Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 82. szám

— 327 — mikor minden z-idó törvényen kivüli állapotban volt a miko.- nem kérdezték tőle. hogy igen-e vagy nem igen, ha alibijét nem tudta bebizonyítani, el vele a börtönbe. De nemcsak az itteni hatóság, hanem kezdték ezt megpróbálni némely más hatósági közegek is. így a nyíregyházi kapitány elfogatja Eosenblüth és Czukker Lipót nevezetű zsidókat és elküldi a vizsgálóbírónak, hogy íme itt is van két zsidó ; a jászberényi kapitány elfogatja JEpstein Ábrahámot, az irsai szolgabíró elfogatja Weiszsteint és Friedinann Bernátot, de nem védőtársamat, hanem ep,y másikat és küldi azzal, hogy ime fogtam 2 zsidót, nincs-e rá szüksége Bary urnák ? A karczagi kapitány tovább megy, ó egy szegény ol'hot fogott, egy Mayun Loul nevűt, és mert az újságokban azt olvasta, hogy oláh tutajosok is voltak, elküldi azt a szegény oláhot a vizsgáló bírónak : a székesfehérvári kapitány elfogatja Schwartz Baruchot, meg a fotográfiáját is elküldi, hogy nem-e az a bizonyos koldus csavargó zsidó, a ki Bolymosi Esztert a zsinagógába bevitte. Te nem áll itt meg a dolog, hanem képződött itt Nyíregyházán még egy furcsa körülmény. E. Nagy László kir. ügyész kitiltván a vizsgálóbírót a börtönből, az itteni közvélemény rögtön követelte, hogy E. Nagy László innen eltétessék Ide helyeztetik át Soós Kálmán kir. alügyész, és a megyei közvélemény követeli az eltételét. E. Nagy László és Soóa Kálmán urak i'nen rögtön eltétettek, mert az itteni közvélemény azt követelte. Megirtózva az itt történtektől, eljön ide Kozma Sándor, az országnak főügyésze, s mert gátat akar vetni a törvénytelenségnek, ezért meghurczolják becsületében, múltjában, reputácziójában, miért ? talán mert pattját fogta a zsidóknak ? nem, hanem azért, mert a vizsgálóbiróság közegeit figyelmeztette, hogy „kötelességükhöz hiven meg kell tartani a törvényt." Jön ezután Havas Imre kir. ügyész és az itteni közvélemény mindjárt követelte áttételét, névtelen levélben küldtek neki akasztófakötelet, s utálatra méltó módon gyáván minden sértéssel illették féléven át Az -üldözések, gyanúsítások, heteken, hónapokon át tartottak, még pedig az államnak szegény tisztviselői ellen. A közvé eménynek antiszemita része, szemtőlszembe mondá: téged megvesztegetett a zsidó !" Ily eljárás mellett készült Scharf Móricz, a vármegye tanuja. Sokan ezt -a szót, akként fogták fel, mintha nemes Szabolcsvármegj^e közönségét akartam volna tanu-kikészitéssel vádolni. Ments isten tőle! Nincs Magyarországon a közélet férfiai közt egy sem, ki a megyei intézmény iránt nagyobb kegyelettel viseltetnék mint én; nem a vármeg\e közönséget értettem, nem is tisztviselőit egészben. Mégis igaz hogy elnézte ezen tiszviselői kar azt, hogy e tanút a megyehá'.bi beállítsák, hogy a megyének szolgaszeniélyzetéből egy-két ember azt a tanút lassankint kikészítse; és mert elnézte, és mert a megye szolgaszeniélyzetéből alkalmaztattak azok, kik azon tanút lassankint kikészíteni segítették, azért neveztem ót a vármegye tanujának. Néhány megjegyzést teszek Scharf Móricz ^ tanú minőségének természetéről. Néhány nap múlva egy éve lesz annak, a mikor én magának a belügyminiszternek megmondtam és hivatalosan megírtam, hogy mit fognak csinálni Scharf Móriczból, minő czélra fogják felhasználni, miként fogják kikészíteni és átalakítani, Meg voltam arról győződve, hogy az ember, kivált a gyermeki, de különösen a kamasz-gyermeki évek korában épen ugy idomítható, mint akár csak a ló vagy egyéb állat ; a természetnek ugyanazon törvényei uralkodnak az emberi ész és lélek felett, a melyek uralkodnak általában a természet világában. Tudom, hogy ha egy a fogékonyságra hajlandó gyermeki agy előtt folyton egy és ugyanazon természetű eszme lebeg, hogy ha ő egy bizonyos tárgyról folyton egy ós ugyanazon igét hallja, hogy ha előtte valakit gyilkosnak neveznek, legyen az anyja vagy apja, előbb utóbb gyilkosnak fogja azt tartani; hogy ha előtte egy felekezetről mindig utálattal és megvetéssel beszélnek, azt előbb-utóbb utálni és megvetni fogja maga is. Scharf Móricz kikészítés alá vétetett s először az ijesztgetés, a félelem, a rémület pressziója alatt elfogadott vallomásként egy tényt, melyet sohasem látott, s ezután örökösen ugyanez mondatván neki, ugyanazon tény, ugyanazon szavak, ugyanazon szellem folytonos hallása következtében neki is oda kellett fejlődnie, hogy a mit először csak az ijesztgetés, a rémület hatása alatt