Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)
1883 / 70. szám
elterjedt a hir Solymossy Eszter eltűnéséről. Beszélik, hogy a zsinagóga mellett elvezető uton kellett haladnia, hogy a zsinagógában veszett el, s mindezeket közönynyel veszi a községi elöljáróság, s a rendőri hatóság részéről semmi nyomozási lépés nem történik Solymossy Eszter eltűnése tárgyában; nem igyekeznek megtudni, hogy Solymossy Eszter a zsinagógában tényleg avagy közvetlen közelségében csakugyan megfordult-e vagy sem, mi a közelségben legeltető pásztoroktól annak idejében valószínűleg megtudható lett volna; mindezek nem történnek, hanem a törvényszéki vizsgálóbírónak hagyat ik fenn, miszerint keressen magának tanút s bizonyító adatokat. A vizsgálóbirónak azután akadtak tanuk is, vádlottak is, ott volt mindjárt Scharf József egyházfinak 4 éves fia, a ki előadása szerint maga is segédkezett a gyilkosságban; utána következett akkor még azon 14 éves Móricz fiu, a ki be nem ismeri ugyan, hogy a gyilkosságban részt vett, mint azt emiitett öcscse beszélte, hanem azt még most is állítja, hogy vádlott atyja megbízásából ő hivta lakásukba az uton haladott Solymossy Esztert, a gyertyatartók eltételének ürügye alatt, amit rendesen a közAretlen szomszédságban lakó Báthori Jánosné vagy ennek jelenleg 15 éves Zsófi leánya teljesíteni szoktak. Solymossy Esztert ugyancsak Scharf M. vallomása szerint, a gyertyatartók eltétele után, Wollner Hermán vádlott a zsinagóga előcsarnokába vezette, a melynek kulcslyukán át látta nevezett fiu, hogy az ingig levetkőztetett s Buxbaum Abi-ahám, Braun Lipót s nevezett Wollner Hermann által a földön lenyomva tartott Solymosy Eszter nyakán Schwarcz Salamon késsel metszést ejtett, s két tányérba felfogott vérét egy fazékba öntötte, a mely műtétnek elvégzése sa megmetszett nyaknak kendővel bekötése után nevezett vádlottak a hullát ruháiba felöltöztették, miközben Junger, Braun, Lusztig és Weiszstein vádlottak a zsinagóga belsejéből kiléptek s a hullát körülállották. A hulla eltakarításáról Scharf Móricz már nem tud biztos felvilágosítást adni, hanem csak gyanítja, hogy az az előcsarnok aidakán át a közelben volt szalmaboglya alatt ideiglenesen elrejtetett. Móricz fiu az egyetlen és közvetlen tanúja a vád tárgyát képező gyilkosságnak ; az ő vallomása képezi ama bűntény mellet a bizonyító adatot kapcsolatosan azon ténykörülményekkel, hogy Solymossy Eszter elveszett, s hogy a zsinagóga mellett vezet el azon ut, a melyen feltevés szerint Solymossy Eszternek haladnia kellett volna. Azonban Scharf Móricznak egyedül álló tanúvallomása téliesen értéktelen s bizonyítékul el nem fogadható és az emiitett ténykörülményekre való figyelemmel még az esetben sem fogna elégséges bizonyítékot nyújtani a tagadásban levő vádlottak ellen, ha az egyébként kifogásolható nem volna. Vallomása ellen azonban tényleg nemcsak sok, hanem minden körülmény szól, mely állitásom a legerősebben igazolva Mefj len e lap betenkint vasárnap, szerdán és pénteken. Budapest, ISS.'j van azon tény által, hogy a törvényszék öt esküre bocsáthatónak nem találta; vallomása ellen szól már a vádhatározatban hivatkozott özv. Fekete Jánosné vallomása, ki az állítólagos gyilkosság idejében két zsidót látott a zsinagóga ajtaja mellet állani, a kiktől Scharf Móricz bizonyára nem nézhetett volna háboritlanul a kulcslyukba három negyed óra hosszat; ellene szól az, hogy eleinte határozottan tagadta, miszerint tudomása volna a gyilkosságról s hogy sárga kendőről beszélt, a mely utóbb feketének bizonyult be. Itt e teremben Scharf Móricz azt vallotta, hogy a földre lenyomott leány lábaival a külső ajtó felé feküdt, hogy szája kendővel betömve volt s hogy a hulla öltöztetése fekvő helyzetében I Mi-t i nt : ;i helyszínén te] jesitel t szende alkalmával pedig azt vallotta, hogy a leány lábaival befelé feküdt, hogy szája kendővel betömve volt shogy a hulla felöltöztetése talpára állított helyzetben történt volna. — Vallomása szerint a késmetszés a torkon mély volt, a vér még sem szökelt ki, hanem csendesen folyt le, mi a szakértő orvosok kimondása szerint lehetetlen; a hulla inge véres lett, mely állítást az országos uiüvegyész megczáíblt. Mindezen s azon további körülmények is, hogy az emiitett helyiségben a vérnek semmi nyoma nem találtatott, hogy a fazék, melybe a vér öntetett volna, a szemle alkalmával általa kijelölt helyen a kulcslyukon át látható nem volt s hogy a Dadánál kifogott hulla nyakán késmetszés nem találtatott : Scharf Móricznak