Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 61. szám

— 244 Tavai nem tudta azt meghatározni zavarában; a vizsgálóbíró pedig tagadta, hogy beteg lett volna, ngy azt is, hogy nem lett volna Tárkányban, s mindenkép rá akarta venni, hogy azt beismerje, állitván, hogy férje azt ngy is bevallotta. — Letartóztatásuk idejében vagyonuk tönkre ment, egy lovuk megdöglött, miért a vizsgálóbíró 80 frtot igért, ha a kivánt vallomást férje ellen aláírja; mit a kisbíró is hallott Jegyzőkönyvet fentiekről nem akart felvenni, mert mondá, az mind hazugság. Groszberg Leonné 72 éves özvegy Süszman Jakab vejénél lakik, néha Kánál G. Leonnál — vallja, hogy tavai június vagy júliusban 8-kától kezdve Grosz Márton beteg volt több napokig, ö láttámért naponta meglátogatta s házi orvosságot is készített neki; s akkor halt meg Süszman gyermeke is. Gyulai Zsuzsi 18 éves, tavaly Einhorn J. cselédje, sokszor átment Groszékhoz, azért tudja, hogy Orosz beteg volt tavaly nyáron, zsidó pünkösd után, de nem emlékezik meddig volt beteg, napját sem tudja meghatározni. Kihallgatásakor vállá, hogy többször látta feküdni, most akkép változtatja, hogy esak egyszer látta. így Nagy Borcsa Einhorn Mayer volt cselédje is tud arról, hogy Grósz beteges volt tavaly nyáron, de feküdni nem látta, s csak egyszer betegeskedett, míg első kihallgatása szerint több napon át feküdni látta; most már nem emlékezik, mert régen volt. Szilvásyné földbirtokos nő jelen nem lévén, csak vallomása olvastatott fel, mely szerint nyár elején Grosz oly beteg volt, hogy vele találkozván, megszánta és kocsijára felvévén, haza szállította, mit cselédje Hatalocszki vallomása is megerősít. — Gyárra Gábor és felesége, kik Grósz Mártonnak átellenes szomszédai, azt vallják, hogy semmit sem tudnak annak tavaly nyári betegségéről, betegnek őtegyátalán nem látták; azonban hozzája házába nem jártak, tőlük lehetett beteg. Azt is vallják, hogy felesége mondotta egyszer azon időben, hogy férje Debreczenbe utazott, mit azonban Groszné is jelentett. Különben Grosz erősiti, hogy ő ezen tanukra nem hivatkozott, azok ugy hivattak fel a vizsgáló biró által. Klein Ignáczné erősíti, hogy férje ki szokott járni a tanyákra gyűrűkkel s más apróságokkal, de éjjelre mindig haza jön; tavaly júniusban sem maradt el egyszer sem, ámbár Csuháék, kikkel egy házban laktak, azt vallák, hogy egy reggel elment hazulról s csak másnap reggel jött vissza. Láposi János ref. lelkész és Várkonyi Ferencz tanító Eszláron önként jelentkeztek tanúskodásra a felett, hogy a talált hulla lehetett-e Eszteré? Ezek most kihallgattattak. Mindkettő határozottan ellene mond a hulla ezen azonosságának. Ismerték őtet évek óta az iskolából, templomból és az utczáról. A lelkész részt vett azon hulla megszemlélésében s ez kifejlettebb, csontosabb volt, de arczkifejezése sem hasonlított. Szerinte semmi esetre sem volt Eszter hullája. Eszter vézna, gyenge testalkatú volt, ez pedig kifejlettebb, vagyis erőteljesebb, csontosabb, széles, domborult mellkassal. 0 különben ily hullákat még sohsem látott, azok átváltozásáról tapasztalata nincs. Hogy mikor látta utolszor Esztert, teljességgel nem emlékezik. 1880 körül került ki az iskolából, de azután is többször látta a templomban és az utczán. Különös ismertető jeleket, melyek Esztertől megkülönböztethették, nem vett észre; mellén a hullának a csecs nem volt felismerhetöleg kifejlődve. Várkonyi vallja különösen, hogy 1880-ban jött hozzá iskolába; de azután is látta, s 3—6 hó nem lehetett, ho<;y utolszor látta. () is határozottan állítja, hogy a hullában Esztert fel nem ismerte; a fentebb előadottakon kivül azon okból is, mert Eszter homloka vékony, keskeny, a hulláé pedig magas dombom; (Eszter orra rendes, a hulláé fitos, melle széles, mellkasa domború, széles esipőesonttal és vastag csontokkal. Eszter mint gyermekleány nem lehetett ily kifejlett. Eszter arczához semmit sem hasonlított. Látott már Tiszából kifogott rothadásba ment hullát, de nem szemlélte felismerés czéljából; a jelenlegi hullát 10—15 perczig szemlélte. — Az orról azt állítja, hogy azon zúzás, törődés nem látszott, mig az orvos-szakértő és más tanuk szerint az horpadt volt, egyik azt meg is igazította. A hullának emlője volt, de hogy domboru-e, a