Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 33. szám

— 132 — mének 13 frt s Uzsák Máténak 4 írt fize­tésére kötelezte. »Ellenben Pálinkást és Igrinyit a Szekeresné kárára elkövetett lopás s ezen­felül Pálinkást a Sütti ellenébeni orsrazda­ság alól felmentette. Kir. Tábla 1882. okt. 31. azon változ­tatással hagyta helyben, hogy l Izsák Im­rét cselekményei súlyosabb beszámitásu természete folytá 15 havi börtönre ítélte, az 1. bir. itélet keltétől s 5 havi vizsgálati fogságot beszámíttatni rendelte. Fegyház helyett börtön ítéltetett, tekintettel a túl­nyomó enyhitő körülményekre s főleg fiatal korára, miért a fegyház legkisebb tartania is túlszigorunak találtatott. Kir. Curia Uzsák Imre cselekményé­nek minősitését illetőleg mindkét alsóim-, ítéletet megváltoztatta s azt Süttiné s Len­gyelné kárára elkövetett lopásokban nem mint tettestársat, hanem a G!>. §, 2.p. alap­ján mint bűnsegédet ítélte bűnösnek, s a tábla által kiszabott 15 havi börtönt nem mint 3 rendbeli lopásban tettestársat, ha­nem egy lopásban mint tettest, — az előbb emiitett két lopásban pedig mint bűnré­szest terhelő halmazatra való tekintettel kiszabottnak nyilvánította. Büntetése azon­ban ezen itélet hozatala napjától veendi kezdetét; a hibáján kívül 10 hóra kiterjedt hosszas vizsgálati fogságából 71 L> hónap, mint vizsgálati fogságának a börtönbünte­téshez arányosított része által, kitöltöttnek vétetvén. Indokok: Minthogy Uzsák Imre a Süttiné s Lengyelné ellen bűntársai által elkövetett lopásban csak annyiban vett részt, hogy a midőn bűntársai által a lopás már bevégezve volt, az ezek által ellopott tárgyakat elvinni s elrejteni ő is segédke­zett, — valamint azoknak elfogyasztásához is hozzájárult: de cselekménye a lopás tettének elkövetésére, a segédkezésen túl, ki nem terjedt ; ez pedig nem állapítja meg a tettes társaságot. (1883. febr. 28. — 1693. sz. a.) Vádlott a bizonyitatlan tolvajlási vád alól felmentendő, midőn még a távolabbi gyanu­okok is részint megr'ótlenittettek, részint bebi­zonyítva nem lettek. Wilfinger Fürst Zsuzsanna 42 éves fér­jezett napszámosnő lopás miatt a szombat­helyi tszéknél perbe fogatott Fürst Erzsé­bet káros panaszára. Törvényszék 1881. jan. 23. vádlottat az alanyi tényálladék meg nem állapitha­tása miatt felmentette. „Mert a szakértők sem állítják hatá­rozottan, hogy a takarékpénztári betéti könyvecskében a 8. Elisabeth Fürst alá­írás vádlott írása volna, hanem csak hason­lónak állítják a vádlott próba írásához, s habár a tanú azt mondja, hogy vádlottat látta a takarékpénztárban azon napon, mi­dőn a takarékpénztár által Elís. Fürst ne­vére a betét — 238 frt — kifizettetett, — ez azonban nem elégséges bizonyíték a vád­cselekménynek vádlottnőre való kideríté­sére s annak elmarasztalására. Kir. Tábla 1881. nov. 28. megváltoz­tatta s a lopás bűntettében vádlottat bű­nösnek kimondotta (333. 334. 336. §. 4. p) és 9 havi börtönre 8 kártérítésre ítélte. mert károsult Fürst Erzsébet elő­adása szerint ő 269 frtot örökülvén, azt a i takarékpénztárba tette, könyvecskéjét pe­dig ládája aljára ruhák közé rejtette, de midőn azt 1878. decz. 30. elővenni akarta, már nem találta, minek ellopásával vádlott­nőt gyanúsítja, ki az 6 lakásától egy kony­ha által választott szobában lakott, s ki azon időben nagyobb költekezéseket tett s egy 10 frtos bankjegyet is váltott fel — s a ki tudta, hol szokta ládája kulcsát elrej­teni. Vádlottnö mindezt tagadja, de kiderit­tetctt, hogy 1878. nov. 24-én a pénzt nem vádlott vette fel, ki akkori távollétét iga­zolta : tehát azt idegen asszony vette ki. ki­nek írása a tulajdonos betűitől különbözik és a kiben Karner .). vádlottat ismerte fel; továbbá vádlott beismeri, hogy azon idő­ben csakugyan volt. I'inkafőn, hol a taka­rékpénztár létezik, de tagadja, hogy ott megfordult volna; az őt felismerő Karner vallomására megjegyezvén, hogy községé­ben több hozzá hasonló nő létezik — mi azonban valótlannak bizonyult be. Es Jani E. megerősíti, hogy boltjában váltott egv 10 frtosat azon év őszén. És a szakértők is az irások összehasonlítása alapján reá ter­helőleg nyilalkoztak. Kir. Curia a tábla Ítéletét megváltoz­tatván, az első bíróságit hagyta helyben. Indokok: Az ügyiratok adatai sze­rint