Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 88. szám

Budapest, 1879. péntek, nov. 28. 88. szám. Huszonegyedik évfolyam. Tartalom : Jogeset: Kincstár keresete birák általi sikkasztásnál. — Kereskedelmi és Semm. döntvények. Jogeset. A kincstár, a biró vagy bir. hivatalnok által elkövetelt sik­kasztás bűntettének esetében, az elsikkasztott összeg erejéig, magát a fizetésre irányzott kereseti jogát nem gyakorolhatja mindaddig, míg nem igazolja, hogy a károsult magán fel ré­szére, kártérítési fizetési vagy eyyességileg már teljesített, vagy annak teljesítésére bíróilag köteleztetett. A.Mk. Kincstár — ÖÜV. ROZSOS Ferenczné ugyis rnint kiskorú gyermekei gyámannya, mint Rozsos Ferencz örökösei e. 1279 frt 45 kr. fizetésére a komá­romi t s z é k előtt pert indított. Néhai Rozsos Ferencz tszékibiró 1870—1871­ben Csorna Andrástól Madarászféle 1279 frt 45 kr. töme­get behajtott s azt elköltötte — miért ellene sikkasztás miatt bűnvádi eljárás inditatott. Az első bíróság a sik­kasztás tényálladékát megállapította — s ezt a kir. tábla hhagyta. Ingatlannal nem bírván, ingói-ágai zár alá he­lyeztettek s fi; éléséből 210 frt 86 kr. letétbe helyeztetett. Időközben Rozsos elmebeteg lett s nem sokára jneghalt. Alperesek tagadják a kincstár kereshetőségi jogát, mert nem igazolja, hogy a károsult Madarász tömegnek valamit fizetett volna, s tagadják, hógy bármit is Rozsos után örököltek volna. A tszéz 1878. decz. 4. —'7994. sz. Ítéletével alpe­reseket a kereset értelmében és örökségük erejéig elma­rasztalta s perindítástól] kamatokon felül 40 frt perkölt­ség fizetésére is kötelezte. „Mert felperes államkincstár az állam közegek által elkövetett sikkasztás eseteiben, a kárnak a közvetlen tet­tes vagyona elleni biztosítását, illetve megtérítését, az 1871:VIII. tc/. értelmében követelni nemcsak jogosítva van, hanem az államkincstár érdekében a jogügyi igaz­gatóság kötelességében is áll. „2. Mert alperes a kereset alapját, vagyis a férj által beszedett pénzek elsikkasztását, és ezáltal felperest is fe­lelőséggel terhelő, az egyesek kártalanításának pótlására szolgáló összegek hiányát nemcsak nem tagadta, — ha­nem azon ténykorülyményt is, hogy a férje által kezelt pénzek elsikkasztása folytán, annak egyrésze a lefoglalt értékből történt birói kiutalványozás mellett meg is te­rítetett, — a többire nézve pedig részint tiszti fizetésének az állam pénztár fedezése tekintetéből történtbeíiltását— részint egyébb vagyonára irányzott biztosítási eljárás fennállását — ön maga is valónak elismerte. „3. Mert alperes azon védekezése, hogy férjének ha­gyatéki vagyona nem levén, sem örökösként nem nyilat­kozott, sem azt el nem fogadta, — és igy férje után sem­miben sem örökösödött — birói figyelembe nem jöhet; mert míg egyrészt ezzel a hagyatéki leltár ellenkezik, másrészt kétséget nem szenved, hogy a leltár szenvedő állapot tételeinek valódisága nem is igazoltatott, — sőt maga a leltározás is, a kereseti követelés biztosítására eszközöltetett s igy annak ellenében az állitólngos magán követelések elsőbbségi joggal nem bírnak." A kir. tábla f. év márczius 31. — 7396. sz. a. az első bir. ítéletet megváltoztatta és felperes kincstárt ke­resetétől elmozdította kov. indokokból: „Miután az 1871: VIII. tcz. 19. 73. §§. értelmébena bíró, vagy bírósági hivatalnok által elkövetett sikkasztá­sokból a felekre háromlott károkért az állam felelős, — és egyúttal viszkereseti joga van a sikkasztó, — illetőleg annak bárhol található vagvona ellen: ezen viszkereseti jogát azonban a fentebbiek szerint, tekintve hogy a ká­rosodott közvetlen maga a sikkasztó ellen is fordulhat kártérítési követelésével — csak ugy érvényesítheti, ha kimutatja, hogy a károsodott magán fél által kártérítési keveteléssel megtámadtatott. „Minthogy pedig felp. kincstár ezt jelen esetben nem is állítja: ennélfogva időelőtti keresetétől elmozdítandó volt." Alegf. ítélőszék a kir. tábla ítéletét, 'a mennyi­ben felperest időelótti keresetével elutasította s a perkölt­séget megszüntette, — indokaiból s még annálfogva' is helybenhagyta — „mert habár a kincstárnak a bíró vagy bírósági hi­vatalnok által elkövetett sikkasztás bűntettének esetében az 1871: VIII. tcz. értelmében, mint egyetemlegesen kör., telezettnek s viszkereseti joggal felruházottnak, a sik­kasztott összeg erejéig való biztositáshozi joga kétségbe nem vonható: mégis magát a fizetésre irányzott -kereseti jogát mindaddig nem gyakorolhatja, mig nem igazolja, hogy a károsult magán fél részére kártérítési fizetést, vagy egyességileg már teljesített, vagy pedig annak teljesíté­sére bíróilag köteleztetett.6 (1879. nov. 11. —8322. sz. a.) Kereskedelemjogi döntvények. Az eladónak azon cselekménye, mely szerint az áru átadá­sánál hamis mértéket használván, a számlában kifejezettnél csekélyebb súlyú és értt kü árut adott át, a szerződés nem pon­tos teljesítésének fogalma alá esvén • az abból eredt hátrány­ért való kártalanilás iránti keresetnél, a perr. 35. §-szának hatálya alkalmazási nyer. Ezen a 35. §-ban megállapítod illetőségen, mi változást sem tesz az, hogy a károsult vevő, kártalanítását azon pénz­összeg visszafizetésére korlátozza, melyet az eladó fenntjelzelt eljárása folytán, annak feleslegesen fizetett. Blau Lázár bpesti terménykereskedő — S teiner József galantai kereskedő e. a bpesti keresked. tszéknél 1879. jul. 14. keresetet 458 frt 72 kr. iránt támasztott — tartozatlan fizetés czimén ; minthogy alpe­res a felperesnek pesti üzletében nyers bőröket adott el Galanthán átadandókat és arra 100 frt foglalót vett fel; a bőröket felperes megbízottjának át is adta és pedig sa­88

Next

/
Thumbnails
Contents