Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 28. szám

Budapest, 1883. yasárnap, márczius 11. 28. sz. Huszonötödik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom. Polg. s keresk. jogeset. — Ouria polg. dönt. — Szirmay-Luzsinszky párbaj. — Rend. mentelmi jogról. — Curiai Értesítő. •ff o g e s e t. Áz ingatlanok a férj helyett tévesen vétetvén fel a n'ó hagyatékának tulajdonául s igy azok ennek tulajdonát s hagyatékát nem. képezvén: jogutódai azokból örökséget nem követelhetnek. Egyik jogutód végrendeletében azon javakról akkép intézkedvén, hogy két gyer­meke legyenek örökösei, a haszonélvezet élet­fogytáig férjénél maradván, gyermekeinek kiskorúságban elhaltával pedig felét testvére, felét férje örökölje; miután a gyermekek kihaltak, a közös törzsről leszármazott egye­diili oldalrokonnal szemben az özvegy férjet a hagyaték fele illeti, de az egész hagyatékban életfogytiglani haszonélvezettel ; miért az Örökös társ részére, a birtokba átadásra nem kötelezhető. . Ozv. Szubotits Lata (Kata) mint kis­korú Szubotits Yelimir gyámja képviselve Mattiasics Ferencz ügyved által — Sztoisni Jeroszin e. az örökségi jognak a szaravollai 162. sz. tjegyzőkönyvben fel­vett összes ingatlanoknak néhai Szubotits Gyulát illető részére leendő megállapítása végett a n.-kikindai tszéknél 1880. áprilban pert indított. Törvényszék 1881. nov. 9. — 4449. BZ. a. kötelezte alperest a felperesnő által képviselt kiskorú Szubotits Velimirnek tör­vényes öröködési jogát a kereseti ingatla­nok felére elismerni s azt, ugy az elvont haszon fejében évenkint 20 és 15 frtot átadni, illetőleg kifizetni, 86 frt perköltség­gel együtt; >mert habár tanukkal igazoltatott, hogy a kereseti javak néhai Szubotits Pája tulajdonát képezték, melyet osztály utján szerzett s azok helyszíneléskor tévesen öz­vegye Szubotits Gyula hagyatéka nevére telekköny veztettek; de miután a hagyatéki iratok szerint most emiitett örökhagyók után maradt fekvőségekre az örökségi osz­tály alperes közbenjárása mellett felerész­ben a felperes férje néhai Szubotits Szima javára, másik felében alperes fia néhai kis­korú Stojsin Gyura javára eszközültetett s az örökrészek ekkép be is szavatoltattak anélkül, hogy alperes mint Szubotits Pújá­nak egyik végrendeleti örököse bánni örök­ségi igényt támasztott, vagy azt a felét öröklött kiskorú fia Gyurának netán utó dok nélküli elhalása esetére fentartotta volna; és tekintve ezen hagyatéki javak öröklött minőségét s azt, hogy St. Gyura kiskorúságában lemenők nélkül halt el s ezután is kiskorú felperes van öröködésre hivatva: kétségtelen, hogy a kereseti ingat­lanok örökjoga kizárólag a közös törzstől leszármazó egyetlen dédunokát Szubotits Velimirt illeti. Kir. Tábla 1882. márcz. 29. — 5661. sz. a. helybenhagyta indokaiból s azért is : »mert alperes bebizonyitottan sem Szu­botits Pája sem Szubotits Axa végrendele­teiben nyert jogokat nem érvényesítette, hanem azok mellőzésével a kérdéses va­gyonnak törvényes öröködés rendjéni át­adását Stojsin Gyura részére eszközöltette; mivel pedig kétségtelen, hogy a Szubotits Pájáról hárult javakban — felperes Szu botits Velimir az egyedüli a közös törzsről leszármazott oldalági rokon: ennélfogva az ideigl. törv. szab. 11. §. értelmében a kere­setnek helyt adni kellett. Kir. Cnria következőleg itélt: »Mindkét alsóbirósági Ítélet megvál­toztatik s a kiskorú felperes Szubotits Ve­limir örökösödési s tulajdoni joga a 162. sz. telekjkben foglalt ingatlanok azon ré­szének felére, mely jelenleg Szubotits Gyula hagyatékának tulajdonául van be­jegyezve, megállapíttatik -— annak kimon­dásával, hogy: >1. A felperesnek imitt megítélt bir­tokrész életfogytiglani haszonélvezete al­peres Sztoisin Jeroszimot illeti; és hogy > 2. A 162. sz. telekjkben foglalt összes ingatlanok */4 részének tulajdonjoga örö­kösödés czimén ugyancsak alperest illeti. > Többiben felperes elutasittatik s a perköltségek kölcsönösen megszüntetnek. »Indokok: Felperes a kereseti ingat­lanokból Szubotits Gyula után örökség­kép semmit sem követelhet, mert azon in­gatlanok soha semmi részben sem képezték a nevezett — 1855. márcz. 