Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 75. szám

- 3«0 szine, az egész világ előtt akarom tudni hogy kicsodák azok, a kik vádolnak és mivel vádolnak minket, azt akarom, hogy az a gyermek, a ki meg van tanitva nekem szemembe mondja azt; a saját gyermekemmel szembe akarok állani. Megtörtént a tárgyalás, őszintén, szivesen nyugszom bele, mert csakugyan czélszerü volt azt megtartani, és ekként szembenézni nemcsak ezen úgynevezett közvéleménynye], hanem az ezen közvélemény által teremtett tanúság-tételek következtében felszínre hozott tényekkel is, hogy azon vérvád alaptalansága, egy régi szokott banális jogi kifejezéssel élve, a napnál világosabban kitűnjék. Valamint azon igen számos esetben, a melyben hivatalosan közreműködnöm szükséges volt, ugy ezen bűnügyben is, mikor azt legelőször kezembe vettem és tanulmányozni kezdtem, azt a kérdést vizsgáltam : vájjon mi a tett, a mi itt fenforog, kik annak tettesei, és vájjon mi az az indok, a melyből a tettet megérteni, igazolni és megítélni lehetséges. És én itt a tettet nem láttam bebizonyítva, a mit a bíróságnak megítélni és azoknak, a kik jogi életben foglalkoznak, mindenekelőtt látniok kellene. Az az úgynevezett tárgyi tt'nyálladék ebben az ügyben nincs, nem volt kezdetben sem, nem volt a vizsgálat egész folyamán, és nincs még ma sem. Tettesek, azok vannak, de tett nincs ; indoka a tettnek nincs, mert vérvád az nem indok. Szemközt állunk tehát oly bünügygyel, melyben vannak tettesek, de a tettnek indoka nincs, sőt még a tettnek sincs nyoma; anomália ez, és valóban szemközt ezen anomáliával, szemközt ezen képtelenséggel vizsgálnunk kell, hogy egy országban, mely végre is nem Ázsiában van, egy nemzet kebelében, mely végre is a müveit nemzetek családjához tartozik, egy kitűnő törvényszék, a melynél nem ujonczok a bírák, és nem tanulatlanok, miként foglalkozhatik oly ügygyei, a melynek sem tárgya, sem indokai nincsenek, s pedig foglalkozhatik komolyan, s akként, hogy az egész országnak közvéleménye, sőt a kontinensnek figyelme fordul erre. Valóban arra, hogy ilyen képtelen, lehetetlen dolog történjék, mégis kell, hogy valami ok legyen, kell, hogy az okok nagyszámuak és többfélék legyenek. Ezen tüneménynek vizsgálatához én is hozzá láttam és a miben mindenkinek, a ki ezt az ügyet szemmel kisérte, tehát a bíróságnak is szeme megakadt, az én szemem is annál akadt meg először és ez annak az oly sokszor emlegetett szerencsétlen leánynak, Solymosi Eszternek véletlen, rejtélyes, még ma is fel nem deritett eltűnése. Tény, hogy ama szerencsétlen leányzó eltűnt. Sokáig, mikor már folyt a vizsgálat e miatt, mikor már az ország egyik részétől a másikig harsogott végig néhány rikácsoló hang a vérvádról, sokáig nem láttam bebizonyítva, legalább a közvéleménybe vagy a közönségbe kiszivárgott hírekből semmiképen sem láttam bebizonyítva, hogy Solymosi Eszternek eltűnése egy jelentőségű annak bekövetkezett halálával; csak annyi látszott előttem bizonyosnak, hogy a szerencsétlen leányzó, a, ki szüleinek közelében, rokonai közt Tisza-Eszlár községében, szülői falujában élt, sem ott, sem a vidéken többé nem találtatott; de ebből még halála múlhatatlanul nem következik s bíróilag bebizonyitottnak nem tekinthető. Eltűnhetett, gondoltam, és élhet másutt. Ebben a nézetben voltam sokáig magam is, de nemcsak magam, hanem ebben a nézetben voltak Tisza-Eszlár községnek és vidékének lakosai is. Szállongtak hirek, hogy Solymosi Eszter itt vagy amott láttatott; jött jel, hir, a melyre magánvádló is némi súlyt fektetni látszott, miszerint Sztl'Opkó vidékén Mergiskánban egy orosz papnál szolgált egy bisza-eszlári leány és hogy ennek kell Eszternek lennie. El is ment egy szerencsétlen zsidó, magára vállalván fáradságot és költséget, csak hogy megtudja igaz-e '. fogság lett a büntetése. (Folytatása következik.) Vissza kell térnünk — fent érintett okból — Friedmann B. jeles beszédjére is, mely következőleg fejeztetett be: A tartási költségek előlegezése még nem vesztegetés. Ha Móriczczal sem történt volna egyéb, mint, hogy ingyen koszton tartatik már egy éven felül