Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 74. szám

Budapest, 1883. Szerda, augusztus 8. 74. sz. Huszonötödik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Tszeki ítélet után. — Ügyvédségi dönt. — Tiszaeszlári végtárgy. A törvényszéki ítélet után. I. A Solymosi Eszter-fele bűnügyben meghozatott az ítélet, mylynek tartalma inkább narratív természetű, mint jogszakilag tüzetes kimerítő indokoltaágu. Most azonban ez figyelmen kivül hagyatik, midőn a dolog lényege: vádlottak felmentése uralja a szellemi s erkölcsi életet. És ezzel kétségtelenül elég tétetett a jog követelményeinek, de nézetünk szerint semmi alap sem nyújtatott további következtetésekre, melyek abból némelyek által levonatnak, igazságügyünk dicsőítésére, sőt még igazságügyi kormányzatunk képviselőjének is magasztalására. Azon ténykörülmények csoportosulásában s azon bizonyolási müvelet mellett, melynek múltkor egy párczikkben szerény rajzát adni igyekeztünk — jogilag lehetetlen volt más eredményhez mint a teljes felmentéshez jutni — hacsak a birói önkényt, az ököljogot nem akarnók a judicaturában is érvényesíteni. A bíróság tehát, midőn azt kifejezésre juttatta, jogilag csak szorosan jogi kötelmét teljesité, érvényt szerezve az üldözőbe vett jognak s diadalra ju#tatva a megtámadott, sőt veszélyeztetett igazságot. És valóban nem nyomhatjuk el azon gondolatunkat sem, mely ama kérdésben foglaltatik: vájjon a már ecsetelt rendkívüli politikai izgatás s társadalmi ármányok befolyása mellett győzedelmeskedhetett volna-e az igazság, ha a védelem oly nagy mérvű erőt, képzettséget és küzdelmet nem fejt ki. Ha szemben a jog követelményeivel, még érdemről lehet szó, azt hisszük alig lehet egyebet kiemelnünk, mint a szabad védelem jogát, melyet törvénykezési gyakorlatunk szentesitett. És talán nem maradhatott minden hatás nélkül azon éber figyelem s ellenőrködés sem, melyet az európai közvélemény ezen szomorú ügy lefolyása ii-ant tanúsított. De az, hogy állítólag némelyek a magyar igazságügyet pelengérre akarták volna állítani, hogy ezek kénytelenek most tévedésüket beismerni, hogy igazságszolgáltatásunk kitűnőnek bizonyult be stb. stb., mindezek csak üres frázisok, melyek komoly jogi értelemmel nem birnak. A mai európai viszonyokban, midőn a kapcsolat ezernyi szálain, az érdekek mindennap felötlő közösségénél fogva a népek úgyszólván egy családot képeznek, melynek az egyes államokban nyilvánuló élettünetei valamennyi állam érdekeltségét felköltik; midőn a mai nmzetközi érintkezés folytonossága s mindennapisága mellett nem merülhet fel valamely államban bármily tény s müvelet akár a nemzetgazdászat terén, akár a pénzügyi világban, akár az igazságügyi életben, mely a többi összes államok érdekeltségét nem érintené: napjaink ily alakulásában nevetséges valamely ügynek vagy tünetnek pelengérre állításáról beszélni. Mai napság magok a tények, magok a közélet mozzanatai, melyeket jelenben már nem lehet elrejteni, s melyek iránt közös a nemzetközi érdekeltség, vonják önkényt magok után s önmaguktól az európai közvélemény helyeslését vagy roszallását, vagy ha ugy tetszik, azok pelengérre állítását. Kifejlődik ez s elterjed önmagától a nélkül, hogy e czélból valamely agitációra szükség lenne. A mi pedig, kapcsolatosan a tiszaeszlári ügy eldöntésével, igazságszolgáltatásunk jelességének bizonyolását illeti, arról jobb ha hallgatunk; semmi okunk sem lehet azzal dicsekedni, de még megelégedni sem. Oly jogszolgáltatási szervezet mellett, melyben lehetséges volt egy kis gyermek fecsegésére s egy éretlen 13 éves fiu meséjére, egy már teljesen agyrémnek, jogi képtelenségnek