13.elhalt örök­hagyónak tulajdonát s hagyatékát. Ezt a kiskorú felperes apjáuak gyámja nyíltan beismerte az 1860. aug. 9-ki hagyatéki tár­gyaláskor, kijelentvén, hogy a szaravollai 162. sz. telekjkönyvi ingatlanok tévesen vétettek fel Szubotits Gyula hagyatékának tulajdonául —- férje Szubotits Pája hagya téka helyett. —Ugyanezt bizonyítják a per rorán kihallgatott tanuk is; és a felek ké­lelmére e perhez csatolt hagyatéki tárgya­ási iratokból kiderül a következő tény­állás : »Az emiitett telekk. ingatlanok az 1849. május 6. elhalt Szubotits Pája után szállottak egyenlő részben leszármazóira: Szubotits Szimára, felperes apjára és Szu­botits Axára, alperes nejére, — miután alperes az örökséget a III. sz. végrendelet alapján maga számára nem vette igénybe. ?Szubotits Axa meghalt 1855. ápril 26 án végrendelet és két kiskorú gyermek: Pája és Gyura hátrahagyásával. — Vég­rendeletében ő két gyermekét nevezte ki örököseivé, de egyúttal ugy intézkedett, hogy vagyonában férje — az alperes — haláláig maradjon benn; azon esetre pedig, ha gyermekei nagykorúságuk elérte előtt elhalnának, vagyonában férje és Szubotits Szima, vagy ez utóbbinak örökösei egyen­lőn örökösödjenek. — Egyik fia Pája 1858. június 6-án elhunyt 10 éves korában, s utána az oszt. polg. tkönyv 735. §-hoz képest apja — az alperes és testvére Gyura örökösödtek; de alperes az 1860. aug. 9-ki hagyatéktárgyalás alkalmával örökségi jo­gáról lemondva, a maga örökrészét is át­engedte életben maradt fiának Gyurának. »Ezek alapján történt, hogy a 162.sz. telekk. ingatlanok 1863. jul. 8. 2420. sz. a. átadási okirattal Szubotits Szimának és Sztoisits Gyurának egyenlő részben besza­vatoltak. — Szubotits Szimának 1863 ban bekövetkezett halála után az emiitett 162. sz. telekk. birtok fele átíratott az ő nevére s egyidejűleg az ő nevéről özvegyére s kis­korú fiára Velimirre; de a birtok másik fele maradt továbbra is és van ma is téve­sen telekkönyvezve néhai öreg Szubotits Pája özvegye Gyula hagyatéka tulaj­donául. »Utóbb 1868. nov. 18. meghalt alpe­resnek másik fia Sztoiszin Gyura is kis­korúságában leszármazók s végrendelet nélkül. — A kérdés most már az, hogy kit illet Sztoisin Gyura hagyatékában az örökség ? »Erre megfelel Szubotits Axának 1855. ápril 15. kelt végrendele, amelyre szintén hivatkozik alperes s a melyet érvé­nyesnek ismert el felperes is — a Sztoisin Gyura hagyatéka felett 1876. okt. 10. tar­tott tárgyalás alkalmával, -— olyannyira, hogy annak alapján nyilatkozott kiskorú fia nevében örökösnek s annak értelmében kérte a hagyatékot kiskorú Szubotits Ve­limir és alperes közt egyenlően felosztatni. — Azon végrendeletben pedig Sztoisin Pája és Gyura után — mint már fent mon­datott — alperes s a kiskorú felperes idő­közben szintén elhalt apja Szubotits Szima, esetleg ennek örököse vannak egyenlő részben utóöröklésre hivatva. »Mindezeknél fogva a kiskorú felperes örökösödési s tulajdoni jogát csak is a felére lehetett megállapítani azon birtokrésznek, mely még most is Szubotits Gyura nevére van tévesen telekkönyvezve; ugyanazon birtokrésznek másik fele, vagyis a 162. sz. telekkönyvi összes ingatlanok x/4 része örökösödési s tulajdonjogon a kifejtettek­nél fogva alperest illetvén, ki ezen utóörö­kösödési jogáról soha sehol le nem mondott s aki az öreg Szubotits Pája végrendelete alapján csak azért nem követelheti Gyura fiának egész hagyatékát, mert ez utóbbi végrendeleti kedvezményeiről neje s gyer­meke javára már lemondottnak tekintendő. >De megilleti alperest az életfogtig­lani haszonélvezet Sztoisin Gyura egész hagyatékában — neje Szubotits Axa vég­rendeletének 2> p. alapján, s ez okból fel­peres azon kereseti kérelme, hogy alperes a hagyatéki javak birtokának átadására köteleztessék — időelőtti még azon birtok-

Next

/
Thumbnails
Contents