tanúságáért, nem lehetne kikelni ellene. Ép oly igaztalan az a második ráfogás is, mert valójában a zsidóság nem tette egy tizedrészét sem annak, mit p. o. a reformátusok tettek volna meg, ha egy egész református község ellen hitöket sértő ily természetű vádakat emeltek volna és ily elbánást követtek volna el a katholikusok. Ha egynehány uri ember, ki midőn más szerencsétlenségének felsegéléséről van szó, sem szokták megtagadni az adakozást, megsajnálja a hitök miatt üldözötteket s gondoskodik arról, hogy megbízható védelemben részesüljenek, ez ép ugy nem az összes zsidóság ténye és nem jöhet szóba, mint a hogy azon nem ütközhetik meg senki, ha bizonyos emberek a magánpanaszosnő részére hozzák messzeföldről a képviselőt, a ki bizonyára ép oly kevéssé képes viselni ezen költségeket, mint a hogy ezt nem viselhetnék el a sakterek. Bocsánatot kérek, hogy becses figyelmét ily hosszasan vettem igénybe. Beismerem, hogy törvénykezési szempontból szükségtelenül, s hogy bölcsesége az én felvilágosításaimra nem szorult. De hisz e per története, némely hírlapírók tendencziózus és valótlan közlései, az azt kisért izgalmak tették egyáltalán szükségessé ez ügy tárgyalás alá vételét is, és nem a gyanuokok nyomatékos volta; ezen körülmény tehát e távolabb körre szánt szavakat is menthetővé teszi. Azon izgalmak alatt az az annyit üldözött nép, hibáshibátlan egyaránt, folytonos rettegésben volt a nap fáradalmai után, nem hajthatta nyugalomra fejét, mert nem tudhatta, hogy a félrevezetett és felbujtogatott tömeg, boszut állni vélvén a meg nem történt gyilkosságért, övéi hajlékát mikor rohanja meg. Ily előzmények után kellett tehát ugy kimutatni ennek a vádnak, s az azt mozgató fajgyűlöletnek alaptalan és jogo~ sulatlan voltát, hogy az utofsé paraszt is, kiben az igazságérzet egy szikrája még honol, megértse azt. Nem azért panaszkodnak, hogy elégtételt nyerjenek, nem tölti el őket a bosszú érzete, a vizsgálat nagymérvű sérelmeit csak futólag érintették! csak annyiban, a mennyiben a bizonyítékok mérlegelése azt elkerülhetlenné tevék, hanem elpanaszolták sérelmeiket azért, hogy az ezen rut rágalmak által tőlük elidegenített polgártársai rokonszenvét vagy legalább sajnálkozását ismét vissza nyerhessék. Hisz aziránt, ki ártatlanul szenved, mindenki, a kiben nem halt ki minden jó érzés, rokonszenvezni szokott. A nemzet értelmeseinél e per nem is csökkentette a jó viszonyt, de remélem, a félrevezetettek is belátáshoz fognak jutni, hogy nem voltak igazságosak s hogy ezek a szerencsétlen vádlottak és az összes hazai zsidóság e roszakaratu rágalom miatt mint évezredek óta annyiszor, most is méltatlanul szenvedett. Nem fogja azért keserűség eltölteni keblöket, mert tudnak szenvedni a. keleti nép fanatizmusával és tudnak feledni is, s mert az a nép, a mely között nem lehet találni egyet is, ki legalább saját nyelvén irni-olvasni nem tudna, bir az értelem azon fokával, hogy megítélhesse, miszerint egynehány ember rosszaságáért a nemzet nagy zömét, mely a hajszától távol tartotta magát, sőt nagyjai által elitélte azt. okolni nem lehet, nem különösen azt a nemzetet, melynek még köznépe is ez alkalomból józanságának oly csodálatraméltó tanúságát adta, ha ennyi izgatás daczára nyugodt maradt, mint a hogy más népfaj alig maradt volna ily nyugodt. Befejezem pedig szavaimat azon jogos kéréssel, hog}' vegye tárgyilagvsan fontolóra a tek. törvényszék az ez ügyben felmerült adatokat és körülményeket s tekintsen attól el, hogy zsidók azok, a kik vádoltatnak. Legyen az felmentő vagy marasztaló, egyik párt mindig gáncsolni fogja azt, de ha egyszersmind igazságos lesz, akkor el fog némulni csakhamar a gáncs és meg fog hajolni mindenki az igazság előtt,, mert az igazság nem fél az ócsárlástól, de a dicséretekre sem szorult. Felelős szerkesztő és kiadd laptulajdonos : SZOKOLAY ISTVÁN. (VI. kerület Király-utcza 54.) Megjelen e lap hetenkint vasárnap, szerdán és pénteken. — Előfizetési ár; helyben és vidékre egész évre 12 írt, félévre 6 frt, negyedévre 3 frt osztrák értékben. Budapest, 1883. Schleginger Ignátz nyomdája, (rostély-uteza Károlykaszárnya)