Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 37. szám

Budapest, 1S83. szerda, ápril 4. 37. sz. Huszonötödik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom. Bpesti Ügyv. kam. jelent. — Polg., keresk. és bünt. esetek. — Curiai Értesítő. A budapesti ügyvédi Kamara jelentése 1882. évi működéséről. (Folytatás.) Kiemeljük még ezen jeles jelentésből a következőket: >A 1874. 34. tcz. 19-ik § ában körülirt véleményezési jog gyakorlására a lemult évben csak egyszer nyilt alkalmunk, a midőn >a bírósági végrehajtók biztosítékairól, azoknak dijairól és azon idő meghatározásáról, a melyben a bírósági végrehajtók a marasztalás tárgyának átvételére jogosultak, — « szóló törvényjavaslat iránti észrevételeink előterjesztésére felhivattunk. Ebbeli előterjesztésünk két részre oszlott, az egyikben az általános nézpontokat fejtettük ki, a másodikban a törvényjavaslat részletes tárgyalásával foglalkoztunk. A részletek e helyütti ismétlését szükségtelennek tartjuk, reproducáljuk azonban a jelenleg nálunk fennálló végrehajtói intézmény egészére való tekintettel elmondottakat. »Tény — mondottuk jelentésünkben — hogy a végrehajtók nagy része alig tud megélni és erkölcsileg sülyedt állapotban van. A végrehajtónak állása sem tekintélyt, sem tiszteletet nem kölcsönöz; kilátása,előmeneteli reménye nincs, és midőn munkája nemcsak tisztességes vagyonszerzésre nem ad alkalmat, a mi ily állásban az egyedül elképzelhető egyéni czél lehetne, de a megélhetést sem biztositja: az erkölcsi sülyedés önkényt beáll.* >Naponkint tapasztalhatók ezen állapot következményei és midőn legalább is nagyon kétséges, vájjon a törvényjavaslat fog-e ezen a téren javulást eredményezhetni, önként előtérbe lép a kérdés: szükséges-e a külön végrehajtók intézménye és nem volna-e jobb az egész intézmény eltörlésé-] vei visszatérni a régi rendhez, mely szerint nemcsak fontos esetekben, — mit a törvény jelenleg is megenged, — birák küldettek ki végrehajtásra, hanem azt általában az ifjabb birósági tagok és a kezelő tisztviselők foganatosították.« jFennálló törvénykezési rendszerünk a korszerű igazságszolgáltatásnak alapeszméit kívánta megvalósítani. Erre törekedett annak idejében az igazságszolgáltatásnak elválasztása által a közigazgatástól, erre oly intézmények létesítésével, melyek a szóbeliség és közvetlenség behozatalát lettek volna előkészítendők. A szóbeliség és közvetlenség magával hozná, hogy a birák az alsóbb rendű functiók, igazságügyi administrátió és más ily terhektől mentesittetnének és szellemi erejük az Ítélkezés magasabb rendű munkájában tartassák fenn.* >Ezen eszmén alapul tulajdonképen a külön önálló végrehajtók intézménye.* >Azonban nálunk, a mi végrehajtói intézményünkben ezen alapeszme keresztülvive nincsen, a szóbeliség és követlenség behozatalától pedig — sajnos, — még nagyon távol állunk. < »A végrehajtási eljárás a külön végrehajtók intézményéhez nem alkalmaztatott ennek kedveért változtatva nem lett. A végrehajtó egyszerűen eljár a kiküldetésben épen ugy, mint azelőtt, a bírói kiküldöttek és a bírónak a végrehajtások körül egyszerűen a kiküldetést leszámítva — épen annyi teendője van mint azelőtt* >Sőt több. Mert a végrehajtóknak helytelen, sokszor tudatlan eljárása szerfelett szaporítja a jogorvoslatokat, legújabban az »előterjesztéseket«, melyek mind a bírónak adnak felesleges munkát. >A végrehajtásoknak törvényszerint helyes, értelmes és becsületes foganatosítása tekintetében hasonlithatlanul több biztosítékot nyújtanának a bíróságok ifjabb tagjai és a bírák keze alatt iskolázott kezelő tisztviselők.