Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 60. szám

— 239 — fenyegetésekkel árasztatott el — igy jutott azután a tszékhez, hol ugyanazon vizsgálóbíró is jelen volt, s vádlott terjedelmes beismeréseket tett. Konstatáltatott továbbá, hogy Herskónál első kihallgattatásánál midőn még semmit sem ismert be — az orosz lelkész volt a tolmács, minden későbbi kihallgatásnál, beismerő vallomásainál, melyeket most visszavont — mindig Karancsay volt a tolmács, ki bántalmazásánál is közreműködött. Ugy az is hogy némely kihallgatásnál semmi tolmács sem volt — a vizsgáló biró, ki jegyzőkönyvvezető, névaláiró és biró is volt — helyettesitette a tolmácsot is! Végre az elnök által az is, hogy itt gyakorlatban van, mikép vádlottak vallomásai végtárgyalás előtt a tszék előtt 1880 után is hitelesítetni szoknak. Tovább folytattatván kihallgattatása, felhozatott, hogy a vizsgálati jkönyv szerint a vizsgálóbíró által kivezettetett Eszlár határára a Tisza mellé megaautatni azon helyet, hol a bizonyos nő hulla felöltöztetésre átadta a ruhákat; ö megmutatta azon helyet, a ládányi oldalon, s hogy csolnakon ment át és Tiszán a halász kunyhótól jóval feljebb; és hogy több asszony állitatván elébe, kijelölte azt, kiben hang után felismerni vélte a ruha hozót; más alkalommal ugyenezt jelölte ki több más elébe állított asszonyok közül. — Minderre most tagadással felel; ők csak azon helyet mutatták, hol partra száltak s az éjeit "töltötték; de zsidó asszonyt ruhákkal nem is látott; a ládányi partra a szél hajtotta ki tutajukat; mást nem tud s nem is mondott; az elébe állított aszszonyokról mindig azt mondá, hogy nem ismer fel egyet sem közülök; ő nem mondá mi a jkönyvben foglaltatik. Félórai szünet után megkezdetvén az ülés, jelenté az elnök, mikép Scharf Móricz szemei megvizsgálására szakértükül: Flegmán tszéki orvos, Baruch szemorvos s Józsa András közkórházi orvos neveztettek ki. A hozzájok intézendő kérdések kettőben öszpontosulnak 1. Scharf M. szenved-e szinvakságban. 2. Szemei épek, egészségesek, s egyik vagy másik szemén vannak-e valami fogyatkozásai ? Most Matej Ignácz 28 éves napszámos kihallgatása következett. Elbeszéli tiszai utazásukat a tutajokon Husztról, hol azokat megterhelték s hol 3 napig időztek. Kerecsenyben Hersko a tutajról beszélt a parton levő Smilovicscsel; Tárkányból Agárdra értek, hol mind leitták magukat Herskoval együtt, ki pálinkát adott nekik; Hersko Agárdon maradt s ők visszajövet Tárkányba a tutajokon aludni mentek, s ekkor nem volt Hersko közöttük; este éhes levén, elment a tanyára túrót venni, a visszajövet látta, hogy a parton a füzes alatt Smilovics gúzsnál fogva húzott valami tárgyat 3 átadta Herskonak, maga pedig elment; Hersko azt a tutajhoz húzta s ekkor kérdé tőle: mi az ? Hersko azt felelte, eredj dolgodra, neked nem kell azt tudni; eltávozott, <de nyugtalan levén, ismét Herskóhoz ment s kérdé újra, hogy mi az? mi már akkor a tutaj alá helyeztetett; mire Hersko feleié: nem muszáj azt neked tudni, sok pénzt fogunk kapni, csak hallgass. Az a valami az ő tutaja hátsó részéhez volt kötve, mely nem volt terhelve. Tárkányból elutazván, Hersko többször kérdezősködött, sőt utána is nézett, hogy ott van-e azon tárgy. Tokajba érvén, itt Herskoval ketten maradtak, ki neki 56 frtot adott, a pénzjegyek nemeit elősorolja, mondá, ű°gy j° lesz azt a pénzt valahová elhelyezni, adja azt át egy tokaji zsidónak, s később Szeredről visszaérkezvén, azt átveendik s megosztoznak rajta, irás róla nem kell. Azután Eszlárra értek s a ládányi oldalon kikötöttek; este felé mind lefeküdtek, kivéve őt s Herskot; ő estefelé kijött a partra s látta, hogy egy zsidóasszony ruhát hozott Herskonak, ki elment a tutaj végéhez s egy holttestet húzott ki a tutaj tetejére, az nagyon büdös lesz — mondá Herskonak, — nem lesz az, feleié, s orrát falevelekkel bedugdosta és aztán felállitatta vele s ő a ruhát reádta s felöltöztetve ismét vissza vitte a tutaj végéhez s oda kötözte, mondván: már most ne legyen gondod reá, ha elszakad onnan, hát ne ügyelj reá. A felöltöztetésnél kezébe, vagy mint kiigazitá, markába egy kendőt is adott melyben papirba téve fekete festék volt s a csuklónál köröskörül megkötötte. Hogy miért nem mondá el ezeket első kihallgatásával, okul azt hozza fel, mert Hersko mondá, csak ne szóljon