Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 68. szám

— 271 — törvénybiróra is, kivel egy napon, mikor nála foglalás volt, találkozván, neki is panaszkodott. Pap még a holnapra sem emlékezik, sokat törte már fejét, hogy a foglaláskor vagy másnap beszéltek-e, de nem tudta megállapítani, de ujabb kérdezgetésre még is feleli, tóikép biztosán tudja, hogy másnap jött Eszlárra a vizsgálóbíró. De vallja azt is, hogy Grosz neki betegségéről nem panaszkodott, csak a végrehajtásról beszélt. — Különben Pap is volt a hullánál, de nem vizsgálta sem körmeit, sem lábait, hanem csak ugy bámészkodott reá s magában gondolta, hogy már 20—25 éves lehetett. Azt, mivel gyanusittatott, hogy kapaczitálni szokta az embereket, mikép valljanak, erélyesen tagadja, sőt ellenkezőleg mindenkit az igaznak bevallására intett. Arról, hogy oly tanuk, kik a zsidók mellett vallottak, haza menvén, a nép ellenük felzúdult s agyonveréssel fenyegettettek. mit sem tud. Tapasztó nevű kocsisa azt vállá, hogy szántás közben a lóról viszszanézett és folyton szemével kisérte Esztert, Pap azt lehetőnek tartja, mert a ló magától is elmegy a barázdában, vele azonban erről nem heszélt. Babocsi József s Szeley Gábor is ott voltak a hullánál, valamint Pap ugy ők sem találták rothadás1 >an levőnek : körmeit különösen megnézték és azokat hosszuknak, keményeknek látták, Babocsi tyúkszemet is látott; körömhiányt nem vettek észre; ifj Pap József is 20 — 25 éve.-.nek tartotta, nagysága, testalkata után. és erős szagot érzett rajta; szerinte sem lehetett a hulla részeiből valamit ellopni; a 15 éves Farkas Eszt er, az elveszett Eszter iskolatársa, is kihallgattatott, neki a hulla fogait megmutatták, mást nem is nézett meg. de azokat egészen másoknak találta, mint Eszteréi voltak, különösen nagyobbak s barna szinüek voltak és egymást eltakarták; ő, mondja, jobban ismeite Eszter fogait, mint sajátjait. Olajos Bálint is, ki most nincs jelen, a fogakról ugyanazt vallotta kihallgattatásakor. Zsófit. Eszter nővérét ismét kihallgatják. Egy tekintetre — mondja — mindjárt láttam, hogy nem a testvérem, különösen fogai után, melyek nagyok voltak; de megnézte még arcát is, mely hosszabb és szélesebb volt, s lábát, mely nagyobb volt mint Eszteré, összeálló ujakkal, mig Eszteré szét álltak. A szemlénél őt s a hulla hosszát megmérték s a hulla nagyobbnak találtatott, mig Eszter neki csak szemöldökig ért, mit onnan tud. mert összemérköztek ; azonban még az esztendőre sem emlékezik^ mikor mérkőztek, előbbi kihallgatásánál pedig épen azt mondá. hogy nem mérkőztek össze soha. hanem azt, hogy alacsonyabb volt, csak onnan tudja, mert, fiatalabb. Midőn ezt felhozták előtte, azt feleié, hogy nem emlékezik reá. A hulla ruhájában mind ő, mind fivére János Eszter ruháját ismerte fel; utóbbi is mindjárt látta, hogy nem Eszter hullája,mert az nagyobb testű, fejű. képű volt, lábait, kezeit, körmeit nem nézte meg; azt mondja, hogy Eszter Zsófinak melléig ért. Huriné a hullát nem nézte meg, mert irtózik a holttestektől s roszul lett, mikor oda ért; hogy Eszter meny- ! nyivel volt kisebb Zsófinál, nem tudja; | kezdetben mindenki azt mondá, hogy Eszter kezében sárga kendő volt. de miután ezt a ládában megtalálták, akkor tudták meg, hogy fekete kendő volt nála, mert ez hiányzott; azon tévedés folytán Móricz is sárga kendőt látott Eszternél. Most az eszlári biró, Farkas Gábor következett, kiről állíttatik, hogy elöljárói befolyásával s tekintélyével nagy részt vett az antiszemita mozgalomban, s ho gy a zsidóellenes tanúskodások leginkább az ő működésének kifolyásai. Az elnök, mint rendesen, őtet sem terhelte sok kérdéssel, megelégedett azzal, hogy elmondá, mikép a vizsgálóbíró által megbízatott a hulla elszállítása s eltakarításával; hogy decz. 7. ugj^anazon sir bontatott fel s ugyanazon savanyuvizes ferslóg vétetett ki, melybe ő a hullát betetette, mely időközökben abból semmi sem veszhetect el; arról, hogy Bari 30 vagy 50 frtot emiitett vagy igért volna Grosnénak (elesett lóért) nem tud semmit. Közvádló pedig elbeszéltette vele Eszter eltűnésének bejelentését s közhírré tételét. Másnap rája este megjelent a végett az anyja, de alig távozott el, ismét jött azon kéréssel, hogy a zsidó templom kutattassék ki, s indoka iránt megkérdeztetvén, azt feleié, hogy az öreg Scharf utána jött. kérdezte mi baja, felesége is oda