bizonyult bün alapján nemcsak tüzetes vizsgálatot tartani, hanem a bünvádat is megállapítani; a melyben ily jogi képlenségek elégségeseknek találtattak arra, hogy nagy számú honpolgár, kiknek gyanútlan, becsületes előéletük hitelesen bizonyittatik, nemcsak letartóztassanak, hanem öt évnegyedig börtönöztessenek is — családi életük feldulásával, keresetük s vagyonuk tönkretételével : ily jogi szervezet mellett védelemre kelni, sőt kielégítő voltát még bizonyítani akarni is — valóban csak a legvastagabb nemzeti elfogultság mellett lehetséges. Oly jogélet, melyben mai napság a rituális gyilkosság komolyan vétethetik, hol az bűnvádi eljárás alapjául elfogadtathatik, az — legszelídebb kifejezéssel élve — nagyon is betegesnek tekinthető. Hogy pedig ez így volt, hiába minden tagadás és szépítgetés, melyet most chauvinistáink igazságügyünk hitelének megmentése végett müveinek. Az egész bűnvádi per ugyanis a rituális gyilkosság lehetőségére féktettetett; az előnyomozás, a vizsgálat egyedül ennek kiderítésére irányoztatott; a tanúvallomások mind e körül forogtak ; s maga a közvádló vádbeszédében nyíltan kimondá, mikép vádlottak ellen a vallásszertartási gyilkosság gyanúja forog fenn és hogy a vallásszertartási czélból elkövetett gyilkosság gyanújából vannak itt a vádlottak padján Schwarz Salamon és társai; és az ítélet indokaiban is az mondatik: hogy a rituális gyilkosság az ítélet tárgyát csak azért nem képezhette, mert az, hogy ily vallásszertartás a zsidóknál léteznék, a perben nem igazoltatott. De ezen jogszolgáltatási műveletre vonatkozólag vannak még több más észrevételeink is. Ügyvédségi döntvény. Az ügyvéd nem külön egyezkedés tárgyát képezett díjazást, hanem azon munkadíja, s kiadásai birói megállapítását kérvén, melyek megállapítás tárgyát még nem képezték: ily esetben az 1874. 34. t.-cz. 54. %-nak szabálya nem alkalmazható. Grezló Ernő ügyvéd, Mészáros Julianna e. 58 frt 77 kr. ügyvédi munkadíj iránt a nagyigmándi jbiróság előtt perelvén — Járásbíróság 1882. május 11., 1230. sz. a. alperest a 42 frt 32 krban megállapított ügyvédi-dijak s kiadások fizetésére kötelezte, ha felperes főesküt tesz arra, hogy a Somogyi József ellen 266 frt iránt folytatott perben felmerült dija, s költségeire nézve alperes által kielégítve nincsen ; és ha pótesküt tesz arra, hogy alperes megbízta őt fentebbi ügyben a n.-igmándi jbiróság előtt személyesen megjelenni az 1877. nov. 9-ére kitűzött tárgyalásra; egyszersmind ez esetben 16 frt 75 kr. perköltségben is elmarasztalta, köv. indokokból : „Felperes azt, hogy alperes őtet a fentebbi ügyben megbízta, a felmutatott s kellően kiállított meghatalmazással igazolta. „A peres ügy a fő- s póteskü alapján volt elbírálandó; mert a felek ellentétes nyilatkozásai folytán, az ítélet rendelkező részénél döntő körülménynek vétetett az, hogy felperes kérdéses perben dijai s költségeire nézve már kielégít etett-e, s hogy alperes őtet megbizta-e, hogy a helyettesítés mellőzésével személyesen menjen a tárgyalásra. „Az első kérdés elbírálásánál felperesnek B— alperesnek 2, sz. a. okmányai bizonyítékot nem szolgáltatván, e részben más bizonyíték hiányában a főeskünek kellett helyt adni, „Felperes azonban azon állítását, hogy alperes őt személyes megjelenésre bízta meg, Markovics János tanú vallomásával támogatja: de minthogy az nem képez törvényszerű teljes bizonyítékot, kiegésitéséül póteskü volt odaítélendő. „A kiadások felperes felszámítása szerint megállapíthatók nem voltak, mert módjában állott magát helyettes által képviseltetni" Kir. Tábla 1883. jan 16. 35824. sz. a. megváltoztatta és felperest kere-