semmit, sok pénzt fog kapni; de ha tudta volna, hogy mit akarnak a holtestei, előbb is elbeszélte volna; és második beismerő vallomására senki által sem kényszeritetett vagy rábeszéltetett. Herskóvali szembesítésekor mindezt igy mondta el, mire az mit sem felelt, hanem azután maga is elismerte. Felszólitattván hogy vádlottak közül mutassa meg Smilovicsot, azt egyenesen kijelölte. Midőn szabadlábra helyeztetett Husztra ment, de csak azért, hogy munkabérüket felvegye, — itt a jegyzőhöz utasitatott, ki egy irást tett fel, s keresztjegyükkel elláttatta, azt mondván, hogy abban kielégítésük bizonyitattik; de, hogy mi van az írásban nem tudja. Abban pedig az áll, hogy a hulla usztatásról Nyíregyházán tett vallomása kierőszakoltatott; ő pedig most tagadja, hogy azt mondotta volna. - - M. Szigeten e dologban a tszék elébe is idéztetett, melynek jkönyvében az foglaltatik, hogy Nyíregyházán a vizsgálóbíró általi kihallgattatása után T. Lökre vitték a csendbiztoshoz éjjel, ki vallatni kezdé s ő kezdetben ugy vallott mint Nyíregyházán, de akkor a csendbiztos megkötöztette s fejbe vágta, pálczával is ütötte, fenyegette, mire ugy megijedt, hogy ellentétben nyíregyházi vallomásával, bevallotta a valóságot; a csendbiztos azt is mondotta volna, hogy ha nem igy fog vallani a vizsgálóbíró előtt, akkor össze fogja törni és szeggel hasogatni. Matej határozottan állítja, hogy semmi sem igaz, ő nem kínoztatott, nem kényszeríttetett, azokat ő Szigeten nem mondotta, uem azt sem, mintha a tszék előtt vallomását azért hagyta volna helyben, mivel jelen volt a vizsgálóbíró is, ki azt mondá, hogy ismét kínoztatni fog, ha nem vallja be a valót. Ezen jkönyvet Szigeten felolvastat s ő mindjárt mondá, hogy az nem való. Ezután Hersko előhivatott és Matejjel szembe állíttatott, ki szemébe mondotta mind azt a hullaazállitásról, felöltöztetésről, mi fenti vallomásában foglaltatik. Hersko tagadja mindezt, azt mondván, hogy Matej csak bajba akarja őt keverni; kitűnik a valótlanság abból is, mert ö elől volt, Matej tutaja pedig hátul, tehát a hullát végig kellett volna vinnie a többi tutajokon s igy társaik is meglátták volna. Erre Matej azt feleli, hogy társaik mind részegek voltak s aludtak, de nem is igaz, hogy Hersko elől lett volna, hanem megfordítva, ugy hogy az ő tutaja Herskoé után volt, de nem összes tutajok után, tutajaik egymás mellett mentek. Hersko azon okból is valótlannak mondja M. vallomását, mert ha tutaja alatt hulla lett volna, miután az Dadánál három felé szakadt, annak szemre kellett volna kerülnie. Matej azt feleli, hogy csak kétfelé vált a csakis ugy, hogy egy-egy fa vált el a a tutaj azért még együtt volt. Hersko viszont azt állítja, hogy annyira szétment, mikép 15 embernek kellett segítségül menni az összeállításra, ennyi ember közül pedig valamelyik csak meglátta volna a hullát. Matej viszonozza, hogy a vízben senkisem láthatta, mert az a tábla alatt volt, mely nem ment egészen széjjel és fával volt berakva, tehát nem látszott, mi van alatta. Szembesittetett Matej Smilovicscsal ia, ki azt mondja szemébe, hogy őt sem Tárkányban sem Dadán nem látta; míg Matej feleli, hogy a hullát Tárkányban adta át, Kerecseny alatt beszélt Herskoval, de mit, nem érthette. Ezt feleli Matej azon ellenvetésre is, hogy ha ő az első tutajon volt, hogyan hallhatta beszélgetését Herskoval. Smilovics kérdi, ha Matej, mint mondá, engem sohasem ismert, akkor Tárkányban hogyan ismer hette fel? Matej feleli, hogy ő akkor a tanyáról jött túróval a közelről látta Smilovicaot, kéaőbbNánán a kocamában feliamerte, a habár nem ismerte ia, tudta már otthon ia nevét a tutajmunkásoktól, kik aokszor mondák: megyünk a sáfárhoz, Smilovics Jankelhez. Ez kérdi : hogyan ismerte fel őt, a ruhát hozó aaszonyt pedig nem1? Azért, feleié Matej, mert az aaszonyt este, őt pedig nappal látta. A védő ügyvédek a tanuk elkülönítését és szigorú felügyelet alá helyezését kérik, mert tanú kikészítő szövetkezet működik éa pedig különöaen Matejra vonatkozólag. Ezután megjelent Pap György debreczeni vendégíŐ3, ki azt vallja, hogy Debreczenben vendéglőjében Barcza D. többekkel ebédelvén a az eszlári esetről beszélgetvén, azt mondotta; sok jót tettem az izraelitáknak, onnan sok pénzt is kapok vagy kaphatok. 0 vele azonban erről nem szólt. Kihallgattatott még ifj. Tót János