Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 22. szám

87 jelölve, — mégis azt nem Tischler Lajos elfogadónak, hanem a marosvásárhelyi takarékpénztárnak kellett volna fizetés végett bemutatni és esetleg az óvást felvenni; mivel a fizetés teljesítésére ez utóbbi volt a váltón kijelölve ; „tekintve továbbá, hogy az óvatolás 1877. sept. 9-én vasárnapon történt, holott a váltó törvény 41. 103. §§. szerint köznapon kell azt teljesíteni; „tekintve, hogy a kibocsátó elleni viszkereset érvényesithetése a v. törv. 41. §-hoz képest attól van feltételezve, hogy a váltó fizetés végett beoiutatassék, hogy ezen bemutatás, s a fizetés nem teljesítése óvással igazoltassák, s hogy mindez a törvényben előirt módon és időben történjék; — a jelen esetben pedig a fentjelzett szabálytalanságok fenforognak: „ezeknélfogva a k. tábla Ítélete megváltoztattatik stb. (1879. márczius 3. — 14. sz. a.) Életbiztosítási ügyekben, az idöelóuiség kifogása helyt nem foghat, ha a biztositolt, a biztosítási köloény szabályaiban előirt okiratokat be nem mulatta ugyan, de ennek okául igazoltatott, mikép a biztosító intézet vele az érintkezést egészen félbeszakította, s igy az okmányokat annak át nem adhatta — melyeket azonban tárgyalásnál felmutatott. Wasserburger Katalin — ,Tisza{ biz. társaság e. 282 frt biztosítási összeg iránt a bpesti I—III. ker. járás—mint k eresk. b í r ó s ág előtt pert indított, melyben a jb iróság 1878. aug. 28. — 18194. sz. a. felperest, keresetével elutasította, mert alperes mindenekelőtt a kereset i d ő el ő t tis é g e miatt emelt kifogást, miután a 3. sz. a. bizt. kötvény 14. §. szerint, felperes a fizetés követelése előtt köteles volt a 13. §-ban emiitelt okiratokat bemutatni s alperes arra 1 hó alatt nyilatkozni settó'íi 3 hó alatt a fizetést teljesíteni. —Felperes maga beismeri, hogy azon okiratokat be nem mutatta; de azt állítja, hogy a be nem mutatott két okirat felesleges volt.—Ámde a 3. sz. a. szerződés a felekre nézve mérvadó s az abból származott jogviszony annak értelmében elbírálandó. Már most feltéve: hogy felperes a haláleset után a szükséges okiratokat mind be is mutatta volna: alperes még is csak a fent jelzett idő lefolyta után tartozott volna fizetni; a biztosított halála pedig csak 1878. május 2-án ált be, s igy a fizetési kötelezettség csak septemben állott volna be. Ez okból felperes időelőttiség miatt elutasítandó. A kir. tábla 1878. nov, 13. -- 3896. sz. a. az első bíróság ítéletét indokaiból helybenhagyta. A legf. ítélőszék mindkét alsó bír. Ítélet megváltoztatásával, alperes időelőttiségi kifogásának helyt nem adott. Indokok: Az alperes által tett kifogásnak hely nem adható; mert miután felperes a válaszban azt állította, hogy ő kész volt a kivánt okmrnyokat átadni, de alperes vele az érintkezést egészen félbeszakítván, azokat át nem adhatta, egyszersmind pedig az okmányokat a tárgyalás rendén be is terjesztette, — alperes pedig a viszonválaszban sem a fenti állitást nem vette tagadásba, sem az okmányok ellen kifogást nem tett: alperes a biztosítási öszszeg fizetését megtagadónak tekintendő s a bizt. feltételek 14. pontjában foglalt időhaladékot a maga részére igénybe nem veheti. ,,Ily tényállás mellett az időelőttiség kifogása tekintetbe nem jöhet, hanem az a kérdés döntendő el, hogy tartozik-e alperes a követelt bizt. összeget felperesnek kiűzetni vagy sem? (1879. n árczius 5. — 53. sz. a.) Azon esetben, midőn az adósnak az állam pénztárból járó készpénzbeli tiszti fizetése foglaltatik le, az igények érvényesilhetésére szolgáló felhívásnak szüksége egyáltalában fenn nem forog. Burger Taub Janka — Csanády Miklós államtisztviselő e. 170 frtos váltó perében a végrehajtás elrendeltetett, s felperes azon összeg kiutalványoz ás á é r t folyamodott. A mátészalkai jbiróság 1878. sept. 23. kelt végzésével azt megtagadta, mert a hírlapi hirdetmény dijai nem fizetettek le. Felperes semm. panaszára — A Semmitőszék a jbirósági végzést megsemmisítette (Váltó elj. 91. §. b. p.) s utasította, hogy alperes lefoglalt fizetését harmadik személyek netaláni előbb szerzett jogainak sérelme nélkül utalja .ki ; „mert jelen esetben alperesnek az állampénztárból járó készpénzbeli tisati fizetése foglaltatván le, az igények érvényesítésére való felhívásnak szüksége egyátalában nem forog fenn, — miután a tulajdonjogra vonatkozólag kétségek fel nem merülhetnek; az elsőbbséget pedig* az állampénztár hivatalból tartja világlatban, s a menynyiben ezen irányban az elsőbbségre nézve kétsége volna, — a pénzt a Váltó elj. 85. §. értelmében bírói kézbe leteheti, mely esetben a bíróság az elsőbbség kérdésében bejelentvény nélkül is hoz határozatot.4' (187*9. febr. 6.— 25643. sz. a.) A váltó felmutatásával érvényesíteni kivínt végrehajtás megszüntetési keresetnek hely nem adható, ha azonfelül, hogy a végrehajtást szenvedő adós a váltó jogos birtoklását igazolni mivel sem képes: a teljesített fizetés jogvélelme, mely a váltó birtoklásán alapszik, az adós által kétségbe nem vont számlák es összeszámolási adatok által lerontatott. Csákra Emil mint váltó végrehajtást szenvedett — az Újvidéki takarékpénztáré, az újvidéki tszék mint váltó bíróság előtt — 230 frt végreh. összegre vonatkozólag végrehajtás megszüntetési keresetet támasztott. A tszék 1878. jun. 6. — 2745. sz. a. végzéssel felperest keresetétől elmozdította s 18 frt 50 kr. perköltségben marasztalta ; „mert 1. A váltólevél melynek alapján a végrehajtás vezettetett, a kifizetési nyugtával, ellátva nem lett; tehát felperesnek abbeli állítása, hogy ő a kérdéses váltóösszeget a takarókpénztárral elszámolta volna alperesnek 12.3. sz. a. felperesileg tagadásba nem vett okmányaival megczáfoltatott; tehát a tartozás elszámolása vagy lefizetése igazolva nem lett. „2. Mert felperes a váltó jogos birtoklását nem bizonyította, — míg bebizonyult, hogy felperes a váltót a takarékpénztárból elvitte volt a nélkül, hogy arra alperes közegei által felhatalmaztatott volna, — mi alperes 4. sz. okmányával szintén igazoltatott. A kir. tábla 1878. jul. 24. — 2858. sz. a. megváltoztatván a tszék végzését, felperes keresetének helytadott s az 1878. apr. 11. felperes e. foganatosított végrehajtást megszüntetettnek kimondotta s alperest 30 frt 60 kr. költségben marasztalta — következő indokolással: „Alperesnek persorán, tett beismeréséből, de az 1. 2. sz. mellékleteiből is kétségtelen, hogy a kérdéses végrehajtás alapjául szolgáló s felperes birtokában levő váltó, 22*