jött s azután biztatta, hogy majd előkerül a leánya, az anyjától hallotta, hogy Nánáson is igy eltűnt egy gyermek s azután előkerült a rétről. Hogy Solymosiné ezen egyszerű beszédből hog}^an meríthetett gyanút a zsidókra, azt nem magyarázta meg és ő — a biró — többet nem tud. April 4. ismét sürgette Solymosiné, most meg azt beszélvén, hogy Scharf kis fia, Samu, a libapásztoroknak, kik vele ingerkedtek, azt mondá: no most azért sem mondom meg, hová tette atyus a magyar leányt! — s ennek igazolásául tanukra hivatkoztak s azok be is idéztettek s a szolgabíró rendeletére kihallgattattak. Annál több kérdéssel faggattatott másrészről, különösen azért, hogy miért helyeztette a hullát ferslógba (nem ő tetette — mondá — hanem a bíróság) miért vett fel mindenfélékről jegyzőkönyveket, miért avatkozott mindenbe, miért kisértette szolgabíróhoz Roth Borbálát, miért nem eresztett mindenkit a hullához s különösen a zsidókat is, miért oktatta a tanukat, hogy a keresztények mellett maradjanak, miért biztatta az embereket, hogy a hullában Esztert fel ne ismerjék? stb. stb. A legtöbb kérdésre határozottan s világosan azt feleli, hogy mindenről, mi neki bejelentetett s minden gyanuokról mi előfordult, a bíróság meghagyásából jkönyvet kellett felvennie s felsőbbségének tudomására hozni. Ily feljelentésre tett jelentést Huri s Lichtmann beszélgetéséről ; azért kisértette be Rothnét. ki útlevél nélkül barangolt, állítólag faluról falura bábaságot keresett, betolakodott Solymosiékhoz, ott feszegette Eszter esetét, s csalogatta Mármarosba, egy javasasszonyhoz, ki mindentmegtud mon| dani, s elő tudja Esztert teremteni élve vagy halva, s e célra annak egy ingét akarta kicsalni — az igaz, hogy a mint e nő külön kihallgatásában hosszasan előadta az egész dolog történetét, azután e nő hónapokig tartatott fogságban, Pesten is, hol koldulásért fogatott be, két hóig elfelejtették őtet a fogházban, de minderről ő (a biró) nem tehetett. Erélyesen visszautasítja, mintha kémszolgálatot teljesített volna, mert ő csak a vizsgálóbíró meghagyásának engedelmeskedett. Aziránt pedig, hogy kik bocsáttassanak a hullához, s a zsidók onnan elzárattassanak-e, nem ő, hanem a vizsgálóbiróság intézkedett, ő senkit sem jelölt ki az odamehetésrc. Határozottan visszautasítja azon gj^anusitást is, mintha a tanukat oktatta és a hullánál figyelmeztette volna; ő senkinek sem adott utasítást, erre nem lehet egy tanú sem. Ő sokkal óvatosabb, mondá több izben, minthogy ilyesmit tehessen, vagy hogy a népet felzúdulásra ingerelje, midőn ellenkezőleg ő mindent elkövet a csendesség s rend fentartására. Cseresné, kiről imént volt szó, ismét kihallgattatott azon vallomása iránt, mikép Groszbergéknél nagy zsidóösszejövetelt látott, mely éjfél után 2 órakor kezdődött. Habár tanú van magából a házból, ki csak 3 — 4 zsidót látott s nem késő éjjel, — Cseresné mégis megmarad állítása mellett, minek valószinütlensége abból is kitűnik, hogy saját szavai szerint ő aludt s midőn felébredt, látta a zsidókat, kik tehát már sokkal előbb is ott lehettek. Pilicski és Feuermann éji őrök tavai}' nyáron éjjel látták Kleint megérkezni egy taligán vagy szekerén, melyen 3 asszony volt: Jungerné, Weiszsteinné és Scharf anyja, de még a hónapra sem emlékeznek, melyben az történt. — Wertheimer Farkas azt állítja, hogy tavaly senkinek sem kölcsönözte lovát; egy napon azonban jött a vizsgálóbíró, kir. ügyész és — Onody, befogatták lovát Klein kocsijába s próbát tettek vele. Különben ő is elment a hullához, mikor szemlére kitétetett, kérte, hogy megnézhesse, mivel Esztert jól ismerte, de az urak kinevették, s a hajdú őt s Groszberg Leót is elrugdosta és ellökte. „te kutya zsidó" stb. gyalázatos kifejezések közt. — Végre Nagy Mihály napszámos, ki tavaly 3 napig kapált Grosz földjén, nem látta betegen feküdni Grószt, mert nem járt be házába, de felesége a szőlőben beszélte, hogy beteg, mire azonban ő nem igen figyelt. A mai tanuk megesketésére nézve közvádló köv. indítványt tett : Sipos István vallomása teljesen lényegtelen lévén, nem látom szükségét annak, hogy hitre bocsáttassék. Cseres Mihály már letette az esküt, ugy szintén Szelei Gábor is. tehát nincs szükség arra, hogy e két tanú megeskettessék. Farkas Eszter tanú csak 15 éves lévén, ugyanazon j okoknál tova, melyeket már több alkaI lommal volt szerencsém előterjeszteni,