csecs bimbaja és hónalja milyen volt, nem nézte, nem látta, átalában a nagy szag miatt körülményesebben nem vizsgálta, csakhogy az egész test sápadt volt. Eszter ruházatával együtt nem volt oly széles, mint a hulla. Eszter arcza hosszas, a hulláé kerekded, a koponyát is ide értve; Eszter koponyáját azonban nem vizsgálta azon czélból, hogy méretéről ismerete legyen. Gyani Gábor ne közeli rokon, azt vallja, hogy a hulla semmiesetre sem volt Eszteré, mert ez kisfejü, fekete szemű, apró rendes állású fogakkal, mig a hulla feje nagy, szemei kékek, fogai hátraesettek, karja, , lába vastagabb ; Eszter melle semennyire sem volt kidomborodva, de ezt a hullán sem látta, de azt s egyebeket nem nézett meg; Eszter alacsonyabb is volt, s nyaka alatt nem volt forradás, mint a hullánál. A hullához a biró által hivatott, de nem mondotta neki, hogy nem kell valahogyan ráismerni, ő azt látta, hogy a hullán semmi felpuíládás sem volt, ép egészséges testnek látszott. A szemekre különös gondot fordított, a hulláé nyitva voltak s igy látta, hogy kékek, mig a biró, orvos barnának s feketének állították s azt is, hogy zárva voltak; az orvosok forradást sem észleltek. Gyaniné azonban erősiti, hogy Csak azt mondja, a mit látott. Vízből kihúzott hullát még nem látott. A hullának csak arczát és testalakját nézte, mely nagyobb volt; hogy ez szőke volt, szemöldökéről következteti. Solymosiné, Eszter anyja, szinte igy nyilatkozik; mihelyt, mondá, meglátta a hulla arczát, rögtön felismerte, hogynem az ő leánya; azután részletesebben is megnézte Dada alatt s Eszláron; a hulla lábait is nézte ujai szorosan egymás felett feküdtek, Eszteré széjjelállók rövidek; karja s lábai nagyok, Eszteré vékonyak, semmiféle testrészét nem hasonlíthatni Eszteréhez; fogairól Gyaniné szerint vall; ő sem látta f olpuffadtnak; Eszter szemei bogár feketék voltak a hulláé kékek — ki voltak nyitva még Dadán — de azt mondják, hogy Eszláron fél szeme mar be volt zárva. Zzidókat nem látott a hulla körül, de ő nem tiltotta el. — Sohsem kételkedett miké]) a hulla nem Eszteré; a felmutatott ruhák minden darabja az övé volt. - A kendő kezében nem volt sárga, hanem fekete; a tévedés onnan eredt, mivel gazdasszonya akkor a sárga kendőjét nem találta — de később igen is, Felhozatott, miszerint Scharf Móricz álhatatossan a mellett marad, hogy Eszter sárga kendővel veszett el — Solymosiné azonban erősiti hogy csalhatatlanul feketével, kihallgatásáróli jkönyvben is ez áll ... Semmi ismertető jele nem volt, — a tehén tapodás után maradt-e, nem tudja. — Mindjárt az nap,, hogy elveszett Eszter, nem gondolt arra, hogy a zsidók ölték meg, hanem csak azután, hogy este Scharf József a nánai elveszett s kikerült gyermekről beszélt neki. Ugyanily értelemben vallott Tanyai Júzsefné a sogornéja és Tóth Mari is ki közelében lakott. Ügyvédi kamara. A bpesti ügyvédi kamara részéről közhírré tétetik, hogy ifj. dr. Draskóczy Miklós (1. I. Várfokutcza 12. sz.) ügyvéd, a kamara lajstromába folytatólag felvétetett, továbbá., hogy Gruber János budapesti ügyvéd és kamarai tag Kaposvárra elköltözése, és dr. Várnai Lajos budapesti ügyvéd s kamarai tag elhalálozása folytán, fenti lajstromból kitöröltettek, s hogy dr. Várnai irodája részére gondnokul dr. Révai Lajos budapesti ügyvédi és kamarai tag neveztetett ki. A pozsonyi ügyvédi kamara részéről közhírré tétetik, hogy Kálnai László ügyvéd s vágsellyei királyi közalapítványi ügyész a kamara ügyvédi lajstomába bejegyeztetett. A budupesti ügyvédi kamara részéről Kunfalvy István bejegyzett budapesti, jelenleg ismeretlen tartózkodásu ügyvéd és Walter Sándor bejegyzett budepesti, jelenleg ismeretlen tartózkodásu ttgyvéd felhivatik arra nézve, hogy ujabb lakását mért nem jelentette be, igazoló nyilatkozatát 8 nap alatt e kamaránál annál inkább nyújtsa be, mert ellenkező esetben a lajstromból kitöröltetése iránti eljárás hivatalból fog folyamatba tétetni. Felelős szerkesztő és kiadó laptulajd«n»8 : SZ0K0LAY ISTVÁN. (IV. kerület, zöltlfa-uteza sz. 1.) Megjelen e lap hetenkint vasárnap, szerdán és pénteken. — Előfizet égi á r; helyben és vidékre egész évre 12 frt, félévre ti írt, negyedévre 3 frt osztrák^ értékben. iiudapest, 1883. Sehlesinjer Ignátz nyomdája, (rostély-uteza Károlykaszárnya.)