Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 85. szám

— 338 — Jogeset. Törvény szerinti Öröklésre hivatottak bármelyike jogosult lévén a hagyaték biztosítására s kiegészítésére a szükséges lépéseket megtenni: az, hogy egyik Örökös, ki bizonyos hagyatéki követelést beperelt, ahhozi kizárólagos jogát nem igazolta, a kereset elutasítására alapul nem sznlgálhat. Vuja Anna — Vuja György e. 70 forint iránt az njaradi jbiróság előtt perelvén — Járásbíróság 1881. dec. 2-án 2855. sz. a. alperest a 70 írtban, kamataiban, s 20 frt perköltségben marasztalta ; „mert alperes beismerte, hogy felperes jogelődjének a kereseti tőkével adósa s nem tudta igazolni, hogy ahhoz felperesen kivül.másnak is lenne joga". Kir. Tábla 1883. június 18. 15706. sz. a. megváltoztatta s felperest keresetével elutasítván, 7 frt 50 kr. felebbezési költségben marasztalta; „mert felperes már keresetlevelében azt állitá, hogy a néhai Vuja Timát illető jelen kereseti követelés osztályrészül neki jutott; miből folyik, hogy Vuja Timának más örökösei is vannak : s alperes csakis azt tagadta, hogy egyedül felperes lenne jogosítva a követelés behajtására. „Erre íelperes addig, mig a kellő adatokat beszerzendi, jelen pernek irattárba helyezését kérte; azonban ujabbi tárgyalásnál sem igazolta kereshetőségi jogosultságát vagyis jogutodi minőségét, sőt újból beismerte, hogy néhai Vuja Timának több örökösei vannak. „A dolog ily állásában felperest keresetével elutasítani stb kellett. Kir. Curia a tábla ítéletének megváltoztatásával az első bíróságit hagyta helyben azon módosítással, hogy alperes a megítélt tőkét s kamatjait néhai Vuja Tima hagyatéki tömege javára birói kézbe letéteményezni köteles. Indokok: A törvény szerint öröklésre hivatott személyek bármelyike, illetőleg azoknak törvényes képviselője, az osztály megejtése előtt is jogosítva lévén a hagyatéki tömeg kiegészítése vagy biztosítása végett szükségeseknek mutatkozó joglépések megtételére : annak, hogy felperes a beperesitett követeléshez kizárólagos jogát okmányilag nem igazolta, következménye csak az lehet, hogy az alperes által fennállónak beismert tartozás összege s kamatai néhai Vuja Tima hagyatéki tömege javára fizetendőknek mondassanak ki, de a kereset elutasítására indokul nem szolgálhat" (1883. aug. 22. 5516. sz. a.) Jogeset. A zálogváltási kereseti jog ellen emelt kifogás figyelembe nem vehető, midőn a zálogbirtokos a tulajdonos kiválthatási jogosultságát nemcsak elismerte, hanem azt a terhek összeszámolása és kiegyenlítése czéljából magához meg is hivta. A tényleges birtoklás tagadása sem érvényes, midőn a zálogbirtokosok azt a kereseti jog megtámadásakor nemcsak nem vtnták kétségbe, só'í bizonyos esetben hajlandóságukat is nyilvánították a zálogjószágnak per nélküli kibocsátására. Kállay László — Nagy Mihály ós neje Mille Mária e. a darvasi 240. és 247- sz. telekjben Szabó Márton örökösei nevére bejegyzett ingatlanok zálogból leendő kibocsátása iránt a nagyváradi tszéknél még 1876. évben pert indítván s lefolytatván — Törvényszék 1882. april 26-án 526. sz. a. alpereseket kötelezte az 1300 vforint 546 o. é. frt zálogsumma felvétele mellett a 240. sz. telekjkben foglalt ingatlan egy ötödrészét, a 247 sz. telekkönyvi ingatlannak pedig egy tizedét felperesnek kiadni mint igazolt tulajdonosnak és a szemle költségein felül még 65 frt perköltséget fizetni ; azonban felperest az elvont hasznok megtérítése iránti keresetével elutasítván, köv. indokokból : „A kir. táb'a 1881. évi 24346. sz. Ítéletével felperes kereseti joga a kereseti Szabó Márton örökösei tulajdonául bejegyzett s Nagy Mihálynak zálogba adott birtokrészek zálogbeli kiváltására megállapittatott; s miután alperesek per során beismerték, hogy a kárdéses ingatlanok zálog czimén birtokukban vannak s egyátalában csakis felperes perelhetési jogát, illetőleg a zálogkiváltási jogot vonták kétségbe, alpereseket azon ingatlanoknak a zálogsomma letétele mellett zálogbóli bibocsátására s átadására kellett kötelezni. „Ugyanazon kir táblai Ítélet értelmében a zálogsomma meghatározása a zálogszerződésben (7. sz.) körülirt s esetleg