Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 23. szám

91 karpereczről szóló zálogbárczát zálogban tartotta s azzal a kir. zálogintézetoél férje által jelentkezett is; — kétségtelen, hogy (a zálogbárcza tartalmából) tudta azt miszerint arra egy gyémántos karperecz van elzálogosítva. — és l-sö" vádlott állását és személyi minőségét ismerve, mulhatlanul tudnia kellett, hogy a zálogtárgy értéke s különös minőségénél fogva, jogos uton birtokába nem juthatott. — Mindezen körülményeknek megfelelően l-sö* r. vádlott határozottan valja, hogy vádlottnő nemcsak teljes tudomással bírt a karperecz találásáról, sőt azt neki vádlott az elzálogitás előtt bordélyüzletében meg is mutatta. — Első r. vádlott e körülményektől saját büntetése enyhítését egyátalán nem reménylhetvén, s részéről 2-od x. vádlottnő ellenébeni gyűlölet, s bosszúállás még távoli jelenségei sem mutatkozván, — vallomását aggálytalannak tekinteni s vádlottnő abbeli állítását, mintha 1-ső r. vádlott a zálogbárczát nem neki, hanem bordélyházában volt egyik leánynak adta volna — azért mert diját ki nem fizethette — birói figyelembe annálkevésbé jöhet, minthogy ezen leányt megjelölni egyátalán nem tudta, s mert a bárcza az ő birtokában találtatott, — illetve az — a nélkül, hogy azt a rendőrségnél bejelentette volna, — a megbízásából eljárt férjétől lefoglaltatott. „Az okozott kárban mindkét vádlott a bünközösségnél fogva egyetemleg marasztalandó. „Kohn Ábrahám — vádlottnő férje — egyszerűen felmentendő volt, mert azon puszta körülményen kivül, hogy a bárcza átadásnál jelen volt, semmi közelebbi gyanuok arra nézve fel nem merült, hogy a kérdéses zálogbaadás, illetve zálogba vételhez tettleg közreműködött volna." A bpesti kir. tábla 1878. decz. 24. — 39228. $z. a. az első bir. ítéletet indokolásánál fogva helybenhagyta. A legfőbb ítélőszék is helybenhagyólag határozott.'1 (1879. márcz. 10. — 1375. sz. a.) Semmitöszéki döntvények. A törvényhatósági tiszti ügyészek a kincstár képviseletére hivatvák a bíróságok előtt folyó minden ügyekben, tehát nemcsak az egyenes s közvetlen adók — hanem az illetékek végrehajtási behajtásából felmerült igényügyekben is. Skodacsek Zsuzsanna — M. k. kincstár képviseletében a főváros tiszti ügyészsége, mint végrehajtató, és P. Gyula mint végrehajtást szenvedett ellen, a bpesti VII. ker. jbiróság előtt igény keresetet támasztott, — melylyel a jbiróság által 1878. aug. 10. eiutasitatott s a lefoglalt ingóságok zár alatt léte továbbra is fentartatott. A kir. tábla 1878. okt. 9. hivatalból felterjesztette azon okból, mert P. ellen a végrehajtás illetékek beszedése végett intéztetett, itt tehát a kincstárt a tiszti ügyészség nem képviselhette. A SemmitŐszék azonban itt a 304. §-szt alkalmazhatónak nem találta; „tekintve, hogy a közadók kezeléséről szóló 1876 :15. tczikk III. részében foglalt, a pénzügyi közegek által eszközlött végrehajtásokból felmerült, s a biróságok elébe tartozó tulajdon s elsőbbségi ügyekben, a kincstár képviseletére vonatkozó intézkedések, a felhívott törvény III. Rész 52. §. szerint, nemcsak az egyenes, s közvetlen adóknak, hanem az illetékeknek, és az egyenes adók módjára beszedendő kincstári követeléseknek és egyébb tartozásoknak végrehajtás utján való behajtására is kiterjeszkednek; és hogy ehhezképest a fentebbi intézkedések pótlásáról rendelkező 1877:18. tcikk értelmében a köztörvényhatósági tiszti ügyészek, a kir. adófelügyelőt a biróságok előtt folyó minden ügyekben, — tekintet nélkül arra, váljon a foglalás adó vagy illeték hátralók iránt eszközöltetett, — képviselni törvényszerint kötelesek." (1879. jan. 13. — 22698. sz. a.) A fél szegénységi jog alapján perlekedvén, a képviseletére kirendelt ügyvéd nem kötelezhető arra, hogy helyette a tanúkihallgatási dijakai előlegezze. Ozv. Szarka Jánosné szegénységi jog alapján perlekedőnek — Tóth György s társai e. zálogváltási ügyében tanú kihallgatás eszközöltetett, s az eljáró beregszászi tszék 1878. decz. 20. 17478. sz végzésével felperesi ügyvédet, ki a végzésileg bekivánt 7 frt 15 kr. tanú dijt le nem fizette — 10 frt birság terhe alatt utasította azon dij lefizetésére. Ez ellen az illető ügyvéd Károly Sándor semm. panaszt adott be. A Semmitőszék a tszék végzését megsemmisítette (297. §. 1. p.) ,,mert oly esetben, midőn a szegénységi jogon perlekedő fél a perr. 208. §. értelmében a tanuk járandóságának fizetésére nem szorítható, az ilyen fél képviseletére kirendelt ügyvédet sem lehet arra kötelezni, hogy helyette a dijakat előlegezze." (1379. febr. 5. — 1730.sz.a.) Szabálytalanság ugyan, ha alperes a tanú kihallgatási halárnapról eleve nem értesitetett, az Ítélet megsemmisítéséremégis indokul nem szolgálhat, midőn az a bíróság által nem lett a tanúvallomásokra alapítva. Malobiczky János s neje — özv. Chudóvszky Miklósnó szül. Malobiczky Katalin e. bizozonyos ingatlanok birtokba adásának elrendelése iránt a trencsényi tszék előtt pert indítottak, — melynek folyamában tanúkihallgatás is rendeltetett ós eszközöltetett. A tszék 1878. aug. 21. — 5392. sz. a. ítéletet hozott, melyben kötelezte alperest, hogy a peres szántóföldet, mely felperesek javára van telekkönyvezve, ezeknek birtokába és haszonélvezetébe bocsássa — s ezt egyedül a fennálló jogszabályokkal indokolta, melyek szerint: azt kit valamely ingatlan tulajdona illeti, a birtokjog is megilleti ; felperesek pedig tulajdonjogukat telekk. kivonattal igazolták. Alperes semm. panaszt adott be, — mert tanúkihallgatás rendeltetett, s ő arról megjelenhetés végett nem értesitetett. A Semmitőszék azt elvetette ; ,,mert szabálytalan ugyan, hogy alperes a vágbeszterczei jbiróság által elrendelt tanú kihallgatási határnapról a felterjesztett iratok szerint, azon határnapot megelőzőleg nem értesitetett; de minthogy a hozott első bir. Ítélet nem a tanúvallomásokra alapitatott, — a fentebbi szabálytalanság az ítélet megsemmisítésére indokul nem szolgálhat." (1879. jan. 22. — 26232. sz. a.) Hivatalból megsemmisítendő azon birói cselekmény, melyszerinl a sorrendi tárgyalásról felveti jegyzőkönyv tartalma egyszerűen helybenhagy atik a nélkül, hogy rendes vételár felI osztási terv készileletl volna, 23*