Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 9. szám

34 Ezen Ítéletek által megítélve lett felperesnek csupán a 3 évi felesség ideje alatti évenkénti szaporodás, — azon időn, t. i. IS64. demeter napján túl azonban a feles viszony többé fennállónak nem tekintethetik; mert a D.alatti ítélettel a felébe adott 180 darab juhból felperesnek 70 darab, mint a felesség megszűnte után életben maradottnak vett 140 dar. juh fele megítéltetett, s azon Ítélet jogerőre emelkedésével végrehajtásilag ki is adatott. — A feles viszony tehát megszüntettnek, illetőnek lejártnak tekintetvén, — felperesnek már nem a felében adott 180 darab, hanem csak az alperestói megítélt 70 darab juh utáni szaporodás és haszonvétel követelésére lehetne joga; de ennek megállapítása s kiadására, a felességi viszonyból folyó A. B. C. alatti Ítéletek alapul nem vehetők, annálkevésbé, mert azokban az évenkénti haszon meg sem állapitatott, s felperes e részbeni keresetével elutasitatott. Ezen bár jogerőre emelkedett ítélet alapján tehát ezen már más viszonyból folyt követelés megítélhető nem volt. — De ettől eltekintve, ha a lögf. ítélőszék által a 108. §. alapján elrendelt ujabb bizonyítási eljárásnál felvett jkönyv vétetik alapul, — felperes akkor is elutasítandó; mert a szakértők szerint a kérdéses 70 juh tartásából nemcsak haszon s jövedelem nem származott a juhot tartóra, sőt az még kárral is járt; így tehát vesztett haszon ki sem mutatathatván, ilyent megítélni nem lehetett." A kir. tábla 1878. sept. 16. — 11932. sz. a. indokaiból hhagyta a törvényszék Ítéletét. A legfób ítélőszék mindkét alsó bir. ítélet megváltoztatásával alperest 520 frt 60 kr., s perkezdéstől (1874. april) kamatai B 159 frt perköltség fizetésére kötelezte. — Indokok: „A keresetlevélhez csatolt A. B. C. ítéletekkel igazolva van, hogy alperes elhalt Szeőke Jánostól 180 darab juhot 3 évre ós feles haszonra átvévén minthogy a feles hasznot kiadni vonakodott, annak megfizetésére 1861. demeter napjától vagyis okt 25-tól 1864. okt. 26-ig köteleztetetl; a D. E. F. a. ítéletekkel pedig bebizonyitatott, hogy alperes 1864. okt, 26. felperesnek a még akkor megvolt 140 darab tőke juhnyájból 70 darabot átadni tartozott, ezt azonban megtagadván, az érintett 70 dar. juh tőle végrehajtási lag csak 1873. jan. 11. vétetett el, s adatott át felperesnek. „Ily helyzetben a most érintett, s alperest marasztaló Ítéletek után aziránt, hogy alperes a 70 darab juhot 1864. okt. 26-tól az 1873-ban foganatosított vógrehaj tásig minden jogos alap nélkül, s önhatalmúlag tartotta vissza, kétség nem lehetvén; tekintve, hogy minden dolog haszna azt illeti, kinek az tulajdonát képezi, alperest az általa jogtalanul visszatartott 70 darab tőkejuhnyáj után követelt haszonban, a keresetben kitett időre t. i. 1864. okt. 26-tól 1872. okt. 26-ig marasztalni kellett. WA mi a marasztalási összeget illeti, noha a persorán kihallgatott szakértők véleménye szerint a 70 darab juhnak szaporodása, és igy gyapjú és sajt utáni haszna évenkint 229 frtot és igy 8 évre 1832 frtot tesz, — az ebből felperesre eső fele részt megítélni nem lehetett, mert felperes keresetlevelében csak 1339 frt 73 kr. haszon megítélését kérte, 8 ezt felebbezéseiben is kijelentette; minélfogva csak a keresetbeli összeg volt alapul veendő; tekintve azonban, hogy a most mondott összeg az előbbi perben hozott ítéletek szerint, az eredetileg átadott 180 darabb tŐkejuh után számított fele jövedelemnek felel meg) — alperest pedig csak azon kötelezettség terhelte, hogy felperesnek 1864. okt. 26-án a még akkor meglévő 140 db juhnyájból 70 darabot átadni tartozott, — őt nem az egész 130 darab után kiszámított, hanem csak az általa jogellenesen visszatartott 70 darab utáni feles jövedelem kiadására lehetett kötelezni; minthogy pedig a fentérintett kiszámításhoz képest 180 darab után eső 1339 forint 73 kr. feles jövedelemből 70 darab után 520 frt 60 kr. esik — alperes ki jogellenes cselekménye folytán felperesnek teljes kártérítéssel tartozik, ez összegben stb. volt marasztalandó. „A juh tartására felszámított kiadások levonhatók nem voltak, mert alperes a felperes juhait feles haszonra vette át, — a dolog természete szerint tehát a kiadások őt terhelték ; azt pedig, hogy közte s néhai Szeőke János közt ellenkező megállapodás jött volna létre — bizonyítani meg sem kísérletté." (1879. jan. 13. —13626. sz. a.) A legf ítélőszék 1§7§. évi ügy kimutatása. Ezen tekintélyes felebbviteli forumunk buzgó munkássága, nem esekély erőfeszítéssel párosult tevékenysége — 1878. évben — következő fő tételekben nyilvánul: Bejövetel 1878. évben . . . .26826 Elintézendők összege az 1877-ki 1369 maradékkal .... 28195 Elintéztetett az év folyamában . . 26097 Hátralékban maradt . . . 2098 Eszerint a lefolyt év ismét ügyszaporodást mutat fel i 1877-ben: 260J2 volt a bejövetel, — 1878. évbon pedig 26826. — Mig tehát a kir. táblánál majd 3 ezerrel csökkent a bejövetel — a legf. ItélŐszéknél az még mindig emelkedőben van, mit a következő adatok is tanúsítanak: 1873. évben volt a bejövetel 18504 1874 20085 1875 22(548 1876 23797 1877 26002 1878 26826 Az ügy-szaporulat azonban csökkenni látszatik, mert 1877-ben az több mint két ezer volt — mig mult évben csak: 824. És a mint növekszik az ügyek száma — ugy szintén emelkedik az elintézések összege is. E tekintetben ki kell emelnünk, mikóp már 1877-ben annyira kellett az erőket megfeszíteni, hogy másfél ezerrel többet végeztek ezen fórum bírái, mint 1876. évben — és 1878-ban a munkásság még magasb fokra emeltetett, közel 1000 darabbal több intéztetvén el, mint 1877-ben. — Az ebbeli fokozatos emelkedés kitűnik a következőkből: 1873. évben elintéztetett: 18427 1874 2^053 1875 22416 1876 23782 1877 25188 1878 26097 És ezen nagy tömeget, melyben acurrens tárgyak csak: 2294 darabot képviseltek — 42 bíró végezte el — mire még azon megjegyzést is kell tennünk, mikép két bírája: Fogarasy és Szerényi már hónapok előtt elhunytak — többen pedig hosszabb ideig betegeskedtek. És ily körülmények közt, s tekintve, hogy az ünnepeket és szabadságolási időt levonva, az egész munkaidő csak 10 hónapra szorítkozhatott — az ügyek oly