birtokrendezés, csere vagy más uton azok helyett njert birtokrészek térmennyiségének s fekvésének részletes kitüntése iránt a felekkel jkónyv; tárgyalás tartatott és szakértők közbejöttével birói szemle vétetett fel s térkép készíttetett. „A tárgyalás nem nyújtott semmi ujabb bizonyítékot s csak az említhető fel, hogy alperesek a zálogsummán kívül még 342 frt 35 krt vettek igénybe úrbéri rendezés költségei czimén; de felperesi ellenmondással szemben ezen összeg valódiságát, sőt azt sem bizonyították, hogy ezen ingatlanokra nézve úrbéri rendezés történt volna ; ellenkezőleg a szakértők helyszínén megállapították, hogy csak is a birtokosok egymásközti megegyezés folytán cserélték ki földjeiket; következőleg csak az 546 frt zálogsumma volt alpereseknek megítélhető. „A peres felek által közös megállapodás folytán kinevezett szakértők közbejöttével megtartott birói szemle alkalmával a szakértők a 247. számú telekjkben 1409 hr. sz. u. n. közös kocsma telket természetben kimutatták. Ellenben a 240. sz. telekjben foglalt ingatlanokra nézve szakértők nyilatkozata szerint a csiffi pusztai birtokok összeolvasztatván, mindenki illetősége a 4. sz. térrajz tanúsága szerint egészen más alakban szakittatván ki, minthogy ezen birtokfelosztás telekkönyvileg még keresztül nem vitetett, — ezen ingatlanok természetben kimutathatók nem voltak. „Mindazonáltal a régi telekkönyvi állapot figyelembe vételével szakértők a 4. alatti vázlatrajzon peres felek közmegegyezésével í)—X. vonallal jelölték ki azon részt, mely a zálog tárgyát képező ingatlanoknak megfelelőleg felperes részére kiszakítandó lesz a végrehajtáskor. „A természetbeni mennyiség meghatározásába ezen bíróság holdak és négyszögölek szerint nem bocsátkozhatott, mert ez tul ment volna a kereseti kérelmen, az ítéletben csak azt lehetvén megállapítani, s megítélni, mit maga a felperes is követelt; t. i. a 240. sz. telekkönyvi ingatlanok egy ötöd és a 247. számú telbkkönyvbelieknek egy tizedrészét. „Felperes az ingatlanok hasznainak a kereset beadása napjától való megfizetése iránti kérelmével elutasítandó volt, mert annak mennyiségét nem tüntette ki. Kir. Tábla 1882. nov. 7. 36046. sz. a. az első bírósági ítéletet nem felebbezett részében, mely szerint a zálogösszeg megállapittatott s felperes az elvont haszon iránti keresetével elutasittatott — érintetlenül — felebbezett részében pedig — a perköltség kölcsönös megszüntetésével — hhagyta köv. indokolással : „Fellebbezett résziben az első bíróság ítélete a zálogból kibocsátandó birtok meghatározására nézve indokaiból a a darvasi 240. sz. telekjben 1440. hr. sz. alatt foglalt ingatlanra vonatkozólag azért is helybenhagyandó volt, mert ezen ingatlan ötödrészének kibocsátásánál a szakértői szemle szerint pedig a zálogos ötödrész kihasitása a rendezés előtti s nem az azt követő tényleges birtokmennyiség szerint javasoltatott eszközöltetni ; ez pedig alperesekre nézve — miután tényleg a telekkönyvben kitüntetett terület mennyiségénél is jóval többet birtokolnak — sérelmet nem képez. Kir. Curia következőleg itélt: „A kir. táblának 1880. évi január 21-én 24346. sz. alatt a kereseti jog megállapítását tartalmazó Ítélete — ezúttal vizsgálat alá vétetvén — ugyanaz felhozott indokaiból helybenhagyatik anynyival inkább, mert alperesek a felperesi intvényre adott 4 NB. alatti levelükben felperes jogosultságát a zálogos birtok kiváltására nemcsak elismerték, hanem annak kibocsátása, illetve a terhek összeszámolása és kiegyenlítése czéljából felperest a csiffi lakásukra meg is hiván, a kereseti jog ellen e perben emelt kifogásuk figyelembe vehető nem volt. „A mi a zálogbóli kibocsátást s annak szabályozását illeti, erre nézve a kir. táblának 1882. évi 36046. sz. a. hozott ítélete az abban felhozott s felhívott indokoknál fogva szinte helybenhagyatik, különösen azért, mert alperesek azon felebbezési panasza, miszerint nincs kimutatva, hogy a zálogváltás tárgyát képező ingatlanok az ő birtokukban volnának, mi alappal sem bir ; mivel alperesek elknbeszédükben a kereseti jog megtámadása mellett nemcsak nem tagadták, hogy a kibocsáttatni kért