Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 57. szám

— 227 — mentek-e házukba, nem tudja. A bátyja azt vállá, hogy ketten mentek együtt, Szüszman s a metsző pedig a templomnál visszamaradtak, mire Mór azt felelé, hogy tévedett. A másik két metszőt -csak kijönni látta a templomból, de nem azt is, hogy merre mentek. Braunra nem emlékezik; Szüszman velük nem ment. csak egy darabig voltak együtt. Esztert ismerte, mert az is Újfaluban lakott. Ellenmondásait azzal mentegeti, hogy gyönge szivü, s nagyon megijedt •a beidézésre; a vizsgálati j könyv felolvastatott neki. Ez eset miatt többször volt letartóztatva 3 napig is, igy mikor Herskóék voltak Eszláron, minek idejére nem emlékezik, azután Nyiregyházán kihallgattatásakor, minél csak a biró maga volt jelen. Klein József 42 éves napszámos Eszláron Ó-Faluban, tudja, hogy húsvétkor 3 metsző volt ott, koldus zsidóra nem emlékezik, az ima ugy 9-től fél 11-ig tartott; egyszerre jött ki az egész közönség, hogy a metszők merre mentek, nem ügyelt reá, ő Guttman, Grosz s Rosenberg H. társaságában ment; vizsgálatkor Weiszsteint is emlité, hát akkor, feleié most. bizonyosan vele jött, hanem ő hol elhagyta őket, hol hátra maradt; Taubot nem látta kijönni ; különben egy pár perczczel előbb jött ki, mint a többiek, mig első kihallgatása Lor azt mondá, hogy a többiek mentek ki előbb a templomból. Kijönni, kijöttünk — feleié — többet nem tudok; menésben Guttmannal beszélt. A Tóth Borcsávali éji jelenetet hazugságnak mondja, ezt mondá a vizsgálóbíró előtt is; de beismeri, hogy azt ismeri s egyszer megbízta, hogy szombaton, a mikor nincs dolga, szedjen az udvaron belindek leveleket, eladni akarta; tagadja, hogy azt mondta volna Borcsának, mikép a leveleket este vigye hozzája. L'ówenthal Salamon 36 éves O-Faluban kissé vagyonos, ugyanazt vallja, mint a többi, a metszők ottlétéről, az ima idejéről; a templomból a metszők Rosenberg házáig együtt mentek vele, hogy ennél meddig voltak, nem tudja ; Taubot is csak odáig látta; a 3-ik metszőről csak hallá, hogy Újfaluba ment, őket azután nem látta. A templomból az egyfalubeliekkel együtt jött ki, különösen Römer, Klein, Weiszstein s Jungerre emlékezik, mig a vizsgálóbíró előtt csak Rőmert s Kleint emlité. Nem lehet, mondá most, mert vagy 15-en voltak. Akkor azt is vállá, hogy nem tudja az idegen metszők Taubbal egy időben haza mentek-e ? Erre feleié, hogy nem tudja mit irtak a jkönyvbe, nem olvasta, hogy felolvasták volna, nem emlékezik. Azonban tudja bizonyosan, mikép akkor is azt mondá, hogy a három metszővel együtt mentek haza. A vizsgálóbíróval nem volt senki más, írnok nincs is aláírva. Lichtman Jakab 42 éves haszonbérlő Eszláron, volt szinte húsvét szombaton templomban, de mint mindig, akkor is később ment s korábban jött ki; este a templom pitvarában tartott egyezkedésnél jelen volt ugy 8 órakor, mi hogy 11-ig nem tartott, határozottan mondja; meglehet, Scharf vagy fia is ott volt; Einhorn, Szüszman, Rőmer, Grosbergre emlékezik. Rosenberg Hermannak tavaly júniusban mondotta, mikép Sztropko vidékéről levél jött, mely szerint ott egy leányka van, ki hasonlít az elveszetthez, s e levelet neki átadta; tovább nem folyt bele, de tudja, hogy Rosenberg elment oda, ugy visszajövetelét is, akkor, midőn kihallgatáson volt. Többször volt kihallgatáson, Tisza-Eszláron is, hol azonban nem hallgatták ki, hanem parancsolták, hogy a napba nézzen, mit, mivel fájósak szemei, nem tehetvén, a hajdú megkapta s felrántotta a fejét. Legnagyobb munkaidején — csépléskor — Tiszalökre is berendeltetett nejével együtt, honnan másnapig nem volt szabad eltávozniok, azonban ki nem hallgattattak. Aggódott, mivel kémkedtek utánna, mit onnan tud, mert a vizsgálóbíró mondá: vigyázzon, mert kémkedtetni fogok maga után. Hogy Huri Andrással fontos dolgokról beszélt volna, nem tudja, azt mindig kétségbe is vonta, de mivel a vizsgálóbíró folyvást állitá, hogy beszélt vele, hogy kellett vele beszélnie, végre annak azt feleié: hogy ha beszélt is vele, csak gazdaságról beszélt vele, Huri nála béres gazda volt. Átalában zaklattatott kérdésekkel. Utána Lichtman Mór 68 éves eszlári gazdálkodó jelent meg, felesége beteg levén húsvétkor, nem emlékezik a templomi időre, arra sem határozottan, hogy a metszők templomban