A) alattit ő aláírta, ebben a vonatkozásban szintén szerződő fél, akire a saját nyomtatványában foglalt hatásköri kikötés ugyancsak kiterjed és pedig annál is inkább, mert ebben a nyomtatványban a kizárólag őt, mint ügynököt érintő jutalékkövetelésből származó netáni peres kérdésekre nézve is kiköttetett a Budapesti Árú- és Értéktőzsde választott bíróságának a hatásköre. Ez alapon az 1881: LIX. t.-c. 94. §-ának b) pontja folytán II. r. alperessel szemben is meg kellett állapítani a bíróság hatáskörét. Budapest, 1933. évi február hó 16. napján. Schwarz Jakab, Barcza Lajos, Friedlánder Emil tőzsdetanácsosok bírák, Dr. Kende Ernő jogügyi titkár. 22. Érdekeltség, aggályosság nem forog fenn, ha az eljáró választott bíró korábban, hasonló ügyben mint szakértő működött. Budapesti Kir. ítélőtábla 13.763/1932. P. V. szám. Végzés: A Kir. ítélőtábla a felfolyamodásnak helyt nem ad. Indokok: A tőzsdebíróság helyesen állapította meg azt, hogy az a körülmény, hogy N. N. választott bíró egy már hasonló tárgyú ügyben mint szakértő működött, vele szemben kizárási okot nem állapít meg. De nem állapítható meg ezen az alapon nevezett választott bírónak az aggályossága sem; a Pp. 61. §. szerint ugyanis aggályos a bíró, ha oly okok forognak fenn, amelyek az ügyre való tekintettel elfogulatlansága iránt alapos kétséget támasztanak. Erre a kétség támasztására azonban az a körülmény, hogy nevezett bíró egy más hasonló ügyben, mint szakértő véleményt nyilvánított, nem alkalmas. Budapest, 1933. évi március hó 27. napján. Dr. Kovács László s. k. kir. ítélőtáblai tanácselnök, Dr. Burghardt P. István s. k. kir. ítélőtáblai bíró, előadó. Dr. Simon Antal s. k., táblabíró. Anyagi jog 23. Az elállásról való késedelmes értesítés következményei az árúüzleti szokások 25/a §-ának utolsóelőtti bekezdése esetén. 124/1933. Vb. ítélet. Indokok: Az árúüzleti szokások 25/a §-ának 7. bekezdése szerint, ha a vevő az elszállítási rendelkezéssel késik, vagy elszállítási rendelkezést nem adott, az eladó a teljesítéshez nem ragaszkodhatik, hanem csak a 65. §. b), c), d) pontjaiban foglalt jogok egyikét gyakorolhatja. Ugyanezen szakasz 8. bekezdése szerint pedig az eladó arról, hogy elszállítási rendelkezés hiánya miatt a 65. §, b), c) és d) pontjai közül melyiket választotta, a vevőt kártérítés kötelezettsége mellett haladéktalanul ajánlott levélben értesíteni köteles. Minthogy nem volt vitás az, hogy felperes az elszállítási rendelkezést az A) alatti kötjegyben foglalt szerződésben meghatározott időn belül 1932. december 31-ikéig nem adta meg, alperesnek joga volt a 65. §. b) pontja alapján az ügylettől elállni, mintha az meg sem köttetett volna. Minthogy azonban az sem volt vitás, hogy alperes az ügylettől való elállásáról felperest csak 1933 január 6-án, délután 6 órakor feladott levelével értesítette, köteles megtéríteni felperesnek azt a kárát, amely az 1933 január l-re és 7-ike között beállott áremelkedés folytán állt elő. Budapest, 1933. évi március hó 3. napján. Scheiber Endre tőzsdetanácsos bíró, Dr. Engel György titkár. 24. Gazdasági lehetetlenülés kérdése, midőn az úgynevezett „fiktiv" hivatalos dinárjegyzés alapján létrejött szerződés megkötése és teljesítése között a dinárkurzus változik. 953/1932. Vb. ítélet. Indokok: A kereseti előadás szerint felperes alperestől az A) alatt csatolt kötjegy szerint 1932 szeptember 13-án 1000 mm. magyar káposztarepcét vásárolt 260 dináros árban, ex Schlep Novi Vrbas 1932 szeptember havában eladó választása szerint leendő szállításra. Minthogy alperes a kérelmére 1932 november l-ig engedélyezett utólagos teljesítési határidő alatt sem tett eleget szállítási kötelezettségének, felperes 1932 november 2-án az árut az alperes terhére lefedezte és közölte vele, hogy késedelme folytán a szerződéses és a fedezeti ár közötti különbözetnek, valamint egyéb kárának megtérítését igényli. Ezen kár a B) alatt csatolt jegyzék szerint 76.820 dinárt tesz ki, ezen összeg és járulékainak megítélésére irányult a kereset, amelyet felperes az 1932 december 27-iki tárgyaláson akként javított ki, hogy alperest dinár helyett a megfelelő ellenértékű pengőösszeg megfizetésében kéri marasztalni. Alperes további védekezése az volt, hogy 1932 október 12-én a Magyar Nemzeti Bank a dinár árfolyamát 30%-kai leszállította; minthogy így a szerződés változatlan teljesítésével felperes méltánytalan nyereséghez jutott volna, alperes pedig aránytalan veszteséget szenvedett volna, gazdasági lehetetlenülés következett be. Vitatta idevonatkozólag azt is, hogy a Magyar Nemzeti Bank 1932 október 12-ig a dinár teljes aranyértékét vette a kurzusok megállapításának alapjául, holott a dinár a nemzetközi forgalomban már egy évvel korábban erősen az aranypont alá esett. A Magyar Nemzeti Bank a dinár jegyzésben ezt a fiktiv kurzust azért tartotta fenn, hogy a szomszédos gyöngébb valutájú országgal az áru-csereforgalmat elősegítse. Miután az üzletek ezen fiktiv kurzuson 'jöttek létre, ezt olyannak kell tekinteni, mintha a felek között hallgatólagos megegyezés létesült volna arranézve, hogy az ügylet csak akkor bonyolítható le, ha ezen fiktiv kurzusban változás nem következnék be. Ha azonban ezen fiktiv kurzusban a Nemzeti Bank intézkedése folytán az üzletkötés és lebonyolítás ideje között árfolyamváltozás állana be, úgy ez vis majornak tekintendő, amelynek következményeit a szállító nem viselheti. Alperesnek ez a védekezése nem helytálló. Minthogy alperes szerint a Magyar Nemzeti Bank a dinárjegyzésekben már a kereseti ügylet megkötését megelőző egy év óta „fiktiv" kurzust tartott fenn, szerződő feleknek tisztában kellett lenniök azzal,