következő terhelő jelenségek hozat­tak fel. >hogy káros távollétében 18 78. nov. 24. a károstól ellopott takar, betétikönyv­vel személyesen ő jelent meg a pinkafői takarékpénztárban »hogy arra ő vette fel a mutatkozott betéti maradványt >hogy ugyanazon könyvben ő irta alá a pénzfelvétel megerősítéséül károsnak mint a takarékpénztári könyv tulajdonosá­nak nevét i> Jóllehet vádlottnak e részbeni taga­dásávál szemben egyetlen tanú Karner J. állítja, hogy vádlottnak, akit vallomása sze­rint csak 1878. nov. 24. óta ismer— tehát csak azon percztől fogva, amidőn azt a ta­karékpénztárban megpillantotta, — követ­kezőleg nevét még akkor sem tudhatta — személyében Willinger Anniira ismert és látta, hogy a megnevezett 256 trtot az ő — tanú — jelenlétében megszámlálva fel­vett s a felvételt megerősitette : »mégis eltekintve is attól, hogy telje­sen határozott vallomását aggályossá teszi már azon ténykörülmény, hogy a kérdés­ben forgó könyvre 25íi frt kiszámlálva felvehető sem volt, mert amint a magából a tpénztári könyvből kitűnik, a felvehető maradvány összeg csakis 238 frt 17 krt képezett — a vádlottali szembesitésnél ma­ga tanú megerőtleníti előbbi vallomását annak kinyilatkoztatásával, hogy azon esetben, ha vádlotthoz hasonló több nő is létezik Willersdorfon, akkor egész biztos­sággal nem állithatja, hogy vádlott lett volna a pénznek felvevője. Ily tanúvallo­más tehát mely egyfelől azt bizonyítja, hogy tanú a vádlottat az előtt soha nem is­merte és először életében csak akkor látta és akkor is csak futólag rövid ideig lát­hatta, midőn az állítólag — a pénzt a tpénztárban felvette, — tekintettel arra. hogy az általa látott nő kezéhez kiszámlált pénznek mennyiségéről a tpénztári könyv adataival ellenkezőleg tanúskodik — a sze­mély azonosságra vonatkozó minden más adat s bizonyíték hiányában, elhatározó­nak s elégségesnek nem fogadható el: nem pedig még különösen azon indoknál fogva, mert maga ezen tanú előbbeni határozott állítását szembesités alkalmával lényege­sen meggyengitette. 'De a vádlottnak tulajdonitott név­hamiflitás nem volt megállapítható a szak­értői vélemény alapján sem; mert habár ki is mondták, hogy a takarékpénztári könyvben található 8-dik aláirás nem lehet ugyanazon kéz írása, a mely a 7. megelőző aláirást tette, melyre nézve az aláírásnak közvetlen megszemlélése folytán feltűnést okoz is az, hogy a 8-ik aláírásban a hete­dik betű a kis német e hiányzik s nehezen volna feltehető, hogy az aki 7-szer legtel­jesebben aláirta nevét a 8-diknál a meg­szokottságtól eltérve hiányosan írja, — az hogy ezen hamisítást vádlott követte volna el, bizonvsággal megállapíthatónak a szak­értők által sem találtatott. >De a még sokkal távolabbi gyanu­okok is teljesen megerőtlenitve levén egy­felől Jani E. tanú vallomása által, aki még az időt sem tudja biztosan meghatározni, mikor tagadó vádlott nála 10 frtot váltott, ellenkezőleg állítja, hogy régebben is vál­tott 5 frt bankjegyet: ezáltal amint egy részről már magában sincs meg az oki összefüggés a lopott tpénztári könyv és azon 10 frt felváltása között, — úgy más­részről nincs meggyengitve vádlott azon állítása, hogy a kérdéses 10 frt a koronként s épen azon időtájban is, amidőn káros takarékpénztári könyvének ellopását véli — hazatérő férjétől kapta. De megerőt­leníti a vádlott ellen felhozott gyanuadatot az is, hogy nagyobb mennyiségben pénz­kiadások s költekezések vádlott ellenében egyátaláu nem bizonvittattak s így a lopás elkövetésének vádlott elleni megállapítá­sára az ügyiratok begyőző adatot nem nyújtván — a bizonytalan vád alól fel­mentendő volt. (lS83.jan. 24. — 5584. sz. a.) Csődök : Sámuel Ferencz zsibói lakos ellen, bej. ápril 23. Csődbiztos: dr. Máriu János tvszéki bíró, tömmeggoudnok: Niehita János ügyvéd. Özv. Polácsek A.-né s fiai nagykárolyi lakosok ellen, bej. márczius 29. Csüdbiztos : Viski Károly tvszéki biró, tömeggondnok : Gönyei Gábor ügyvéd. Felelős szerkesztő SZOKOLAY ISTVÁN. IV. kerület, Hajó-utcza ő. frt, fél évre 6 frt, negyedévre 3 frt osztrák értékben Megjeleli e lap hetenkint vasárnap, szerdán és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 12 Budapest, 1883. Az Athenaeum irod. és nyomdai r. társulat.

Next

/
Thumbnails
Contents