Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 61. szám

uti kapcsolat létesithetése felperes engedményében nem foglaltatik a neki nem is biztosíttatott, hanem a két ország kormánya közti megállapodás tárgyát képezte; az alperes neheztelt azon eljárása tehát, hogy az összekapcsolást, tekintettel a fennálló nemzetközi szerződésre, a keresetben kijelölt időben meg nem engedte, felperesnek kereseti jogot nem adhat." (1883. június 25.-4797. sz. a.) Jogeset. Az adófelügyelő adóügyekben az állam-kincstár főképviselője levén, mint ilyen nincs elzárva attól, hogy magát ár felosztásoknál az adóhivatal általképviseltesse. Manek Venczel s Józsefnek dr. Paul Vilmos elleni végrehajtási ügyében. ;i kincstár részéről azon kérelem terjesztetett elő, hogy alperesnek 197 frt 54 kr. egész adóhátraléka előnyös tételként soroztassék. Mtira-szombati Járásbíróság 1882. sept. 16. — 2657 sz. a. ezen kérelemnek helyt nem adott, s csak 128 frtot sorozott előnyösen; mert a felszámított 9 forint tőke kamatadó az ingatlant közvetlenül nem terheli. — az 1S77. évrőZ felszámított többi pótadó pedig az árverést megelőző 3 évi időből származik (1882: .60. t. cz. 189. §. b. p.) Ez ellen a muraszombati adó hivatal felfolyamodást adott be. Kir. Tábla a felfolyamodást viszszautasitotta; „Mert a kir. kincstárt végrehajtási ügyekben, a kir. adófelügyelő, illetőleg a tiszti ügyész képviseli; az adóhivatal részéről tehát a sorrendi tárgyalás végzése ellen a felyfolyamodás illetéktelenül lett beadva. Kir. Curia a tábla végzését az 1881: 59. t. cz. 39. §. b. p. alapján megsemmisítette ; „tekintve, hogy az 1876: XV. t. cz. szerint adó ügyekben, az adófelügyelő az államkincstár fő képviselője; s az 1877: XVIII. t. cz, szabványai által sincs elzárva attól, hogy magát árfelosztásoknál az adóhivatal által képviseltethesse és „tekintve, hogy az adóhivatal az árfelosztási tárgyalásnál, az adófelügyelő beismerése szerint ez utóbbi megbízásánál fogva járt el. (1883. június 26. — 3352. sz. a.) Jogeset. A gondnokság alá helyezés iránti eljárásban hozott s az első bíróság végzése elleni felfolyamodást visszautasító másodbirósági végzés ellen további felfolyamodásnak helye nincsen. Caulerio Károly gondnokság alá helyezési ügyében a kalocsai tszék azon végzést hozta, hogy Horváth Ignácz ügyvéd, mint elmebeteg Caulerio Károly részére javaslatba hozott ideiglenes gondnok, a szükséges iratok kézbesítése mellett felhivatik, hogy az 1878. évi april 20. kelt igazs. miniszteri rendelet — 242 — értelmében Caulerionak gondnokság alá helyezése iránt a további lépéseket tegye meg. Caulerio Károly felfolyamodására Kir. Tábla 1883. martius 6. azt hivatalból visszautasította; „mert az 1881. 59, t. cz. 52. §. szerint felfolyamodásnak nincs helye oly végzések ellen, molyek a per előkészítésére vonatkoznak." Ugyanaz ez ellen is felfolyamodással élt. Kir. Curia azt szinte hivatalból visszautasította; „mert a nagykornak gondnokság alá helyezése iránti eljárást szabályozó rendelet 16. jf. szerint a fölebbvitelre nézve az 1881. 59. t. cz rendelkezései alkalmazandók; ennek 59. §. pedig tüzetesen elősorolja azon másodbirósági végzéseket, a melyek ellen a harmadbirósághoz további felfolyamodásnak van helye; a megtámadott másodbirósági végzés azonban azl idézett 59. §-ban elősorolt végzések közé nem tartozik." (1883 június 19.—3980. sz. a ) Yéíírwalis a tisza-eszlárí Myfm. A 13-ik ülés — csütörtökön — Vogel Amsei 50 éves faüzleti biztos kihallgattatásával kezdetett meg, ki azzal vádoltatik, hogy Smilovicsnek a hullaszállításért 500 frtot igért; vallja, hogy mult évben május 30-án Szigetről Szolnokig fát szállított, vasárnap Nagy-Lom j mellett, első kihallgatása szerint Naményon éjjeleztek; június 19-én haza ért, Smilovicsot rég ismeri, tavaly csak egyszer találkozott vele, midőn egv vasárnapon őt tutajával elhaladni látta s kérdezé őt, hogjr miért megy oly nagy vizen ? azt feleié, hogy elég embere van s kicsi a tutaja. Tagadja, hogy Kerecsenyben is találkozott vele jun. 6 — 7-én, mert arra ő 11 -én járt s ott ki sem kötöttek: ugy azt is. hogy