Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 53. szám

— 211 — egészben mint az elhalt örökhagyó után a háznál talált vagyonok vétetvén fel, azok az elhalttal együtt élt neje a felperesnő által és közösen birtokolva •— az örökhagyó kizárólagos hagyatékának nem tekinthetők. „Nem változtat a dolgon azon körülmény, hogy azon összes készpénz s ingóságok néhai Szalay István hagyatékául Írattak össze az E. leltárban, illetve tárgy, jkönyvben, a mennyiben sem ezen okmányokból ki nem tűnik, sem alperesek nem állítják, hogy a közös háztartásban élt hitvestársak egyikének elhalta esetén talált vagyonnak a házassági jogból eredőleg a hátrahagyott másik házastársat illetett fele része az összeirásból kihagyatott volna. „Felperes azon állitása, hogy a közösen birlalt készpénz s ingóságok közszerzeményt képeznek, részint igazolva van a birói szemle azon eredményével, mely szerint felperesnő és elhalt férje ingatlanjaik csekély eltéréssel egyenlő értéket képviselnek, — részint meg nem czáfoltatik alperesek által, kik nem tudják bizonyítani azon előadásukat, hogy néhai édes apjuk felperessel lett házasságra lépésekor nagyobb ingó vagyonnal s készpénzzel birt s 14 évi házasaági életük alatt e vagyona nem hogy gyarapodott, hanem még kevesbedett. „Közszerzemény czimén — az id. törv. szab. 13. §-a szerint az összes meglevő készpénz s ingóság feléhez felperesnek tulajdonjoga levén, azt, hogy az F. jkönyvben 1—8. sz. alattiakon kívül a—c. és 9—10 alatt bemondott ingókat és követeléseket felperesnő már előzőleg a közösből magához vette — felperesnő tagadása ellenében alperesek tartoznának igazolni s ez nem történvén, felperes részére a terhek levonásá val az alperesek által összesen 6280 frtra értékelt vagyon fele, vagyis 3140 frtból, a felperes által magához vettnek beismert 259 frt levonásával fenmaradó kereseti összeg megítélendő volt. Kir. Tábla 1883. jan. 23-án 30059 sz. a. indokaiból helybenhagyta, oly értelemben, hogy felperesnek néhai Szalay István hagyatékához való közszerzemé nyi joga megállapíttatik s a kereseti összeg közszerzemény cimén ítéltetik oda. A kir. Curia mindkét alsó bír. ítélet megváltoztatásával felperest keresetével elutasította. Indokok: Felperes maga beismerte, hogy Szalay István 1866. évben, midőn hozzá férjhez ment, sertéskereskedéssel foglalkozott; ezen ténykörülmény s al peresek tagadása ellenében tehát felpe res köteles lett volna igazolni, hogy azon érték, melynek felét közszerze mény czimén követeli, felülmúlja azon értéket, mely Szalay Istvánnak birtokában már az első házassága, illetőleg özvegysége idejében létezett; vagyis azt, hogy azon összeg, melynek felét igényeli, csakugyan a vele való házasság ideje alatt szereztetett. „E tekintetben a C) telekk. kivonat elegendő bizonyítékul nem vehető mert ez ki nem zárja, hogy Szalay Ist ván már előbb ingó vagyonnal birt, sőt fenjelzett foglalkozása támogatja alperesek azon állítását, hogy tetemesb üzleti tőkével kellett rendelkeznie. „Miután pedig szerzeménynek átalában s így a házasság alatti közszerzeménynek is csak az tekinthető, a menynyivel a férj vagyona a házasság ideje alatt gyarapodott; ily gyarapodás azonban felperes által ki nem mutattatott: „mindkét alsóbirósági ítélet megváltoztatásával stb. stb. (1883. május 30. — 25Q3. sz. a.) Kir. Curia döntvényei. (Bűnügyekben.) 17. szám. „Nyerhet-e alkalmazást a B. T. K. 165. §-a, ha az abban körülirt cselekmények oly pénzügyőrségi közeggel szemközt követtetnek el, a ki bár külön megbízás s kiküldetés nélkül, de a törvény és szolgálati szabályok által meghatározott hivatalos köréhez tartozó ügyben jár eZ?" (1104. és 10,613. számokhoz.) Határozat. „Tekintve, hogy a pénzügyőrség az 1868. XXI. tcz. 96-ában mint az állam pénzügyi hatóságának közege világosan megjelölve lévén: tagjai kétségtelenül az állam közigazgatási hatósága körébe tartozó feladatok teljesítésére hivatvák, és ennélfogva a hatóságnak állandó rendszeresített közegei; tekintve, hogy