terhelő tanúvallomását teljesen lerontják s minden hitelétől megfosztják. Mellőzve még özv. Lengyel Istvánné tanúnak azon mitsem bizonyító vallomását, a mely szerint ő általa meg nem határozható időpontban segélykiáltást hallott volna, kimondom : hocjy Solymossy Eszter' nem oly módon vesztette el életét, mint azt Scharf Móricz vallotta. Elveszett, s nincs többé az élők szorában, de nem veszett e: sakter-kés alatt; a mellett nem szól semmi adat, jel, hogy másnemű bfijiös vagy vétkes cselekmény által fosztatott volna megy ifjú életétől; hanem elünését s halálát csakugyan kiszámithatlan véletlennek, vagy más, eddig ki nem puhatolható oknak kell tulajdonítani, miként ezt elnök ur is előlegesen jelezte. Azon mende-mondára, mintha Solymosi Eszteren véráldozat követtetett volna el, a bizonyítási eljárás adatai szerint Scharf József vádlott adta az impulsust, a ki vigasztalási szándékában felemlítvén, hogy egy Hajdúnánáson elveszettnek hitt gyermek miatt a zsidókat akarták felelősökké tenni; ez özv. Solymossy Jánosné különben is babonára hajlandó bensejében felkölté a népben még mindig lappangó azon hitet, hogy a zsidók vallásszertartási s egyéb babonás czélokra keresztény, ik vérét használják, Özv. Solymossy Jánosnénak ezen általa itt beismert s általa tovább terjesztett hiedelme más prozelitákat is talált, — végre ferde vizsgálóbirósági s vádhatósági intézkedésekkel inszezeniroztatort ezen bűnvádi eljárás, melynek, a mint most mar minden elfogulatlan szemlélő láthatja, mint objektumnak tárgya nem lévén jelen esetben megállapitva, a bűntett önmagától esik el s ezzel a bűnpártolás gyanúja is, mert hiányzik a pártolás tárgya; s a csalást nem kívánják megállapittatni azok, a kik netalán még most is hisznek a hulla-csempészetben, s különösen azt hiszik, hogy a czélból történt volna a hullacsempészet, hogy e ravasz fondorlatokkal azon 5000 frtnyi összeghez jussanak, mely a zsidóság adakozásából Solymosy Eszter megtalálója részére jutalmul ajánlva lett. Csalás miatt a btk. 389. szak. szerint csupán a sértett fél indítványára indítható meg a bűnvádi eljárás; le kell tenni a hullaorzás gondolatáról is, melyet az esküre mindenkor készen állott Matej Ignácz sem állított. Meggyőződésem szerint itt a tévedések borzasztó története gazdagabb lett egy esettel, a melyet nemzeti igazságszolgáltatásunk becsületének érdekében a legmélyebben sajnálok s vajha kitéphetném a történet azon lapját, a melyre ez eset feljegyeztetett. Meggyőződésem szerint valamennyi itt lévő vádlott bűntelen a terhükre rótt cselekvényekben, s ebbeli meggyőződésemhez ne nyúljon senki, miként én is tisztelem a másokét és senkire sem kívánom erőltetni a magamét. L'gyanezért nem is akarom vindikálni különösen ez esetben az ügyészség számára azt, hogy a bíróság a per letárgyalása után is kötve legyen az ügyészi indítványhoz, mint a hogy kötve ran ott, hol az eljárásba a vádelv egész tisztaságában felvétetett. Az 1871. XXXITJ. t. cz. a bíróságot nem szorítja korlátok közé az ítélet hozatalára nézve szemben a közvádlóval, másrészről a m. kir. kúria plenáris határozataival a közvád s a bíráskodás viszonyát agy állapító meg, hogy a főbenjáró ügyek ellátásánál a bíróság eg}rátalában ne legyen kötve a közvádló indítványai által sem a cselekmény minősítése, sem a büntetés kiszabása tekintetében. Ezen eljárási elv tekintetbe vételére vagyok bátor most a törvényszék figyelmét felhívni, s ha e per bizonyítási anyagára nézve meggyőződésemben osztozik; ha a bizonyítási eljárás közben a vádlottak ellen felmerült adatokat birói mérlegelés után is alapos s elégséges bizonyítékoknak ismeri el: ugy ne engedje magát indítványom által korlátoztatni, hanem a törvénynyel kezében s az igazság érzetével szivében mondjon zavartalanul Ítéletet saját bölcs belátása szerint. Epillanatban az egész ország, sőt az egész müveit világ szemei íflggnek rajtunk; e komoly pillanatban ne igyekezzék senki a terhet, mely őt illeti, más vállaira átrakni. Tegye mindegyikünk azt, a mi kötelessége, legyen mindegyikünk bátor elvállalni a felelősséget azért, a mit tett, a felelősséget isten és a világ, az utókor és saját lelkiismerete ítélőszéke előtt. En a vádlottakat bűnteleneknek tartom s indítványozom, hogy a vád s h">vftkezményei alól felmentessenek. Felelős szerkesztő : SZ0K0LAY ISTVÁN. — Előfizetési ár: h Ívben és vidékre egész évtó 12 frt, félévre 6 t'rt, negyedévre 3 fit osztrák értékben. . S c h 1 e í i n g e r Icnitz m unidájn, (rostély-uteza Kár0lykR8»iimya )