Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 82. szám

hattam, hogy nem tipor-e el; mert az áramlat oly nagy volt, hogy az vagy elsodorni vagy eltiporni szokta az embereket. Én nem biztam abban, hogy nem tipor el, de tudtam, hogy kötelességet teljesítek, ha a törvénykezés terén parányi erőmmel útját állom ennek. A közélet terén és a történet lapjaiból megtanultam, hogy midőn a társadalmi izgalom korlátot nem ismer és szoczialis természetűvé válik ; midőn a munka fellázad a tőke s annak uralma ellen, álürügyek alatt, az antiszemitizmus jelszavával: tudtam, mondom, hogy akkor az a kormány, mely a rendet szuronyok hatalmával fogja helyreállítani, fáradságának jutalmát a nemzeti szabadság egy nagy részébe fogná elvinni; én pedig minden erőmmel hozzá akartam járulni azon becsületes munkához, hogy nemzetünk minden szabadságát megmenthessük. Azt mondta egy vezére ezen irányú áramlatnak a mult év őszén Drezdában: Meg kell oldani a zsidó kérdést, a mint megoldatott a hun és megoldatott a török kérdés. Európa az árja fajé, pusztuljon a turáni. Ugy kell megoldani ezt az európai kérdést is : pusztuljon a zsidó! Feltalálták ezt a jelszót az oroszok és a német chauvinisták. A magyar és török faj ellenében azt mondották: Európa az árja fajé, pusztuljon onnan a turáni, és ha az a jelszó, melyet az antiszemiták Európaszerte kilöktek, uralkodnék, ezen jelszó nemzetünk végenyészetét, Európából kiszorítását, vagy ha azt nem lehet, leigázását vonná maga után. S e jelszót magyar emberek is hirdetik! Azt mondta a magánvádló előterjesztése végén, hivatkozván a keresztények istenére, hogy majd ba a porba tiprott keresztény zászló újra felemekedik a porból, a mint egykor őseink megküzdöttek a török oroszlán ellen, ugy fogunk mi is megküzdeni a zsidó sakálok ellen. ÍÉn is keresztény vagyok, és igénytelen családom tisztes hagyományai közt emlékezés van egyik egyenes ősömről, ki épen 200 esztendővel ezelőtt azokkal szenvedett a protestáns vallásért, kik a gályákra lettek elhurczolva. Egyenes ősöm a Thököly-féle páriütés és a vallás miatt való üldöztetés korszakában végig szenvedte mind azt a sorsot, a melyet most a zsidóknak akarnak némelyek Magyarországon készíteni. Emlékszem arról is, a mit a történelem tanit, hogy midőn nyolczvan s nem tudom hány protestáns lelkészt a gályákra vittek vallásuk miatt, noha azon ürügygyei, hogy a korona ellen támadást akartak intézni, de az igazi ok a vallásüldözés volt, akkor Európa összes protestáns hatalmai, Svájcz, Hollandia, Anglia, érdeklődtek az ügy iránt és a félvilág hatalmi és pénzbeli segélyt nyújtott a gályákra vitt szegény protestánsoknak a vallási üldözők körmeiből való megmentésére. Engemet, mondom igénytelen családom hagyományai is emlékeztetnek ezen szomorú korszakra s hogy a vallásküzdelmek ürügye alatt hasonló szenvedések által ne sujtassék egy vallásfeleke— 328 — zet, milyenekkel őseim sújtattak, ez is egy ok, mely engem arra indított, hogy e védelmet elvállaljam. Keresztény vagyok én is, de nem az én istenem szavait hallottam a t. magánvádló szavaiban, hanem az ádáz gyűlölet szavát, mely nem ismer sem keresztény, sem zsidó, sem semmiféle istent; mtrt ha ismerne, akkor ceak világos tények alapján emelne vádat és nem keresné halalát azoknak az embereknek, kikre halálos bűntényt bebizonyítani nem tud. A porba tiprott keresztről szól magánvádló. Ki tiporja a kcivsztet, hitünk jelvényét porba? Talán o zsidóság? Az a maroknyi nép o, mely piszszenni sem mer, az tiporná sárba a keresztény zászlót? Nem, ha e zászló valamikor sárba lesz tiporva, tiporják azok, kik a kereszt szent jelvénye alatt, keresztes háborút hirdetnek szerte az országban és annak határain kivül ; mert az istent nem gyalázza meg senki jobban, mint az, a ki annak nevében más felekezetüeket üldöz. Azt mondja magánvádló ur, őseink örömmel megküzdöttek az ozmán oroszlán ellen, majd megküzdünk mi is a zsidó sakállal szemközt. Sok gonosz ellensége volt már a magyar nemzetnek, de nem olyan, ki annyira lenézte, hogy azt mondja: Magyarországot a magyar nemzetet irtóháboruval fogják megtámadni saját zsidói, a kik annak parlamentjében együtt ülnek velünk, kik közreműködnek a törvényhatóságokban, a sajtóban, a