* >A rendes tisztviselők magasabb képzettséggel bírnak, biztosított helyzetben vannak, több fokú előléptetésre számithatnak, szóval hozzájuk méltó életpálya áll előttük. Mindez nagyfokú erkölcsi biztosítékot nyújt mellettük, melyet hiába keresünk és bármily módokkal hiába akarnánk elérni jelenlegi végrehajtóinknál. » Azonfelül az ifjabb és a kezelő tisztviselők a végrehajtások foganatosítása által törvényileg szabályzandó tisztességes mellékjövedelmet élvezhetnének, mi jelenlegi kedvezőtlen anyagi helyzetüket javítaná, sőt részben a tisztességes megélhetés lehetőségét megadná.* >Mi tehát azon határozott véleményt nyilvánítjuk, hogy czélszerübb volna a jelenben fennálló végrehajtói intézményt egészen eltörölni, mintsem az intézmény javításának sisyphusi munkájában fáradni.« »Tudjuk nagyon jól, mily hátrányos egyes intézményeket létrehozni, az alkalmazottaknak egy uj kasztját teremteni és azután az intézmények halomra döntésével egyszerre nagyszámú egyént kenyerétől megfosztani. Ezen tudat azonban nem tehet bennünket elfogultakká az igazságnak, a helyesnek felismerésében.* » Különben is a törvényjavaslat azt eredményezné, hogy a jelenlegi végrehajtók közül sokan, kik nem lennének képesek az óvadékot előteremteni, kénytelenittetnének állásukat elhagyni; másrészről az intézmény megszüntetése esetében a jelenlegi végrehajtók színe-java kiválogattatván, alkalmaztathatnék a bíróságoknál, különösen a kezelési szakban, mely ugyís ország-szerte sürgősen igényli a személyzet szaporitását. Ily módon az előbbi állapotba való visszatérés átmeneti bajai a minimumra korlátoltatnának. De elesnének a törvényjavaslattal kapcsolatos főkérdések is, mert ez taetben sem a biztositék tételé-1 nek, sem azon idő meghatározásának, melyben a birósági végrehajtók a marasztalás tárgyának átvételére jogosultak lennének, szüksége fenn nem forogna, mivel a bírói kiküldött functiója a végrehajtás foganatosításával véget érvén, természetszerűleg következik és a jogot nem ismerő közönség is tudja, hogy az eljárás befejezésével a kiküldötti minőség is megszűnik.* »Azon esetre azonban, ha Nagyméltóságod a végrehajtói intézmény eltörlését jelenleg keresztülvihetőnek nem tartaná általánosságban, kijelentjük, hogy a törvényjavaslatot, mely egyrészről a végrehajtóktól bekivánt óvadék által nyújtott biztositék mellett az államérdekek megóvását czélozza, másrészről a változott viszonyok és a végrehajtói kiterjesztett hatáskör figyelembe vételével a végrehajtói dijak szabatosabb meghatározása által a naponkint előfordulni szokott zavaroknak és tulkapásoknak elejét venni van hivatva, czélszerünek, az állam és a peres felek érdekeinek megóvása szempontjából hasznosnak tartjuk.* A törvényjavaslat részleteire tett észrevételeket ezúttal ismételni — mint már fennebb említettük, —feleslegesnek véljük. (Folytatása következik.) Jogeset. Az Örökhagyó ingatlan javait életében eladván, s azokat vevőiül n<"in Ö vásárolván viszsza, hanem egy harmadik vévén meg olt) feltétel alatt, hogy az első vevő vételár hátralékát 6fogja kifizetni: Örökhagyó hagyatékát ezen vételár hátralék képezi, melyben végrendelet félretétde esetében a törvényes Örökösödés m egállápita ndó. Ficz József né szül. Kolecz Teréz — Saffarits Mihály né szül. Boskovits Mária és S iffaiits Mihály e. 1874-ben elhalt édes anyja néhai Nóvák Mária utáni öi'ökség iránt még 1875-ben a csáktornyai tszék előtt pert indított, mí később a n.-kanizsai tszékhez áttétetett. Törvényszék 1881. febr. 28. — 815. sz. a. felperest azon keresetével, hogy édes anyja hagyatékául leltározott 1685 frt 75 kr. becsértékül javak fele része neki odaitéltessék — elutasította, — Nóvák Mária 1874. márt. 16. kelt végrendeletét érvényesnek kimondotta; s ennek folytán I. r. alperest kötelezte a 641 frt 76 kr. felét s az elhalálozástóli kamatjait felperesnek édesanyja utáni öröksége fejében megfizetni. » Mert a leltárban felvett javak nem képezik örökhagyó Nóvák Mária hagyatékát; mit igazol annak a Radek, Kuszrek, Kovacsits s Blesch tanuk vallomá a alapján jogerejünek bíróilag kimondott végren'delete. Ennek alapján a hagyaték csak