Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 66. szám

Budapest, 1883. Péntek, július 20. 66. sz. Huszonötödik évfolyam. NYSZEKI Tartalom: Jogeset. — Ugyvédségi döntvények. — Büntetőjogi eset. — Tiszaeszlári végtárgy. — Körrendelet. — Curiai Értesítő Jogeset. Az áru átadása, illetve átvétele iránti utólagos megállapodás ellentétes magya­rázata miatt a szerződés teljesítése mind­két fél részéről elmaradván s igy szer­ződésszegésnem forogván fenn: a foglaló kétszer egének fizetése helyt nem foghat. Móczár Gábor — Löwenrosen Miksa e. 106 frt fizetésére a kecskeméti jbiró­ság előtt perelvén — Járásbíróság 1881. deczember 13. 5864. sz. a. felperest keresetével eluta­sította az esetre, ha alperes pótesküt tesz arra, hogy felperessel bizonyos sza­lonna eladására nézve akkép szerződött, hogy a megvett szalonna kivétel nél­küli megválogatása s megvakarása nem lett kikötve; ellen esetben tartozik a 100 frtra leszállított összeget megfizetni; felperest ezen felüli keresetével azon esetre is elutasítván; „Mert Héber M., ki a felek szerző­désénél jelen volt fel bizonyíték erejüleg igazolja, mikép nem köttetett ki, hogy vevő a szalonnát megválogathassa és megvakartathassa; felperes tanúi pedig igazolják, hogy felperes a szalonna át­vételét csupán ehhez Kötötte s ez,^i a, szerződést kijátszani akarta. A félbizonyiték pedig törvény sze­rint kiegészítendő levén, alperesnek a pótesküt odaítélni kellett annál inkább, mert a dolog természetével ellenkezik, hogy nem a szerződés kötésénél, hanem a teljesítésnél állapíttassák meg a meg­vett áru minősége, a melynek jóvolta egyébként Versecz K. s Szálai L. tanuk vallomásával igazoltatott s mert alpe­res a szerződés teljesítését most is meg­ajánlotta. A 6 frt napszámosi költség igazolatlan". Kir. Tábla 1882.június 6-án 8636. sz. a. az első bíróság ítéletét a 6 fo­rinttali feltétlen elutasításra nézve hely­benhagyta, többiben azonban megvál­toztatta s alperest a 100 írtban feltét­lenül elmarasztalta 16 frt perköltség fizetése mellett; „mert felperes azon állítását, hogy az általa alperestől vásárolt szalonna átvételi határnapját kölcsönösen elha­lasztották s ekkor alperes a szalonna kiválasztását megengedte, Lajos Döme és Lakatos János vallomásával igazolta; azt pedig, hogy az átvételre kitűzött határnapon alperes a szalonna kiválasz­tását meg nem engedte, alperes per so­rán beismerte. Ezek ellenében pedig Héber és Beke alperesi tanuknak az előbbi időben, vagyis azadásvevési szer­ződés megkötésekor történtekre vonat­kozó vallomása figyelembe nem vehető. Minthogy pedig alperes azon cselekmé­nye által, hogy az átadásra kitűzött határnapon a kikötött minőségű sza­lonnát felperesnek által nem adta — a szerződést megszegte; „ezeknél fogva a felvettnek elis­mert 50 frt foglaló kétszeregének fize­tésére kötelezendő volt. „Kamat nem ítéltetett, mert a ke­reseti összeg egy része, a foglaló, nem kölcsönösszeget képez, a másik része, a kétszereg pedig pénzbüntetés természe­tével bir; s ily természetű kereseti ösz­szegek után kamat nem jár". Kir. Caria az 50 forintbani feltét­len marasztalásra nézve a kir. tábla ítéletét helybenhagyta; ellenben az azon fölüli 50 frt tőke s perköltség tekinte­tében mindkét alsóbirósági ítéletet meg­változtatta s felperest követelése ezen részével feltétlenül elutasította; a per­költségeket kölcsönösen megszüntetvén. Indokok: A per során előadottak­ból, ugy a kihallgatott tanuk vallomá­sából az tűnvén ki, hogy a vétel tár­gyát képezett, szalonna átadási, lletve átvételi módozata iránt utólagosan tör­tént, megállapodás ellentétes magyará­zata miatt, a szerződés teljesítése mind­két részről a szerződéstől való elállás kinyilatkoztatása mellett