Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 17. szám

Budapest, 1879. kedd. márcz, 4. 17. szám. Huszonegyedik évfolyam. Tartalom: Joghelyzetünk (Folyt.)—Plenáris döntvények. —Jogeset: Szerződés hatályon kívül helyezése. Bpesti Űgyv. kamura felirata Jog helyzetünk tekintettel a lefolyt évre. (Folytatás.) Midőn a múlt év tapasztalatai által is támogatva, a bírói kar s ügyvédi osztály gyöngeségeit, tévedéseit kritikai szempontból vizsgáljuk, — nem mellőzhetjük annak kiemelését, mikép ezen nagy jelentőségű két osztályt hasonló, ugyanazonos beszámithatá^u helyzetben nem találjuk. A viszonyok, a mint nzok a törvényhozás által alakiíattak s folyvást fentartatnnk, ezen két osztályra nézve nagyban különböznek egymástól. Nem lennénk igazságosak, ha az ügyvédség árnyoldalait rajzolva, megfeledkeznénk arról, mikép mentségére, a kedvezőtlen táisalmi mozzanatokat mellőzve, magokban, a jogintézmények s törvények állal alkotott viszonyaiban, igen fontos ténykörülmények hozhatók fel. Bár történtek is már évek előtt reformok az ügyvédség érdekében, de azok korántsem voltak elégségesek annak emelésére, anyagi és szellemi kifejlesztésére. És a mult évben ily reformoktól, melyekre pedig igen nagyon számítottunk, szó sem volt — ott épen ellenkező kísérletek s változások létesítettek. Aulában, jogosan véljük mondhatni, miszerint társalmunkban az ügyvedeknek nem azon mértékkel méretik még mindig az igazság — mint a birói osztálynak. Még mindig nagyon távol vagyunk attól, hogy a törvénykezés ezen két íőtényezője között, a paritás — a fórumon ugy — mint a társalomban — létesitessék s biztositassék — mit pedig magának a törvénykezésnek vitális érdekei igényelnének. A birói kar — befolyás, tekintély, anyagi emolumentumok, s az állás biztossága tekintetéből, ujabb törvényhozásunk által, eltagadhatlanul európai sziuvonalra emeltetett. Fizetési rendszere kétségtelenül — Angliát kivéve, melylyel nem mérkőzhetünk — a legkedvezőbbek közé sorolható. Ehhez az ügyvédi osztály helyzetét, tekintsük akár jogi, akár vagyoni viszonyait, alig lehet hasonlítani. — Törvényhozásunk eddigelé alig létesített még gyökeresb reformokat azok tökéletesb fejlesztésére s biztosítására — S a mit tett is, csak fé ig tette. Mily kevéssé gondoskodott érdekeiről, mutatja az is, hogy tíz év alatt á landó okszerű felső tan és vizsgálati rendszert sem honosított meg, — sőt a jelenleg enquette utján tervezettet is — mint nyíltan kimondatott — ismét csak kísérletül egy pár évre fogják megteremteni. De az ügyvédséget, az önállás s anyagi subsistentia tekintetéből befolyásoló intézményeink még lesújtóbbak, és elszomoritóbbak. A fiscus érdekében tűi felcsigázott bélyeg s illéték dijak, az ügyvédek kereset forrását, tehát existentiájukat j máris gyökereiben megtámadják. És e bajt az adózási rendszer szigora tetőfokra emeli. Másrészt egészen a birói önkénynek vannak kitéve. Egyrészt, midőn az rendelkezik kénye kedve szerint azon emolumentumokról, melyek a csődök s gondnokságokkal járnak; másrészt azáltal, hogy az ügyvédi munkadijakat is tetszése szerint a bíróság áliapitja meg. Innen azután a grata persónak, rokonok és barátok kedvezményezése — a többiek, a nagy szám háttétbe szorításával, kikről elmondhatni: tarde venientibus ossa. Ez az ügyvédi függetlenség sírját képezi, ez szüli az alárendeltséget, a meghunyászkodást, szemben a bírákkal — a mi pedig a részrehajlat lan igazságszolgáltatásnak nagy veszedelme. — De az kétségtelenül az ügyvédi osztály vagyoni, kereseti forrásaira is legkárosabban hat. Es pedig főkép, ha szemelőtt tartjuk, mikép bírságolási rendszerünk a birói önkényét még határtalanabbá teheti, mely majdnem lehetetleníti a szabad szót, a bátor kritikát, s mindenekfelett a birói intéz ke.lések ellenőrzését., mire pedig első sorban az ügyvédek lehetnek, hivatva, — s kell is, hogy hivatva legyenek. Ily viszony-ok mellett nem igen lehet csodálkozni az ügyvédség hanyatlásán. Azoknak nem lehet káros befolyást nem gyakorolni, mind anyagi, mind í>zelletni kifejlődésére. — Különösen az alárendeltség, bizonytalan jövő, és korlátolt kereset források mellett, sem a tökéletesb önkiképzés, sem a tanulási ösztönök, sem az arra szolgálható eszközök beszerzésének lehetősége nem igen foroghat fenn. Mig azok a vagyoni emelkedést gátol,ák, — egyszersmind a szellemi kifejlődést is nehezítik, majdnem lehetetlenítik. És fájdalom! a lefolyt évben e helyzet javítására mi* sem történt, — megmaradt minden a régiben. Minden sürgetés s figyelmeztetés daczára az ügyvédi törvény kírivó hiányai, s tévedései enyhítésére mi sem történt. A törvényjavaslatok nagy özönében nem maradt hely arra, mely az ügyvédi jogos érdekek biztosítására szolgálhata, — különösen a rosz szándoku megbízók elr lenében, a megtartási jog szentesítése által. A zugirászok is folyvást garázdálkodtak, — komoly intézkedés mesterségük akadályozására nem történt. A bíróságok sem foglaltak el más — kedvezőbb, méltányosabb állást szemben az ügyvédekkel. Minden reájok kedvezőtlen kifejezést szigorúan bírságoltak — s az illetőket, a hol csak lehet, üldözőbe vették. * '. Az ügyvédi kamarák tekintélye, befolyása, mult évben fagyponton alatt ált. A kormány a visszaélések ellen emelt szavukat [figyelembe sem vette, — a kirivó bajok iránti panaszaikat halgatva mellőzte, — javaslataikat, bár legüdvösebbek voltuk, egyszerűen ad actatette, r ; 17