Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 59. szám

— 234 — agteleki közbirtokosság közt 1858. aug. ; 24. létrejött szerződés szerint Rátkay ' az agteleki uj vendégfogadó, istálló és kocsiszín felépítését magára vállalván, ezen vállalatát A. szerződésben Lehrner Józsefre átruházta, ennek kötelezvén a munkabérből 980 irtot, mely átruházáshoz a közbirtokosság hozzájárult. Lehrnerrel egyetértőleg az épités teljes befejezésére még hiányzó munkák C. szerint megállapittattak s ugyanakkor Rátkay minden további kötelezettség alól feloldatott. „ Kiderül továbbá ugyanazon per Ítéleteiből, hogy Rátkaynak még kijáró összegből 479 írt 26 kr mint Lehrner Józsefet illető, meg nem ítéltetett, hanem utóbbi részére fentartandónak mondatott ki. Alperes jelen perben ezen összeg fennállását is tagadta, de viszonválaszában azt visszavonta, s miután az első bíróságnak ily órtelembéni marasztaló ítéletét nem felebbezte, jelenleg elbírálás tárgyát csakis a kereset többi részei képezik. „Hogy Lehrner Józsefet az A, alapján kiutalványozott 980 frt egészben illette, az a per adataiból kifolyólag kétségtelen és kérdés tárgyát csak az képezi: megkapta-e azt már Lehrner vagy sem ? ., Alperes a történt kitizetés bizonyítására az idézett perre hivatkozik ugyan; minthogy azonban abban a kifizetés ténye semmivel sincs kimutatva, hanem csak egyszerűen állíttatott s elfogadtatott; de különben is a kérdéses 500 frt 74 kr csak annyiban szerepelt, a mennyiben azt Rátkay mint saját munkabérébe beszámitandót elfogadta ; a kifizetés megtörténtének kimutatása tehát, mint ama perben egyátalában nem döntő, nem is szükségeltetett: alperesnek azon védekezését, hogy az 500 frt 74 kr fizetése már az előbbi perben bebizonyíttatott, figyelembe venni nem lehetett; és miután alperes az 1881. évi póttárgyaláson az 500 frt 74 kr kifizetését nyugtákkal sem igazolta, hanem újólag csakis Rátkaynak az előbbi perben tett beismerésére, helyesebben állítására hivatkozott; ezen egy harmadik, különben is érdekelt személy részéről tett egyszerű előadás pedig, az ama perben nem is állott Lehrner ellenében bizonyítékot nem képez: alperest ezen 500 frt 74 kr fizetésére kötelezni kellett. „Alperes azon védekezése sem fogadható el, hogy igy kétszeri fizetésre köteleztetnék, mert. az előbbi perben ezen 500 frt nem követeltetett, hanem mint Lehmert illető szerepelt; ezt pedig utóbbi már csakis alperestől követelheti, az ez által elfogadott utalványozás alapján. „Az A. utalvány szerint a bér a munka befejeztével levén fizetendő, ugyanazon naptól jár a kamat is s miután az előbbi perben fizetési határnapul 1865. május 24-ke állapíttatott meg, az ugyanazon jogalapra fektetett jelen perben is ugyanazon naptól számitandók a kamatok. „Jelen keresettel utóépitkezés czimén követelt 47 frt 17 kr feltétlenül megítélendő volt, mert alperes arra nézve a, iőesküt el nem fogadta, sem vÍ8Sza nem kínálta." Kir. Curia a tábla Ítéletét a 479 frt 26 krra, ugy a 47 frt 16 krra s kamataikra nézve érintetlenül, illetve helybenhagyta, az 500 frt 74 krt illetőleg azonban megváltoztatta s a tszék Ítéletét hagyta helyben. Indokok: Az 500 frt 74 kr tekintetében a tszék ítélete indokaiból s különösen azért is hagyatott helyben ; „mert való ugyan, hogy felperesek édesapja Rátkay Józseftől az alperes közbirtokosság részére felvállalt s be nem végzett építési munkálatok befejezését A. szerint elvállalta, alperes pedig az ellen, hogy az építkezést Rátkay helyett lel peresek atyja, Lehrner József teljesítette, kifogást nem tett; a minthogy nem M tehetett, mert reá nézve közönyös volt, hogy a vállalkozó a maga munkáját ki által végezteti. Ebből azonban alperes kötelezettségét következtetni nem lehet, mert Rátkay meghatározván azon munka értékét, melyet Lehrner Józsefre bízott, A. szerint azon ígéretet tette, hogy ha nevezett kötelezettségének eleget tesz, a közbirtokosságnál levő pénzéből fog neki 980 irtot utalványozni; miből kitűnik, hogy Rátkay az utalványozást magának fentartván, felperesek atyja pedig ezt elfogadván, közte és a közbirtokosság közt külön szerződés létre nem jött; s felperesek atyja legjobb esetben csak Rátkay jogutódjának tekinthető,ki jogelődje cselekményeit