elmaradt; mi­nélfogva az előbbi állapot, mintha a szerzr a.'S m< g nem köttetert voma, un­ván ismét vissza; és igy szerződéssze­gőnek egyik f 1 sem tekintethetvén: al­peres csakis a k ipo t foglaló egyszerű visszafizetésére vob kötelezhető, ezen­felüli követelésével ped'g felperest fel­tétlenül elutasítani stb. kellett". (IHH3 június 21. — 6627. sz. a.) Ügyvédségi döntvények. Az, hogy " p^rbe müködö'r ügyvéd az abb'iii képviselt fél ügyvédének helyette­üfként •< aitól nyert mpgbizás folytán, járt i'l. nem menti f>l azon perbeli fe­lei attól, lugg z eljárt h^lyit-'s ügyvéd muttkndijnit közvetlenül megtérítse. 7óth l'ezsö ügyvéd — Friedmmn Simn, kereskedő e. 52 frt 74 kr ügy­védi díj megfizetésére 18H2 aug. hóban bpesti járásbíróság előtt, keresetet tá­masz' ott — Járáshirósáa 1882. aug. 30.—7796. sz. a. következőig it( lt: Alperes köteles az ezennel bíróilag megállapított 40 frt ügyvédi munkadi­jat s 11 frt 4 kr kész kiadást, ezen összegnek 1882. aug 2-ától járó 6 szá­zalék kamatját, és 12 irt 55 kr perkölt­séget leiperesnek 8 nap alatt végrehaj­tás terhe mellett megfizetni. Ezen íté­let a kötelezettség teljesítésére kisza­bott határidő eltébe után a felebbe­zésre való tekinget nélkül végre­hajtható. Indokok: Alperes nem vonta két­>e, hogy felperes mint perbeli ügy­védének megbízott helyettese az A. alatti jegyzékben felsorolt ügyvédi teendőket tényleg teljesíttette. Minthogy pedig ily helyettesítésnek az 1874. 34. t. cz. 62. §-a értelmében e részbeni külön meghatalmazás nélkül is helye van, azt pedig alperes nem is vitatja, hog}r a helyettem meghatalmazottként eljárt fel­peres által végzett ügyvédi teendőkért már közvetlenül a helyesettesitő ügyvé­det díjazta, vagy hogy felperest az utó bbi kielégítette volna : annálfogva felpereg díjazását alperestől, kinek képviseleté­ben és érdekében eljárt, követelni jo­gosítva lévén, alperest a tett munkála­toknak megfelelően megállapított ügy­védi munkadíj és felmerült kész kiadás­nak, valamint a kereset indításától járó törvényes késedelmi kamatnak és a prts 251. §. alapján a perköltségnek megfizetésére kötelezni kellett. „Az ítélet végrehajthatóságára vonat­kozó intézkedés az 1881. 59. t. cz. 37. §-a a) pontján alapszik; alperesi ügy­véd részére munkadíj és költség azért nem állapíttatott meg, mert azt fel nem számította. Kir. Tábla alperesnek 1882. szept. febr. 7-én 45149. sz. a. kóv. ítéletet hozott: „Az eljáró kir. járásbíróság ítélete megváltnztatik, felperes keresetétől ez­úttal elmozdittatik, perköltség alperes­nek nem Ítéltetik. Indokok: Felperes a per során maga is beismerte, hogy alperestől az A. a. számlában elősorolt peren kívüli tény­kedésre megbízást nem kapott, hanem csak alperesnek megbízott ügyvédje, Woikenberg Károly által lett azok tel­jesítésére felszólítva s miután azt, hogy ő közvetlen megbízója irányában köve­telését érvényesítette volna, nem is ál­lítja, alperes pedig felperessel mi össze­köttetésben sem állván: az ügyvédi dí­jazás tekintetében csak a közvetlenül általa megbízott ügyvédjével szemben áll kötelezettségben, ki irányában a ré­széről tett helyettesítésből származott költségét is mint közvetlen megbízója ellenében elszámolni jogosítva van; ugyanazért felperest jelen alperes el­leni keresetétől ezúttal annyival inkább elutasítani kellett, mert nem is állí­totta, hogy Woikenberg Károly helyet­tesítő ügyvéd által eme követelésével közvellen alpereshez utasíttatott volna. Perköltséget alperes fel nem számít­ván, ilyenek részére megítélhetők nem voltak. Kir. üuria következő ítéletet hozott: „A budapesti kir. ítélőtábla ítéle­tének megváltoztatásával a budapesti VIII.—X. kerületi járásbíróság nak 1882.

Next

/
Thumbnails
Contents