a pénzügyőrség a törvény alapján 1869. évi 20-ik füzetben kibocsátott miniszteri rendelettel szervezve, és a törvénynek megfelelő szolgálati szabályokkal ellátva lévén: ezen rendelet, illetőleg szabályok kötelező erővel birnak; tekintve, hogy a pénzügyőrök hivatásuknak természete, de a szolgálati szabályzat határozott rendelkezései szerint is — ha szolgálati egyenruhában vannak, a hivatásuk rendes feladatát képező közszolgálat teljesítésére — a magyar állam azon területén, a melyre kirendeltettek, mindenütt és midenkor kötelezvék; tekintve, hogy a pénzügyőr a megjelölt szolgálati szabályokban foglalt általános utasítás következtében — rendes szolgálati feladatának teljesítését, a mennyiben e szabályban ellenkező nem rendeltetik, nem mulaszthatja el azon oknál fogva, mert a fenforgó esetre vonatkozólag külön utasítva nem volt; tekintve, hogy ezen, a törvényen alapuló, és a törvény végrehajtásának körén tul nem terjeszkedő szabályzattal ellenkezik azon felfogás, mely szerint a szabályszerű egyenruhát viselő, és hivatásával járó rendes szolgálatot teljesítő pénzügyőr nem tekintetik hivatali közegnek akkor, ha a kivétel alá nem eső egyes hivatali eljárásra felsőségétől külön utasítással nem volt ellátva; „tekintve, hogy a pénzügyőrség fentebb kiemelt minőségéből és a B. T. K. 461-ik §-ának határozott rendelkezéséből következik, hogy a tagjai által elkövetett azon cselekmények, melyek a B. T. K. XLII. fejezetének valamelyik rendelkezése alá esnek: hivatali büntettet, illetőleg hivatali vétséget képeznek; tekintve viszont a közhivatal természetét és a közhivatali minőség mellőzhetetlen folyományait, kétségtelen: hogy a hatóság közegei a törvény végrehajtásában, és ezen czélból a törvénynek megfelelő hivatali szabályaikban reájuk bizott hivatali eljárásukban, illetőleg az állam hatósági feladatának, az erre alkalmazott közegei által való teljesítésében a büntető törvények által külön oltalmazandók; tekintve, hogy a B. T. K. 165. §-a általános feladatához képest általánosítva a közhatóságnak hivatása teljesítése körüli oltalmát: a hatóság elleni erőszak bűntettének állapítja meg a cselekményt, ha valaki valamely hatóságnak küldöttségét, hivatalnokát vagy más közegét a törvény vagy a hatóság meghagyásának végrehajtásában erőszak vagy veszélyes fenyegetés által akadályozza : mindezeknélfogva' a m. kir. Curia büntető tanácsainak teljes ülése a fenti elvi kérdésre határozatilag kimondja: „hogy azon esetben, ha valaki a szabályszerű egyenruhájában levő, a törvény és szolgálati szabályok által meghatározott hivatalos köréhez tartozó ügyben, habár külön megbízás és kiküldetés nélkül eljáró pénzügyőrségi közeget hivatali eljárásában erőszakkal vagy veszélyes fenyegetéssel akadályozza, vagy valamely intézkedésre kényszeríti, vagy pedig hivatalos eljárása alatt tettleg bántalmazza: a B. T. K. 165. §-ában, esetleg 168. %-ában meghatározott büntettet követi el;u kimondja ezzel továbbá a kir. Curia büntető tanácsainak teljes ülése: „hogy a B. T. K. 165 %-ának, illetőleg 168. §-ának alkalmazását nem akadályozza azon körülmény, hogy a pénzügyőr az általános szabályok szerint rendes hivatása körébe eső, és ezen sza bály szerint kivételt nem képező hivatali cselekvésre külön nem volt utasítva." Kelt Budapesten, 1383. ápr. 23. Hitelesíttetett május 25. 18. szám. I. „Szemben az 1880. XXXVII. t. cz. 36. % rendelkezésével, alkalmazandók-e a B. T. K. 96. és 104. §§. szabályai olyan esetre is, midőn a jogérvényesen elitélt szabadságvesztésbüntetésének végrehajtása alatt ujabb büntetendő cselekményt követ el? vagyis helye van-e oly esetben az összbüntetes kiszabásának, vagy a büntetések cumulatiójánakf Ez utóbbinak kimondása esetére : 27. ,,Atváltoztatandó-e a cumulálandó különböző nemű szabadságvesztés büntetések (fenforgó esetben fegyház és börtön) egyike a másiknak nemére, olyképen, hogy azok ugyanazon egy fegyházban vagy börtönben szakadatlanul végrehajthatók legyenek ?" (2931. szhoz)