elfogadni köteles. „Ily helyzetben tekintettel arra, hogy a 479 frt 26 krra nézve alperes s Rátkay közt lefolyt per tanúsága szerint, vállalkozó Rátkay beleegyezését adván ahhoz, hogy ez összeg Lehrner javára visszamaradjon, abból, hogy ez felperes részére megítéltetett s alperes az ellen nem felebbezett, az 500 frtra kiterjesztett kereset alapossága nem következik ; mert azon perben Rátkay beismerte, illetőleg keresetlevelében maga állította, hogy 500 irtot saját követeléséből már megkapott azon utalványozás folytán, melyet felperesek atyjának tett; minélfogva azt, hogy ezen utalványozott összeg ki nem fizettetett, saját perbeli beismerése ellen még Rátkay sem tagadhatná alaposan, annál kevésbé tehetik ezt felperesek az alperes ellenében; mert Lehrner József Rátkaynak jogutódja levén, tartoznak felperesek elfogadni azon fizetéseket, melyeket Rátkay beismert." (1883. april 10-1686. sz. a.) Büntetőjogi eset. Az Öszbüntetéssel fenyítendő bűnhalmazat alapfeltételét az képezi, hogy a büntetendő összes cselekmények mindazon idb'böl származzanak, midőn vádlott még azok egyike miatt sem ítéltetett el. Vádlott két elhatározás folytán két egészen önálló törvényszegést követvén el: ily esetben anyagi és nem szellemi bűnhalmazat forog fen. Varga Egri Gábor 24 éves nőtelen napszámos egy más (lopás) bűntettért 2 évre elitélt s börtönben létező fegyencz ujabban könnyű testi hértés s más vagyonának rongálása miatt a kalocsai tszéknél bünperbe fogatott — Törvényszék 1882. nov. 30. vádlottat a hatóság elleni erőszak büntette (165. §.) s könnyű testi sértés vétsége miatt (301. §.) bűnösnek kimondotta; s tekintettel a btk. 96., 101., 104. §§-ra öszbüntetéséül a Curia ítéletében előbbi bűntettéért meghatározott 2 évi fegyház büntetését 2 és fél évre kiegészítette — következő indokokból: „Vádlott a fegyházban rendetlenségei miatt többi fegyenczektől elkülönittetvén, fogdájának ajtaját a kiásott tégladarabokkal belülről eltorlaszolta s így annak felnyitását teljesen meggátolta s felszólításra sem távolitván el a torlaszt, fenyegetődzött, hogy az, ki hozzá bemenni merészel, meg fog halni. Ennek folytán az ajtó kívülről kiemeltetvén, vádlott nemcsak meg nem adta magát, sőt az ajtóról lefeszített s élesített vaslemezzel Keresztes János kezén akkor, midőn az éles lemezt a börtönőrre felemelte és azzal azt megszúrni akarta, könnyű testi sértést okozott. Ezeket önmaga is beismerte, de azt állítja, hogy a sértés nem szándékosan, hanem dulakodás közben véletlenül történt; de ez két börtönőr vallomásával megezáfoltatott. Kir. Tábla 1883. jan. 9. részben megváltoztatta és vádlottat egyedül a hatóság elleni erőszak bűntettében (165. §.) mondotta ki bűnösnek s az öszbüntetés kiszabását mellőzve, azt 1 évi börtönre ítélte; „mert vádlott ugyanegy eselekmény által 3 törvénysértést követett el. a mennyiben a börtön tégláit a bejövetel megakadályozása végett felszakgatta, a fogházfelügyelő s börtönőrök felhívása daczáre zárkája ajtaját felyitni vonakodott, sőt utóbbiakat életveszélyesen fenyegette (167. §.) s midőn behatoltak nyitott késsel ellenszegült s az egyik őrt szándékosan megsebezte. Ezek eszményi bűnhalmazatot (95. §.) képeznek sa minősítés alapjául azon törvényszegés veendő% melyre legsúlyosabb büntetés esik. És ez a hatóság elleni erőszak, mely büntettet képez és börtönbüntetést hivatalvesztéssel von maga után A minősítés tehát ez alapon lett megváltoztatva. Az öszbüntetés mellőztetett, mert itt a 104. §-nak sem 1. sem 2. pontja nem alkalmazható, a mennyiben vádlott bűntettét szabadságvesztés büntetésének ideje alatt követte el s igy az 1SS0. 37. t. cz. 36-ik §-a veendő irányadóul, mely hason esetben nem rendel öszbüntetést, hanem csak azt rendeli, hogy a szabadságvesztés tartama kimérésénél a bíróság az ott érintett korlátot át ne hágja. A büntetés mérvénél a bűnhalmazat és rovott előélet vétetett tekintetbe. Kir. Curia következőleg ítélt: „Vádlott a hatóság elleni erőszak bűntettén felül még a könnyű testi sértés vétségében is bünösnee mondatik ki (301. §.) s ezen anyagi bűnhalmazatnál fogva a reá kimért 1 évi börtön öszbüntetésképen állapittatik meg. „E büntetés azonban tekintettel arra, hogy vádlott lopás miatt 2 én