tudományos egyetemen, az iskolában s mindenütt, kik birtokos társaink, kik nagy részben magyarok és jó hazafiak, és pedig az orthodoxok és neológok egyaránt, kiknek vannak társadalmi bűneik a hosszú elnyomatás következtében, de társadalmi bűnök nélkül mi sem vagyunk. Oly ellensége, még nem volt a magyar nemzetnek, ki feltételezte volna, hogy e nemzetet a maga 8 milliónyi számával, intellectualis fölényével nagy birtoka és hazaszeretete mellet is az alig 5—GOO.OOO zsidó fogja megsemisiteni, s a kereszténység zászlóját porba tiporni. Oly ellensége e hazának még nem volt, soha nem is lesz, én legalább ily nyomorultnak nem fogom fel, ennyire le nem nézem azon nemzetet, melyhez tartozom. Tek. törvényszék ! Zárjuk be az iratokat, azt a sok szennyet, tévedést és szörnyűséget temessük el az aktákba örökre. Láttunk gyermeket, ki megtagadja, nem ismeri meg élő apját, láttunk anyát, ki nem ismerte meg holt gyermekét, láttunk gyermeket, ki gyilkossággal vádolja saját édes apját, láttunk apát, ki hamis esküvel vádolja gyermekét, hallottunk tanukat egy községből, hol agyonütéssel fenyegették azokat, kik maguk meggyőződése szerint mernek vallani, hallottunk szavakat, melyekarra irányulnak, mintha Magyarországon a zsidóság és a keresztények keresztes harezot vívnának ; mind ez idegen szellem, idegen irány kifolyása. Nincs köztünk bár idősebb, bár fiatallabb legyen nálam, ki arra tudna emlékezni, hogy a magyar nép szivében ily tárgyalás, ily céltalan, ily undok, ily átkos irányzat föltámadhatott, gyökeret verhetett volna Ez az irányzat jött a Néva felől, jött Berlin felől, de az Magyarország fiai szivében nem támadt, me-J1 sem fog gyökerezni soha; hanem el fog halni csakhamar! Legyenek ezen akták örökké bezárva és soha többé fel ne nyitva! Ama szellemeit a középkor gondolkozásának, ama vad furiáit pedig, melyeket némelyek felidéztek, zárjuk be a téntatartó sötétságébe, a honnét előmásztak. A Curiátl aug. 28—29- én következőleg intéztettek el a bejelentett ügyek : Osváld. 4255 rmvált. Pásztely1. 5218 rénő.6742 vut. Süteö. 5082 5613 vut. 5638 rend. 56695659 hh.5738 mváL Lehoczky. 761 795 803 5139 5259 mind hh. 752 804 5133 514i mind vut. 6163 mvál. Kinevezések. 6 felsége Hammersberg Jena budapesti ítélő táblai pótbirót a sátoralja-ujhelyitörvénvszékhez elnökié nevezte ki. Biróvá: a balassagyarmati törvényszékhez Fenyvesi Arnold füleki járásbirósági albirót; albirákká pedig : a gyöngyösi járásbírósághoz \Deák Féter kalocsai törvényszéki jegyzőt, a szigetvári járásbírósághoz Beim Győző kaposvári törvényszéki jegyzőt, a fogaraa járásbírósághoz Apáthy Gyula nagyszebeni törvényszéki jegyzőt, a körmöczbányai járásbírósághoz Kozakiewicz\Maryan kassai járásbirósági aljegyzőt és az eperjesi járásbírósághoz Irinyi Csaba ottani törvényszéki a jegyzőt nevezte kiA m. kir. igazságügyminiszter ifj. Bodó Sándor beszterczei kir. járásbiró. sági joggyakornokot a dévai, kir. törvényszékhez aljegyzővé nevezte, Adámi*Mihály karánsebesi kir. törvényszéki segédtelekkönyvvezetöt a központi hivatalhoz hivatalti^ztté, Lang Nándor beszterczei kir. törvényszéki aljegyzőt ugyanazon kir. törvényszékhez jegyzővé. BenkŐ József szent-endrei kir. járásbirósági aliegyzőt a zilahi kir. törvényszékhez jegyzővé, Karlitzky Gyula nagy-szebeni kir. törvényszéki joggyakornokot peuig n kunszent-mártoni kir. járásbírósághoz aljegyzővé nevezte ki. Berczelly Endre kecskeméti kir. törvényszéki joggyakornokot a sziráki kir. járásbírósághoz aljegyzővé, továbbá Kunfalvy János volt kir. kataszteri segédbiztost a csongrádi kir. járásbírósághoz és Binder Béla cs. és kir. 31. számú gyalogezredben számvevő faltisztet a sepsi-szentgyörgyi kir. járásbírósághoz írnokokká nevezte ki.. Áthelyezés. 0 felsége Matuskovich Mátyás módosi kir. járásbirósági albirónak saját kérelmére a nagybecskereki kir. járásbírósághoz leendő áthelyezését megengedte. Felelős szerkesztő és kiadó laptulajdonos : SZOKOLAY ISTVÁN. VI. kerület Király-uteza 54.) Megjelen e lap hetenkint vasárnap, szerdán és pénteken. -Elöfizetésiár; helyben és vidékre egész évre 12 frt, félévre 6 frt, negyedévre 3 írt osztrák értékben. Budapest, 1883. Schlesinger Ignátz nyomdája, (rostély-uteza Károlykaszárnya)