Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 89. szám

— 355 mindamellett kétségtelen, mikép vádlott közvetlenül a bűntett elkövetése előtt Czibéli s társa Szabó Bálint által tettleg megtámadtatott s a további bántalmazástól csak a hajdúk közbenjötte által menekült; és másodízben is Czibeli volt a megtámadó. „ Habár tehát vádlott, tekintettel arra, hogy a lövéseket Czibeli mellere közvetlen közelről intézte, a szándékos emberölésben volt marasztalandó; de bebizonyítva lévén, hogy azt kétszeri megtámadtaiás által okozott erős felindulásában határozta el s hajtotta végre : büntette megítélésénél a 281. §.1. pontja enyhébb rendelkezése alkalmazást talált. „Büntetés kiszabásánál a 90. §. vétetett irányadóul, túlnyomó súlyosító körülménynek vétetvén, hogy vádlott a Czibeli nejével való bűnös viszony folytatása által maga adott okot Czibeli ellenséges fellépesére s hogy első huzakodása után módjában állt volna az úgyis ittas Czibeli elöl kitérni s vele az ujabb találkozást elkerülni". Kir. Curia következőleg ítélt: „Tekintve, hogy vádlott s az általa megölt Czibeli István között már régebb idő óta ellenséges viszony állott fenn, mely a vizsgálati iratok adatai szerint abban találja indokát, hogy vádlott s néhai Gzibeli István neje között tiltott szerelmi viszony tartatván fenn, ezen viszony a nevezett házastársak közt folyamatban volt elválási ügynek is indokát képezte ; „tekintve, hogy ezen körülmény megerősítését találja abban is, hogy Czibeli neje löviddel a vádbeli cselekmény előtt vádlott társaságában utazott M.-Szigetre, ott elválási ügyét szorgalmazandó; „tekintve, hogy ily viszonyok között nemcsak magyarázatát, hanem indokoltságát is találja néhai Czibelinek vádlott elleni haiagra lobbanása, a midőn az épen a vádlottal folytatott tilos szerelmi viszony miatt elválást folytató neje és közte fenforgó vagyoni kérdésék kiegyenlítése végett a város kapitányi hivatalban megjelenvén, s oda nemsokára neje is idézés következtében belépvén, röviddel ez utóbbinak megérkezte után az egész viszály okozóját, vádlottat hívatlanul és minden jogos indok nélkül belépni s a házastársak ügyébe mintegy közbetolakodni látta; „tekintve, hogy a megjelölt előzmények után néhai Czibeli Istvánnak vádlotthoz — habár illetéktelenül intézett kitiltó szavai és vádlottnak ezekre adott daezos s kihivó felelete után ugyancsak Czibeli részéről vádlottnak a kapitányi hivatal helyiségéből való tettleges eltávolítására foganatosított mozdulatai egy átalán nem képeznek jogos okot arra, hogy a minden jogosultság nélkül a kapitányi hivatalban jelen volt vádlott a házasfelek ügyének azon hivatal helyiségében folyamatban levő tárgyalása alatti benmaradását, a legközvetlenebbül érdekelt Czibeli tiltakozása ellenére daezos ellentállással és kihivólag kierőszakolja; „tekintve, hogy a jogtalanul megjelent és ismert ellenséges indulatánál fogva Czibeliben nemcsak ingerültséget, hanem szándéka iránt is alapos gyanút felköltött vádlott — sem pedig az őtet kitiltó Czibeli fent megjelölt magatartása nem állapit meg oly körülményt, mely a jogos téren nem levő vádlottban keletkezett haragnak, mint a bűntett súlyosabb minőségét alábbszállitó tényezőnek számbavételét s ehhez képest az ily viszonyok közt elkövetett bűntettnek, az erős felindulás módositólag enyhítő szempontja alá foglalását jogosan eredményezhetné ; „tekintve, hogy az erős felindulás a btk. 2b 1. §. első s a 307. §. első bekezdésében megjelölt módosító ismérv s e szerint a törvény által az abban meghatározott esetre átalánosan megállapított enyhitő körülmény levén ; ez utóbbiak természete szerint a büntetendő cselekmény elkövetője részére csak akkor számitható be, ha indító okát nem maga azon egyén jogtalan vagy helytelen magatartása képezi, a ki az imént megjelölt szakaszokban meghatározott büntettek valamelyikét, habár az ingerültség, de az önnön maga hibája folytán felköltött ingerültség alatt elkövette; „tekintve hogy vádlottnak a kapitányi hivatalból Czibeli általi kiutasítására, s a kimenetel daezos megtagadása után — a különben is általa elkeserített Czibeli részéről foganatosított tettleges eltávolítására, vádlott nemcsak helytelen, de jogtalan betolakodása, s a jogtalanul elfoglalt állásnak erőszakos fentartása szo'gálván indokul: vádlottnak Czibeli általi megtámadtatása folytán