Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 56. szám

— 222 volitott és ismeretlen tartózkodásit fiuk vagy leszármazó törvényes örökösének netáni jelentkezésük esetére kiadatassék. „Ezen rendelkezések összevetéséből nyilvánvaló, hogy a végrendelkezők a végrendelet 3-ik s következő pontjaiban az esetre intézkedtek , ha a végrendelet 1. pontja szerint feltétlenül általános örökössé kinevezett túlélő házastárs máskép nem intézkednék. „Minthogy azonban örökhagyónak jelzett intézkedése a leszármazó örökös törvényes osztályrészét sérti; s e részben az ideigl. törv. szab. 7. §, értelmében hatálytalan : alperes mint végrendeleti örökös fia törvényes osztályrészének, mely a, hivatkozott §-hoz képest a hagyetéki eljárás folyamán 1S7'.). okt. 9. tartott tárgyalás alkalmával, ;i peres felek hozzájárulásával 6220 frtbati megállapított tiszta hagyatéki érték felében volt meghatározandó, birói kézhez való letétel általi biztosítására kötelezendő volt." Kir. Curia következőleg ítélt: „Mindkét alsó birósági ítélet részben megváltoztattatván, eltűnt Kleeblatt Frigyes apai törvényes osztályrésze 3110 írtban megállapíttatik s alperes tartozik tűrni, hogy ezen összeg az ő költségén nevezett javára a soproni 12. sz. házra bekebeleztetendő zálogjoggal biztosittassék. „Nemkülönben köteleztetik alperes felperesi gondnoknak munkadíj s költség fejében 100 frtot fizetni. „Többire nézve felperes el utasíttat ik. Indokok: A B. alatti végrendeletre alapított igényeivel felperes gondnok elutasitaneő volt, a másodbiróság illető indokainál fogva. „A végrendelet ellenében pedig az id. törv. szali. 7. alapján itéletileg elismerendő volt, Kleeblatt Frigyes joga a köteles részre azért, mert eltűnt fiók életbenlétét vélelmeztetni kívánták közös végrendeletükben az alperes s az örökhagyó; sőtt alperes vélelmezendőnek jelentette ki azt a jelen per folyamán is. — És mivel a törvényes osztályrészt a végrendeleti hagyományok nem terhelhetik; helyesen indokolva állapította meg a másod bíróság az eltűnt leszármazónak köteles részét 3110 írtban. „Ezen összegnek azonban csak biztosítására, illetve biztosítása eltűrésére volt kötelezhető az alperes; mert eltűnt gyermekének vagyonaiban az apa halála után őt illeti törvény szerint a gondnokság — számadás terhe nélkül, s csupán a biztosítás kötelezettsége mellett (1877. 20 sz. a. 35. 40. 115. §§. „Ehhez képest alperest kamat fizetésére sem lehet kötelezni, s ez idő szerint nem tartozik ő eltűnt fia köteles részét kifizetni, hanem tartozik azt jelzálogilag biztosítani azon vagyonban, a melyből a kötelesrész jár, s a mely mint immár egészben tulajdona az alperesnek, — különben is törvényszerű biztosítékot nyújt az 1877. 20. t. czikk 18. §. értelmében. „Felperes gondnok dijai s költségeiben is elmarasztalandó volt az alperes, mert azok terhelik az eltűnt szükségörökös vagyonát, 8 alperes azokat ugy mint egyébb folyó terheket, adóságokat s költségeket ama vagyon jövedelmeiből tartozik fizetni. (1883. april 12.—6202. sz. a.) Büntetőjogi eset. Vádlottal) azon cselekménye, miszerint a vejénél történt lefoglald* után egy bútordarabot azon okból, mert az leányának jogos tulajdonát képezi, a zálogolás helyéről saját lakhelyére szállította : egymagában büntetendő cselekményt nem képez. Karunta Eva 50 éves parasztaszszony e. temesvári bíróságnál bíróilag lefoglalt ingóságokra vonatkozó sikkasztás miatt bünvizsgálat tartatott. Járásbíróság 18S2. jau 26. vádlottat a sikkasztás vétségében (359. §.) bűnösnek kimondván, 14 napi fogházra ítélte. „mert kitűnt, önkép vádlottnő a lefoglalt 3 frt értékű 3 fiókos szekrényt helyéről magához vitte s kiadni vonakodott. Kir. Tábla vádlott felebbezésére 18S2. május 9. megváltoztatta s vádlottat felmentette; „mert vádlottnő, ki a leánya férje ellen intézett végrehajtásnál lefoglalt fiókos szekrényt mint leánya tulajdonát magához vitte, nem bírt tudomással a foglalásról, és azon ingóság most is meg van nála, tehát azt el nem tulajdonította, s az átszállítás iránt a törvényes intézkedések megtehetők." Kir. Curia a kir. ügyész és