kényszerítve mondott, később önként tette, sőt még dicsekedett is tettével. — En megmondtam mindezt a belügyminiszter urnák előzőleg. Kötelességemnek tartottam, mint apjának védelmezője, erre a belügyminisztert figyelmeztetni. Ártat'an gyermeket saját apja és anyja ellen gyilkossági vád emelésére tanúul felhasználni, sőt tanúvá kikészíteni, egyike azon lélekháboritó visszaéléseknek, melyek a büntető igazságszolgáltatás alakszerűségének leple alatt csak elkövethetek. Feltétlen bizodalmunk volt abban, hogy a fenforgó vizsgálati ügyben nem sikerül az a rettenetes terv, hogv a szülék elitéltetése saját édes gyermekük tanuképen való felhasználásával bekövetkezzék; de ha nem sikerül, ez bizonyára nem a vizsgálóbiróságon s nem a vizsgálati eljárás >n múlik. Móricz félénk lelkületű s kissé ábrándos képzelődő természetű volt, írni, olvasni kissé tudott s a szentírásból Mózes öt könyvét gyakorta olvasgatá. Egy napon elfogják apját és anyját, ő ezt látja s magát is sötét este pandúrok viszik a megyei kommisszarius házába, hol lefeküdni és aludni nem engedik, hanem egy az ő emlékezeti naptára szerint régen megölt leány véres esete felől faggatják, borzasztó sorssal ijesztgetik, kívánat szerinti vallomás esetében pedig jó bánásmódot, uj ruhát s ilyesfélét heíjeznek kilátásba. A gyermek végre éjféltájban vall, olyan dolgokat, melyekről előtte való napon a vizsgálóbírónak még semmit se tudott mondani és megvall egy gyilkosságot, oly alakban, a minőben a falubeli asszonyok azt, a nélkül, hogy valaki is látta volna, már régebben elgon* dolták. De a kezdettleges műveltségű, sőt műveletlen börtöaőrök elbeszélik neki az utczán hallott véleményeket, dicsérik bátorságát, hogy az igazságot, mint ők mondják, — megvallotta : hízelegnek gyermeki hiúságának, hogy őt szeretik az „urak," s lesz gondjuk rá ; szidják, ócsárolják, rettenetes bűnökkel vádolják hitsorsosait. a zsidókat: biztatják, hogy többé ne menjen közéjök, ijesztgetik azzal, a mi a vizsgálóbíró és alispán végzéseiben is benne van, hogy ellene felingerült hitsorsosai őt bántalmaznák, agyonvernék ; és itt eszembe jut azon bizonyos két ízben inscenirozott éjjeli támadás, de a fölött aztán nem lehet csodálkozni, ha a benyomások iránt fogékony, az átalakulásra könayen hajló gyermeki lélek is gondolkodik, átidomul, apját, anyját, mint a kiken ugy sem segíthet, elejti vallását, hitsorsosait megutálja s azok közé vissza menni nem akar. így aztán tesz olyan nyilatkozatokat melyek megnyugvásról, sorsával való megelégedésről és a hatóságok intézkedéseiben való megegyezésről szólanak. Szegény gyermek nem tudja azt, hogyő fogoly s hogy szabadságát, miért nem nyeri vissza, hogy helyzetéről őt föl ne világosíthassa senki, s hogy ő apja, anyja ellen tanú legyen a közvádló kezében. Az igaznak irtózatos kijátszásáról alig bir sejtelemmel, kalitkája meg van aranyozva is vele is s a világgal is e.hitetik börtönőrei, hogy a vele voltak, épen gyámságot, jótéteményt gyakorolnak. Egy esztendeje annak, mikor erre figyelmeztettem a be'ügyminiszter urat. Ekkor megtámadott érette a sajtó, mondván, hogy meggyilkolom Magyarország igazságszolgáltatásat, jó hírnevét. A tek. kir. törvényszék figyelmébe ajánlom ezt és azon jelenet után, melyet e fiu apjával szemben lejátszott, moadja meg bárki, hogy nem volt-e nekem az utolsó betűig igazam, pedig nekem senki sem mondta meg, hogy azon gyermekkel mit fognak csinálni. A dolgok okszerö ismerete és az embereknek észlelése tanított meg arra, hogy miután rituális gyilkosság nincs, miután azt a szerencsétlen gyermeket a vádlottak meg nem ölték és meg sem ölhették, miután az antisemitismus, mint bokrétát a kalap mellé, odatüzte tanaihoz az izgatás annyagául a tisza-eszlári vérvádat, teremteni kellé egy tanút, a ki ezt igazolja. A tanút felnőtt emberből teremteni nem lehetett, ehhez fogni kellett egy gyermeket, — fogtak is egyet, így történt ez a peéri esetben, így törtónt ez más esetekben is, és ezt meg kellett tanítani először ijesztgetéssel, azután kecsegtetéssel, majd örökös jólétigéré ssel, a vállárnak és a szülőknek megutáltatásával stb. Mi czélja volna az antiszemitizmusnak, ha sikerülne, azt a gondviselés tudná csak megmondaui, de nem sikerülhet az a jelszó, melyet hangoztatnak: „Ki a zsidókkal Jeruzsálembe!" Ez a jelszó nem fog igaz lenni. Irtózatos haragot és gyűlöletet vont magára, ki ezen áramlat útjába mert állani. Én mertem; tudtam, hogy engem magával nem sodor, de azért jót nem áll* i