állítólag keletkezett prős felindulása, tulajdonképen s valódilag magának vádlottnak helytelen és erőszakos magatartására vezetendő vissza; „tekintve : hogy vádlottnak elszánt és Czibeli elleni kihivó viselete elegendő bizonyitékát abban is találja, hogy ő — mint maga is bevallotta— már hoszszabb idő óta Czibeli elleni tettleges használatra töltött pisztolylyal felfegyverkezve járt, és a kérdéses napon a hatóság hivatalos helyiségébe is, a hol tudomása szerint Czibélivel találkozandó volt, töltött pisztolylyal jelent meg ; .tekintve hogy vádlott Czibeli ellen ily előzmények után három izben kilővén töltött fegyverét, s ez által Czibeli halálát közvetlenül okozván; „vádbeli cselekményének minősítését illetőleg, a btk. 281. §. egyik rendelkezése sem levén alkalmazható, vádlott az első bíróság Ítéletének e részbeni helybenhagyásával, a szándékos emberölés bűntettében mondatik ki bűnösnek; (279. §.) S minthogy ily cselekményre az idézett §. szerint 10—15 évig terjedhető fegyház büntetés van megállapítva, a sértett általi előzetes bántalmazásnak, mint enyhitő körülménynek figyelembe vételével, a 91. §. alapján, vádlott mai naptól 12 évi fegyházra ítéltetik, — melyből a vizsgálati fogság által a 94 §. értelmében a tartamon kivül a fogság s fegyház büntetés súlyossága közötti különbséget is tekintetbe véve — 4 hó kitöltöttnek vétetik. „Ezen változtatással, egyebekben a kir. tábla Ítélete indokaiból helybenhagyatik. (1883. april 6. — 2728. sz. a.) Minisztertanácsi határozatok illetőségi összeütközések felett. 1. Zolnai Jánosné panaszt emelt a kecskeméti kir. járásbíróságnál a miatt, hogy Bodor György kutyája az első férjétől származott Mátyus Verona nevü leányán a bemutatott orvosi látletet szerint harapás által súlyos testi sértést okozott. Á kihallgatás eszközöltetvén, a panaszban előadott tényállás megerösitteteit és kitűnt, hogy Bodor György az esetet nem látta, neje pedig, mid n a kutyát a leány felé futni látta, reá kiáltott, de nem használt a kiáltás semmit. Bodor György és neje vallják, hogy a kutya veszélyességéről tudomásuk nem volt, mert számosan járnak naponkint a kútra vizért s a kutya soha sem bántót senkit. A kir. járásbíróság az iratokat közölte a kecskeméti kir. ügyészséggel indítványtétel végetti mely hatóság azon indítványt terjesztette a kecskeméti kir. törvényszék elé, hogy „a B. T. K. 310. §-a szerint legfeljebb három havi fogházzal s 200 frt, pénzbüntetéssel sújtható gondatlanságból okozott súlyos testi sértés vétsége forogván fen, az iratok illetékes eljárás végett a kecskeméti kir. járásbírósághoz teendők át." A nevezett törvényszék az iratokat I a kis-kun-álsó-járás szolgabirájához rendelte, küldetni és a fenyitő eljárás megszüntetését mondta ki. mert „a B. T. K. 210. §-ában jelzett gondatlanság, hanyagság, szabályszegés iránti rendelkezés a hivatásszerű vállalkozókra és foglalkozókra van alkalmazva, azok pedig, kik házi állatokat s köztük házi kutyát is tartanak, ebben hivatászerü foglalkozóknak nem tekinthetők, és igy a vád szerinti esetből, támasztható kérdés nem az idézett 310. §. hanem a K. B. T. K. 122. §-ának rendelkezése alá esik", mi j közigazgatási útra van utalva. A nevezett szolgabiróság támaszkodva az ügyészi véleményre, az ügyet járásbirósági hatázkörhöz tartózandónak tartván, az alispáni hivatal utján a hatóságköri összeütközés eldöntését kéri. A m. kir. ministerium következőleg határozott: „Az érintett ügy ellátása birói útra tartozik; „mert a Zolnai Jánosné általa kecskeméti kir járásbíróság előtt emelt s a tárgyalás során igazolt azon panasz, hogy Bodor György kutyája az első férjétől származott Mátyus Verona nevü leányán az orvosi látletet szerint súlyos testi sérj tést okozott, a B. T. K. 310. §-ába üt! köző, gondatlanság által okozott súlyos j testi sértés vétségének tényálladékac kéj pezheti, ha biióilag megállapítható lesz j a büntetőjogi beszámítás alá esögondati lanság fenforgása ; „és mert a kecskeméti kir. törvény i szék végzésében épen nem mondta ki, j hogy gondatlanság nem forog fen, ha' nem azon véleményt fejezte ki az indoj kolásban, hogy súlyos testi sértésnél a ! gondatlanság csak annak számitható be, i a ki hivatás vagy foglalkozásban való i járatlanságból vagy hanyagságból okoz másnak súlyos testi sértést, holott ez a gondatlanságból okozott súlyos testi sér-