Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 68. szám

Budapest, 1883. Szerda, július 25. 68. sz. Huszonötödik évfolyam. TÖRVfim CSARNOK. Tartalom: Egy pár észrevétel a tisza-eszlári perre. — Jogeset. — Tiszaeszlári végtárgy. En Pár észrevétel a tisza-eszlári perre. I. Ezen szomorú bűnügy, mely oly sötét árnyat vet mind jog- és társadalmi életünkre, mind igazságügyünk kezelésére, az első fórumon befejezéséhez közeledik, — minél jobbat és sürgősebbet alig is kívánhatnánk. A jogszolgáltatásnak, de maga a jog biztositékainak szempontjából is oly mozzanatok merültek fel ezen bűnügy folyamán, melyek a magasb igazságügyi politika tekintetéből is nem kevéssé figyelmet vonhatnak magukra, illetőleg nem csekély aggodalommal tölthetnek el mindenkit, ki hazánkban a tökéletesb jogfejlődést, a jogi haladást komolyan szivén hordja. Az természetes, hogy a bíróságnak ez ügyre vonatkozó enuneiatióját nem praeoccupálhatjuk, nem akarhatjuk kutatni, vizsgálni a gyanuokokat, bünjelenségeket, ténykörülményeket, melyek a bizonyítási eljárásban érvényesülvén, pro et contra az ítélet alapjaiul szolgálhatandnak. Ugy is sok, nagyon sok történik a sajtóban, és azon kivül a társadalmi életben a szenvedélyek felizgatására, a fogalmak s nézetek megzavarására, mi valóban az Ítéletben kifejezésre emelendő jogi vélemény szabadságát, függetlenségét nem kevéssé koczkáztatja, sőt veszélyeztetheti. Ily mozgalom, nyíltan kimondjuk, Nyugot-Európa jogéletében ismeretlen; nem volt még ott bűnvádi eset, mely a fórum irányában ily izgatások és szenvedélyek kíséretében folyt volna le. Mi tehát csak egy pár észrevételt akarunk tenni, egy pár nézetet kifejteni, vagy legalább szellőztetni, melyek ezen ügy s eljárás némely mozzanataira vonatkoznak. Azt mindenekelőtt nem lehet palástolnunk, miképigen szomorú, nyíltan kimondjuk, megszégyenítőnek tartjuk, hogy ezen bűnesetben, mint a közvádló világosan kimondotta, a vád alapjául a rituális gyilkosság vétetett. Ezen mozzanat rendkívül megdöbbentő ! A mai korban zsidó rituális gyilkosságról beszélni s annak hitelt adni több, mint nem kételkedni a boszorkányok, kisértetek, szellemek létele felett; ez csak bárgyúság, ábrándozás vagy tudatlanság; de amaz, mely mindezen szellemi nyomoruságokat is magában foglalja, miután egyszersmind a büntető hatalom fellépését is provokálja: máivalódi bűn. Annál nagyobb, minthogy annak lehetősége, a héber hitelveken s tanokon való alapulása teljes bizonyossággal meg van ezáfblva s ki van mutatva valótlansága mindazon bűneseteknek, melyek időszakonként mint megtörténtek, a rituális gyilkosság tényének bizonyítására hozatnak fel. És e mellett nemcsak héber egyházi jogtudósok s történészek, hanem a legújabb korból az összes keresztény tekintélyek czáfolhatlan adatokkal tanúskodnak ; sőt mind hazánkban, mind külföldön, a katholikus és protestáns egyház kitűnőségei is bámulatos összhangzásban tiltakoznak ellene. A történelem kivilágítása mellett az egyedül, a nemzetiségi s osztályküzdelmektől feldúlt, a vallásbeli üldözésektől marczangolt sötét középkor agyréméül és szörnyszülöttéül van előtüntetve — mi felett a történeti kritika már rég napirendre tért át a nélkül, hogy az a mai napság müveit államban már csak szóba is jönne. Hazánkban azonban még jelenleg is nemcsak néhány szellemi inpotentia által colportáltatik ezen vastag balítélet, hanem mi még sajátságosabb, ezen hit törvénykezési actus által is megerősíttetik s érvényesíttetik, a magyar igazságügy kormányzatának gyönyörűséges jellemzésére! Ily kiindulási szempont mellett azután nem csodálhatni, hogy a tiszaeszlári bűnesetben nem egyedül bűnvádi törvénykezés érvényesül, hanem a