panaszos végrehajtató felebbezésére a tábla ítéletét helybenhagyta. Indokok : Jóllehet az, hogy vádlott a Babi Józsefnél teljesített végrehajtási zálogolásról s azon alkalommal a kérdéses szekrénynek is megtörtént lefoglalásáról tudomással bírt, vallomása által be van bizonyítva: mindazáltal helyesen mentetett fel ezen vád alól: „mert vádlott azon cselekménye, mely szerint a lezálogolt bútordarabot, a vizsgálat adatai által meg nem czáfolt azon okból: hogy az a leányának jogos tulajdonát képezi, a zálogolás helyéről saját lakhelyére szállította; tekintve, hogy annak elrejtése, elidegenítése, megsemmisítése vagy megrongálása bizonyítva nem lévén, az árverésnek azon bútorokra nézve is foganatba vétele lehetlenné nem tétetett; az igénykereset elmulasztása s a végrehajtási költségek szaporítása pedig csak polgári joghátrányokat vonhat maga után: bűnvádi uton üldözendő s büntetendő cselekményt nem képez." (1883. márczius 15. 9383. sz. a.) Tdtirnaüi a tisza-eszlari MMotaL A vádbeszéd után — június 19-én megkézdététt a hizónyitási eljárás. Bévézettettek a vádlottak s elnök mégmöndá nekik, hogy mivel vádoltatnak s kik a védőik. A tanuk is megjelenvén, figyelmeztettek lüteendő esküjökre s árra, hogy a tiszta igazságot valják. Ezt Eötvös K. védő azon balítélet ellen is kérte intéztetni, mintha zsidónak a keresztények és kereszténynek zsidók ügyében nem igen kellenék a hamis eskütől félni; azonban elnök magát hivatottnak nem találta, hogy figyelmeztetését tanukhoz egyes hitfelekezetek szerint tegye meg. Friedman pedig kérte, hogy tanukkal mások ne érintkezhessenek. Özv. Solymosiné. — az anya — bevezettetvén, mint panaszos felhivatott leánya eltűnése körülményeinek előadására — mit teljesített. Friedman védő felszólal az ellen, hogy panaszos kihallgattatásánál vádlottak nincsenek jelen és kéri, hogy azok jelen lehessenek panaszos s tanuk kihallgattatásánál; mert vádlottaknak joguk és szükségük van megtudni, hogy ki mit vall ellene. Az elnök ezt megígérte, ha a vizsgálat őket közelebbről érdeklő pontja forduland elő. Schwarz Salamon 38 sves (sakter) egyik gyilkossági vádlott az elnök kérdéseire feleli: hogy ápril 1-én Eszláron volt mint egyik pályázó a metszőségre, azelőtt kereskedő volt T.-Ujlakon. Braun s Buxbaum voltak pályázó társai, kiket előbb sohsem látott. Taubhoz szált pénteken este, ki ismerőse volt: szombaton reggel 8—9-kor templomba ment Braunnal, ki szinte Taubnál volt szálva. A templomból 11 órakor jött ki Weiszsteinnal s Jungerrel é3 sok másokkal ; előbb közelebb lakó Rosenberghez. aztán Taubhoz mentek ebédelni, hova Rosenberg hozta az ételeket ugy bort is ebéd alatt s egyszer utána: ebéd s a szokásos ima után lepihentek s azután ismét templomba mentek és ott mintegy félóráig voltak. Emlékszik ott egy zsidó koldusra is. kit azonban Wolnerben fel nem ismeri s kivel sohsem érintkezett. Az elnök azon előadására, hogy ezen koldus vezette Esztert a templomba s ott Buxbaum s Braunnal lefogván s földön tartván, ő — Sehwarz metsző késsel nyakát megvágta — azt feleié, hogy ily bűntett nemcsak a világi törvények, hanem az izraelitáknak Mózes törvényei által is halálbüntetés mellett tiltatik. De nem is tudja, mi indíthatta volna őket e szörnyű bűntettre; az nemcsak valótlan, hanem lehetetlen is. Beismeri, hogy július 20-án az elnök előtt azt nyilvánította,mikép a templom mellett menő s őt csúfoló Esztert ugy fejbe ütötte, hogy meghalt, nappal templom mellett befedve rejtegette, s éjjel a Tiszába dobta. Ezen később visszavont vallomásra az bírta, mert ugy. sőt még rosszabbul bántak velük, mint legaljasabb, leggonoszabb emberekkel, azért elhatározta, hogy inkább feláldozza magát, mintsem ő és társai tovább szenvedjenek. Védők kérdéseire elmondá, hogy Junger Adolfot azelőtt nem ismerte és sem nála, sem Braunnál, sem Lustignál nem tett látogatást, kit ismert. Taubékhoz ebéd után csak Rosenberg jött és este Lichtmanhoz voltak meghiva, honnan 10 óra tájban haza mentek. Heumann védő a Grosz s Guttman ládányi, még ki nem hallgatott lakosokat, kik a templomban voltak, kihall-