őtet hullaszállitásra hivta volna fel s 80 ftot adott. Smilovics háromszor mondá azt szemébe a vizsgálatnál, de ő mindig tagadta. — Előbb BaierHermanra hivatkozott, hogy június 12-én Eszényben volt, az pedig jun. 14-ét mondja. Ő —feleié Vogel — 1 L-<MI jött Kisvárdáról, de én 12-én s levelet küldött neki a fa átadása végett. Eszláron a vizsgálóbiró erővel rá akarta beszélni, hogy Kerecsenyben kikötött, ő folyvást tagadta, szemben Smilovicscsal is — utoljára a k. ügyész távollétében egy pofont adott. A fakgatás ismételtetett, s azután Lökre szállíttatott este s tyúkok közé az ólba záratott. Reggel ismét fakgatta a vizsgálóbiró. azt mondá, hogy muszáj az igazságot megmondani s azután ismét pofont adott neki s elment. Utána jött a csendbiztos azon kijelentéssel, hogy a tszéktől felhatalmazást kapott öt ütni, ha nem mondja meg az igazat. Ő kérte 24 tanuját kihallgattatni, kik igazolhatják, hogy nem volt Kerecsenyben. A csendbiztos erre parancsolá, hogy nézzen szemébe és ekkor állát háromszor ugy felütötte, hog}^ szája tele lett vérrel. Azután egy kancsó s mivel ez eltört, egy veder vizet hozatott be s addig itatta, mig földre nem esett, hogy a vizet kiadja. S mivel megmaradt tagadása mellett, 3—4 pohár keserüvizet itatott meg vele; azután hátrakötöttekezeit s ő egy, Karancsai másfelől megfogták oldalhaját s rázták, hogy haja kihúzódott; s mivel mégsem akarta beismerni, levetkőztette meztelenre és egy zsup szalmára fektette, mondván, ha nem vall, lábánál fogva felakasztja; ezt azonban nem tette meg, hanem kiküldötték, hol egy talyiga állt egy hajdúval s Karancsaival és pandúr lóháton, s a lovas pandúr előtt kellett neki futni legnagyobb melegben egészen Eszlárig, július 21-én értek Eszlárra s innen Nyíregyházára, hol 12 napig kis kamarában volt bezárva, azután külön sötét egyesbe, habár beteg volt, gyógyíttatott is, ez 3 hétig tartott, a mikor a kir. ügyész onnan kivétette. Három tanuját elfogadták, de jelen volt másik 3-at a vizsgálóbiró nem fogadta el és ügyvédet sem bocsátottak hozzá. A kérdésekre feleli, mikép a tyúkól oly alacsony volt, hogy nem állhatott fel s az rázáratott; nemcsak a csendbiztos, hanem a vizsgálóbiró is ütötte. Szembesítésekor egy hajdú s Karancsai is jelen volt, utóbbi minden szembesítésnél; Lökön jkönyv nem vétetett fel. Egy év előtt Havasi k. ügyész is kihallgatta s erről jkönyvet vett fel. Az erre vonatkozó iratokat védők előterjesztésére a főügyész helyettese rendelkezésre bocsátotta. Következtek a hullaesempészetbeni ! bünrészeséggel vádolt Grosz és Klein eszlári lakosok, kikről állíttatik, hogy a hullát kocsin szállították a Tiszához. Grosz határozottan tagadja, hogy hullát adott volna át Smilovicsnak Szt.-Mártonban, hol soha sem volt még. Azután elbeszélte ez is, hogy mikép fakgatták s vallatták. Mikor legelőször valamenynyi eszlári zsidót felhitták a községházáéa, alig ültek le az udvaron, oda jött a kath. pap s Onody, kik bementek a jegyző szobájába s ott délig tanácskoztak, ekkor Bary beszélt, hogy nem szabad haza menniök és ők elmentek ebédelni. A bíró Smilovicscsal tanácskozott, hogyan eszközöljék, hogy felismeije öt s Kleint, kiket sohsem látott, de semmin' sem menvén, utoljára is nevemet kiáltották, magamnak elő kellett lépnem s igy megtudta, ki az a Grósz — előbb a fényes napba kellett percekig nézniök. Azután vallattatott és szembesittetett Smilovicscsal, de nem ismernette be a reá fogottakat. Azt hiszi, mindennek okozója lehetett Onody is, ki tőle búzát kölcsönzött s mikor viszszakérte, megharagudott és kidobta őt az udvaráról. Később ő is Lökre vitetetett és tyúkokkal telt tyúkólba záratott, mely tele volt gazzal és tisztátalansággal. A vizsgálóbiró itt is vallatá s azzal unszolta bevallásra, hogy gyermekei is szerencsések lesznek. Vissza vittek Eszlárra egy sötét börtönbe, az ajtó hasadékán látta ott is Onodit jönni-menni. Azután Nyíregyházára hajtották őt is gyalog egy ló előtt. Smilovics előhivatván, vallja, hogy kénytelen volt Groszra vallani, kire mondta volna — édes apjára is mondta volna; két eszlári zsidóra kellett mon-