keresztények s izraeliták közötti küzdelem is nyilvánul; s ezen a legvastagabb balitéletekre fektetett müvelet a társadalom legmélyebb rétegeibe, a családi élet szentélyébe is átvitetik. A dolog kifejlődésében nem arról van már szó, hogy ki a vádlott, ki a panaszos és vádló, hanem hogy ki a keresztény s melyik a zsidó? Nem az a kérdés többé, hogy létezik-e bűntett s ki a bűnös, hanem kiválólag hogy a zsidók követtek-e el merényletet a keresztények ellenében; nem a valódi tényleges igazság, hanem a képzelt keresztényi sérelem orvoslása kerestetik. Ezen szomorú irányzat vonul keresztül veres fonalként az egész tiszaeszlári törvénykezésen; annak jellegét öltötte magára a tanuzás, az szabályozza a legszentebb erkölcsi elvekre fektetett eskütételt, az irányozza a hullabonczolást, az állitólagos bűntett alanyának azonosságát stb.; szóval, az egész bizonyítási eljárás a balitéletek, mint az elfogadott törvénykezési kiindulási szempont bűzhödt légétől van megfertőztetve ! Ily alapokra van fektetve jelen esetben a bűnvádi jog kiszolgáltatása; ily elemek között keressük az igazság kiderítését, a valóság napfényrehozatalát a sötét balitéletekre fektetett valótlanságok segélyével, a jog érvényesítését a jogfogalmak teljes felforgatásában s chaosában! De nem természetes-e ezen abnormis törvénykezési fejlődés, midőn máimaga a birói vizsgálat bevezetése, a vizsgálóbíró eljárása lerakta azon alapokat, melyeken csakis ily szánalomraméltó, s egyszersmind a jogbiztosságot lábbal tipró fejlődés alakulhatott. Erről azonban jövő alkalommal. Tekintve, hogy lapunkat folyvást s pontosan küldjük azoknak is, kiknek előfizetési idejük májusban vagy júniusban már lejárt; tisztelettel felkérjük előfizetőinket, méltóztassanak az esedékes előfizetési dijakat mielőbb megküldeni — Mindent elkövetünk, hogy tisztelt előfizetőink igényei, főkép gyakorlati érdekei kielégíttessenek ; lapunk hetenként háromszor jelenik meg, nagy három hasábos formában, és kapcsolatosan a Curiai Értesítővel, mi csak lapunk számára van engedélyezve — és előfizetési ára mégis évnegyedenként csak 3 forint. Egyszersmind több oldalról! kérdezősködés folytán jelentjük, mikép felsőbb bíróságainknál a közbenjárást, szorgalmazást készséggel eszközöljük és az ügyekről felvilágosítással s részletesb tudósítással is szolgálhatunk. Szerkeszt. Jogeset. Sem a haszonbérleti szerződés tárgya, sem az abból kifolyó jogok s kötelezettségek feloszthatlan dolgot nem képezvén: az, hogy a haszonbéri szerződés egyik bérlőtársra nézve megszűntnek volt kimondandó, nem vonja szükségkép maga után azt, hogy ugyanazon bérleti szerződés a másik bérlőtárs tekintetében is megszüntriek kimondattassék. Terecskei Antalné — Terecskei Antal és Sándor e. 60 frt haszonbéri öszszeg s a haszonbéri szerződés megszüntetése iránt félegyházi j bíróságnál 1882. május 4. pert tett folyamatba — Járásbíróság 1882. máj. 25.—1252. sz. a. első r. alperest 30 fi-t tőke s kamataiban elmarasztalta; ellenben felperest 2. r. alperes ellenében — ugy 1. r. alperes irányában is a haszonbéri szerződés (A) megszüntetésére nézve elutasította s 2. r. alperes részére 10 frt perköltségben marasztalta — az 1. r. alperessel szemben a perköltségeket kölcsönösen megszüntetvén ; ,,mert 1. r. alperes kellő megidéztetése daczára meg nem jelent; 2. rendű alperes pedig két tanujával teljes próbaerejüleg igazolta, hogy' a tőle követelt :í0 frt bérletrészlet fizetésére neki felperes által 1SS2. april 24-től 1 havi halasztás engedtetett s felperes beismerésével azt is, hogy ázöu részletet az engedélyezett haíasztás tartama alatt ielperesnek megfizette, de a keresetet felperes ellőne május 4-én mégis beacba.