Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 19. szám

Budapest, 1879. kedd, márcz. 11. 19. szám. Huszonegyedik évfolyam. Tartalom: Jogesetek: Nyomdai munka megrendelése.—Határőrvidéken érvényes perrend.—Keresk. döntv.—ífyiregjházai tszék. Jogeset. Valamely nyomtatvány kiállítási költsége megtérítésének kérdésénél, a beperesitelt /ét, mint állítólagos megrendelő határozott tagadása ellenében, azon döntő körülményi, hogy a megrendelést ki teljesítette, a nyomdász tartozik bebizonyítani. Wilken s F. S. bpesti nyomdász czég — dr. Sohner József e. 233 frt 45 kr. fizetésére a bpesti IV. ker. jbiróság előtt sommás pert indított — melyben — a j bíróság 1878. június 27. kelt Ítélettel alperest 155 frt 45 krban feltétlenül — ha pedig felperes pótesküt tesz arra: hogy a hitelélteit könyvkivonat két utolsó té*íele, ugy a mennyiségre, mint jogezimre nézve teljes és való — akkor azonfelül még 7ö frt fizetésében marasztalta el. „Mert alperes tagadásba vette, hogy a kereseti •/. számlában foglalt munkálatokat felperesnél megrendelte, hogy azok felperes által az 6 szá mái a készítettek, shogy azokat ő felperestől átvette volna. Egyúttal a kereseti összeg nagyságát is kiiegásolta. — Ev.en tagadás folytán tanúkra tortént hivatkozás, kik mint minden kifogás nélküliek egybehangzóig felperes azon állítás át téliesen beigazoltak: hogy a számla első tétele, vagyis az, hogy a kereseti munka nyomatágát alperes a felp. czégné), éspedig előre kikötött s meghatározott díjért megrendelte, az részére elkészitetett, — és miután a D. alatti alperesileg nem kifogásolt okmánnyal felperes azt is teljesen igazolta, hogy a nyomtatott példányokat alperes át is vette — ennélfogva a nyomtatási költségben, vagy is 155 frt 45 krban alperest feltétlenül — a többiben pedig póteskü letétele esetén marasztalni kellett; ment a könyvkivonat két utolsó téte ére, azok valódiságát, felperes részint az*/, hitelesített könyvkivonattal, részint. Rautman Frigyes tan uja vallomásával fél próba erejéig mindenesetre beigazolta." A kir. tábla 1878. nov. 12. — 3114. sz. a. következő Ítéletet hozott: „Az eljáró bíróság ítélete — tekintve, hogy felperes mint bej. kereskedő az •/. a. könyvkivonaton látható hitelesités szeiint szabályszerűen vezetett, és alperes által ez irányban meg sem lámadott könyvkivonata első tételére nézve, a kínál gatott s bár részben rggályos, de a jelen per egyébb körülményeinél fogva, mindenesetre kiegészítő bizonyítékul elfogadható tanuk vallomásával teljes bizonyítékot állított helyre — egyebekben annak indokolásánál fogva helybenhagyatik." Alegf. ítélőszék mindkét alsó bir. ítélet megváltoztatásával fe'perest keresetével egészben feltétlenül elutasította s 29 frt perköltség fizetésére kötelezte; Indokok: „Alperes határozott tagadása ellenében, azon döntő körűin ényt hogy a nyomtatást, alperes rendelte meg — felperes tartozott bebizonyítani. „Ennek bebizonyotá^ára felperes tanukra hivatkozott. Egyik tanuja Waidl Emil vi ágosan azt valja, hogy alperes a nyomtatást a kézirat átadásakor közvetlenül nem rendelte meg, hanem hogy neki alperes ebbeli üzenetét Rautman Frigyes hozta. „Most említett Rautman F. pedig, ki szintén mint felperesi tanú lett kínálgatva, azt valja, hogy alperestől a megrendelésre megbi ást kapott, és hogy ekként mint alperes megbízottja rendelte meg a nyomtatást. „Miután ezen utóbbi tanú maga mellett nem bizonyíthat, hogy milyen minőségben tette a megrendelést, és különösen, hogy a megrendelést alperes nevében, ezt kötelezőleg tehette; — miután továbbá W; idl fenemiitett tanúvallomása szerint is a megrendelés Rautman által eszközöltetett — a szóban levó döntő körülmény a kihalgatott tanuk által bebizonyitottnak nem vehető. „Ide járul, hogy a D. a. okmány szerint alperes az 1160 példányt nem felperestől, hanem Rautman Fr mint kiadójától vette át, s hogy ekként, főleg, ha a C. s 2. sz. alatti levelek tartalma is figyelembe vétetik, — ezen okmány által sem támogattatik azon felperesi álliás hogy a nyomtatást alperes rendelte meg." ^1879. jan. 29.— 37. sz. a.) © Jogeset. A határőrvidéken mai napig érvényben levő 1781. évi átt. osztrák polgári perrendtartás szabályai érteimében, a végrehajtási becslest elrendelő végzésben, a határnap, rne'yre a becsles foganatosítása kitúzetelt, megjelelendő, ugy a becslésnél alkalmazandó szakértők megnevezendök. *) E b e r 1 i n g Gusztáv — D' E 1 i a J ó v« s e f s R ozália e. végrebaj'ást tétetett, folyamatba, melyben a becslés eszközöltetvén, a biztosul kiküldött t-zéki biró arról a karán se besi tszéknek jelentését beadta sa becslési jkönyvet bemutatta, melyet nevezett tszik 1877. június 27. — 2772. sz. végzésével tudomá ul veti. A bpesti kir. tábla — alperesek n lfolyamodáfára 187$. sept. 14. — 303G. sz a. az első bírósági végzést hhügyta; tekintve : h> gy a felfolyamodásban foglalt azon panasz: hogy a becsle's nem a helyszínén foganatositatott volna, s hogy az egyik becsüs aggkoránál fogva. — a másik pedig azért, mivel kellő szakértelemmel nem bir, — alkalmas becsüsöknek el n< m fogadhatók, — a l ecslési jkönyv tartalma s a kiküldött tszéki biró nyilatkozata szerint — alaptalannak mutatkozik.0 Alperesek további felebbezésére — *) Csak azért közöljük ezen jogesetet, hegy ezzel is kitüntetve legyen, mily rendkívüli törvényi chaos uralkodik nálunk, s hogy biráinknak, a jogforrások tekintetéből, mily nehézségekkel kelt küzdeniük. Egygyel több okaira, hogy minden biró drá. a idejét ne mindenféle mellék foglalko7Ú>okra, hanem egyedül hivatására vonatkozó tanulmányokra fordítsa. 19