Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 11. szám

Budapest, 1879. kedd, február 11. 11. szám. Huszonegyedik évfolyam. ii Tartalom: Jogeset: Vételár visszafizetése. — Keresk. s váltójogi döntvények. — Seramitöszóki döntvények. — Irodalmi szemle. Jogeset. A megvett termény részbeni ál nem adása miatt, az egyenértékének megfelelő vételár visszafizetésére irányzott, tehát a részben már teljesedésbe ment kétoldalú szerződés felbontását czélzó keresetnek helyiadni nem lehet, ha az eladó abba bele nem egyezett s igazolta, hogy a vevő a vételári annak idején, a szerződési kikötés ellenére teljesen le nem fizette. Béér Bernát — Tóth Isaszeghi István e 2108 frt vételár visszafizetése iránt még 1875. évben a szabadkai tszék előtt pert indított, melynek letárgyalása után — a tszék 1878. apr. 15. kelt itéletévef alperest 880 frt s kamatja megfizetésére kötelezte következő indokolással: „Alperes a persorán beismeri a követelt összegből 1820 frt felvételét, viszont felperes is beismeri, hogy a követelt sommá lehajlásába 940 frt értékű íermesztményeket kapott s noha két tanú Püspök Pál s Barvoits Pál azt valja, hogy Tóth Isaszegi István alperes szájából hallotta, hogy Ő felperestől gabona terinesztmények árában 2200 frtot lefizetnek elismerte, azonban minthogy a most nevezett tanuk,nem a törvénykezési eljárás kívánalmai szerint alkalmazott kérdésekre körülményesen, hanem a nékik fel tolt bizonyítvány felett hallgatattak ki, és vallottak a nélkül, hogy azon körülményeket, melyek között Tóth Izsaszegi István az állítólagos beismerést tette, előadták volna,—annélkül, hogy indokolnák, miszerint érdekükben állott a valót megtudni, de különösen, miután a bizonyítványt velők együttesen aláíró Truzsinszki István tanú, annak tartalmát valótlannak eskü alatt kimondá, ugyanezért ezen bizonyiték mellőzésével a peres feleknek egyedüli perbeli kölcsönös beismeréseiket kellett az ügy elbírálásánál alapul venni s a marasztalást a szerint kimondani annyival is inkább, minthogy felperes maga beismeri, miszerint a közte s alperes közt fennforgott ügyletről saját maga irta 4. sz. alatti szerződést azért adta alperesnek, hogy abba mindenkor ő irandja bele a teljesített fizetéseket, ez pedig ügy a nevezett tanuk vallomásait, valamint saját állításait megdönti. „Alperes azon kiíogása, hogy jelen per csak perújítás utján lett volna megindítható bírói figyelembe nem jöhetett, mert felperes jelen követelését más jogalapra fektette, mint az a hivatalból csatolt előző pernek összevetéséből kitetszik. A perbeli költségek kölcsönös megszüntetése, a részbeni perveszteségben s az ügyvédek munkadijainak megállapítása a törvszb. 252. §-ban találja igazolását. A kir. tábla 1878. jul. 23. - 28996. sz. következőleg ítélt: . „Az első bíróságnak ítélete azon változtatással: hogy a marasztalási összeg 460 frt tőkére, és ennek 1871. évi január hó 1-től a kielégítésig járó 6°/0 kamatára leszállittatik — egyebekben helybenhagyatik. Indokok: „Azon kifogás: hogy jelen kereset csak perújítással lehetett érvényesíthető; az első bíróságnak ítéletében erre nézve felhozott indokokból mellőzendő volt. „Minthogy pedig az adásvevési szerződés a 7/4 teleknek 1870. évi termésére nézve csak részben érvényesült, minthogy továbbá a peres felek egyike sem szorgalmazta perúton annak egészbeni teljesítését, — a mennyiben felperes igazolta: hogy az alperesnek fizetett vételárért terményt nem kapott, — alperes pedig nem bizonyította, miszerint azáltal, hogy felperes a terményeket át nem vette, a felperesnek járó összeg erejéig kárt szenvedett, s hogy e szerint ő a fizetett vételárt felperesnek visszafizetni nem tartozik, —felperes pedig nem bizonyitotta,hogy mily kárt szenvedett, mert kárát számszerűleg elő nem adta, és maga is csak azt állította, hogy nagyobb része romlott meg a terményeknek, hanem hogy a megromlott rész mily értékre rúg, meg sem határozta. „Minthogy továbbá alperes tagadásával szemben felperes azt, hogy a vételárban 2200 frtot fizetett, nem bizonyította, és pedig nem — azért, mert Geiger Mórnak A. alatt mellékelt vallomása, továbbá Püspök Pál és Baravics Pál kihallgatott tanuknak vallomása — habár utóbbiak bizonyítják is, hogy alperes akkép nyilatkozott, mikép a termesztmények vételárában 2200 frtot megkapott, bizonyítékul nem szolgál, mivel a tanúsított nyilatkozat bíróságon kívüli beismerésnek nem tekinthető; miután az, hogy alperes a végből tette volna azon nyilatkozatot, hogy tanuk a valóságról tudomást szerezhessenek, a tanuknak vallomásával nincs igazolva, végremivel a 4. */. alatti irat alperes ellen bizonyítékot nem képez; ezeknélfogva csak is az alperes által beismert összeget lehetett elfogadni azon bizonyított összegnek, melyet alperes felperestől a vételár fejében valóban felvett; minthogy pedig alperes 1400 írtnak felvételét ismerte be, — mert a külön eladott 2/4 telek 500 frt vételára itten figyelembe nem jöhetett, miután a 2/4 teleknek terményét felperes megkapta, ezen körülmény pedig azért volt bizonyítottnak tekintendő, mivel felperes erre vonatkozó állítását az alperesnek nem tagadta; minthogy végre maga beismerte felperes, hogy 940 frtra nézve kielégíttetett, — a hordás és nyomtatás czimen követeltek pedig alappal nem bírnak, mivel ezeket felperes tartozott teljesíteni, — felperes követelése nem több mint 460 forintra rúgván; „az első bíróságnak Ítéletét a marasztalási összegnek ezen összegre leszállításával helybenhagyni kellett. „Kamat ezen összegtől a keresetlevél értelmében volt ítélendő nemcsak azért, mert ez összeget alperes használta a nélkül, hogy viszon szolgálatot tett volna, de továbbá azért is, mert a kamatkövetelés ellen alperes kifogást nem tett. 11