maradtak-e? Azon napról tudja, hogy az idegen sakterek közül ebéden nála egy sem volt, de lehetett valamely szegény ember, kit ha tisztességes, asztalukhoz is ültetnek. Hogy Wollner, kit neki megmutatnak, volt-e ebéden náluk, nem tudja, az lehet igaz is, nem emlékezik, hogy asztalánál lett volna. Kihallgattatásakor azt mondá, hogy Wollner nem ebédelt nála, most azt feleli, hogy nem emlékezik, ily dolgokra nem szokott figyelni, a vacsorára sem emlékezik; de azt tudja, hogy a metszők második templom után nála uzsonáztak, mi ugy 9-ig tarthatott, de hogy 11-ig, azt nem mondhatja, mert nem nézte meg az óráját. Hogy 11-ig világosság volt szobájában, az áll, mert egész éjjel égetnek lámpát. Hogy Szüszman ott volt-e, határozottan most sem állithatja, azért vizsgálatnál is azt mondá, hogy nem emlékezik reá. A rabbival való állítólagos gyanús levelezését akkép magyarázza meg, hogy a rabbival jó barátságban levén, ez egyszer egy fiatal embert ajánlott leánya számára, s e tárgyban, illetőleg annak jöveteléről irt neki, mit a küldöncz lassúsága miatt éjjel kapott meg, s kora reggel el is ment a rabbihoz. Ez iránt titkos feljelentés történt, s a vizsgálóbíró azt irta reá: hogy a vizsgálat meghiúsítására vonatkozik. Erről azonban L. nem tud semmit. Neje is elővezettetett, ki megmondja, hogy egy utazó szegény sem kerüli el házukat s ha ebéd vagy vacsora idején jön, asztalhoz ültetik; hogy azonban a faluba is vittek-e húsvétkor ételt, nem tudja, arra nem figyel, azt cselédje mondhatná meg; szállást azonban senki sem kap nálok, azt az egyházfinál találják fel. Emlékezik reá, hogy tavaly húsvéti szombaton idegen metszők vacsoráltak náluk, feküdt, de látta őket; ugy arra is, hogy egy szegény koldus ember is ebédelt ott és pedig asztaluknál; hogy azonban az Wollner volt-e, kit megmutatnak neki. biztosan, hogy megesküdhetnék reá, nem mondhatja. Decz. 21-éu kihallgattatásakor nem emlékezett reá, mert oly roszul volt, hogy beszélni is alig tudott. Hogy a felesége vele volt-e, nem tudja, mert ki nem mehetett a szobából, Mindig pontosan 12-kor ebédelnek. Nem látta, de tudja, hogy Braunhoz vittek eledelt, a szakácsné Franki Háni bejött mondani, hogy egy szegény van ott s azután küldtek neki. Ezt a szakácsnét (19 éves) is kihallgatták, ki az utóbbiakat megerősítette, ugy azt is, hogy Braunékhoz vitték s azt, hogy első kihallgatáskor ellenkezőt mondott, ijedtségével menti, mi emlékező tehetségét megzavarta; dec. 21-én máskép vallott, mert máinem volt megijedve. Vallja továbbá, hogy szombaton délben egy szegény ember ebédelt náluk, és pedig bent a szobában a többivel, mi dec. 21-én nem jutott eszébe; azt nem tudja, hogy felismerné-e, mert sok szegény jön hozzájuk; az ételt a faluba az ispán — sáfár — leánya vitte Ohrenstein Berta, ki Braunnal ment el tőlük 12 óra után. Lichtmannék akkori másik cselédjét, a 23 éves Bátori Julit is kihallgatták. Ő sohasem vitt Braunhoz ételt; szegények sokszor jöttek hozzájuk s bent az asztalnál ettek, de hogy tavai húsvétkor volt-e valaki, nem emlékezik; a 3 metszőre emlékezik, azok 8-kor jöttek, azután elmentek, később 10 óra tájban ismét eljöttek s 12 óra felé távoztak; bent énekeltek. Braunt ismeri, az is őtet, de mégsem mondhatta meg, ki vitte hozza az ételt, mert nem nézte meg, ugy a sáfár leányát sem; ezt vállá azelőtt is. Ohrenstein Berta 16 éves, miután Franki Hani is behivatott a vizsgálóbiróhoz, ő is jelentkezett, de senki felhívására, csak magától, hogy megmondja, mikép asszonya rendeletéi-üdéiben Braunékhoz ételt vitt egy szegény beteg zsidónak, ki pénteken délben s este náluk evett. Vizsgálatnál azt vállá, hogy délután 5 órakor vitte az ebédet, mire megjegyzi, hogy a biró azt irt fel a mit akart, ő aláirta, de neki fel nem olvastatott. Az apja 16 — ö meg 17 évesnek mondja magát. 0. Jakab, az apja, emlékezik, hogy 3 sakter volt tavai húsvétkor Eszláron s hogy náluk ebédeltek; ételt pedig szombaton Braunhoz vittek; de hogy ki vitte s délben volt-e idegen vendégük, nem emlékezik; ámbár vizsgálatnál határozottan nemmel felelt; ő azonban nincs egész nap a háznál. Rosenberg Hermán 33 éves kiskereskedő a sakterek ottlétéről s a templomi ima idejéről fentiek szerint vall — a templomból mind kijöttek — o előre ment hogy a ládányi lakosokkal