Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 85. szám

Budapest, 1879. kedd, nov. 18. 85. szám. Huszonegyedik évfolyam Tartalom: Jogeset :Birtok háboritás. — Ó-budai takarékpénztár. — Semm. döntvények. — Kendeletek. Jogeset. Eröhatalmi foglalásnak nem tekinthető, ha az, ki ellen birtok haboritási per indít a lik* a községi elő járóság engedélyével helyezte magát a kérdéses terület birtokába. Pauli János — Hügel Pétere. birtckháboritási pert indított a billeti jbiróság előtt — mely felperest 1879. május 19. — 2285. sz. Ítéletével elutasította — a perköltségeket kölcsönösen megszüntetvén; „mert a fel- s alperesi tanuk valják, íníkép a háboritás tárgyát képező 4 öl térség, a lóherés kertek felmérésekor, alperesnek a községi elŐjáróság határozata folytán adatott át — tehát igazolva van, hogy azt alperes nem önhatalmúlag szántotta el a felperes heréskertjéből. Miután felperes maga is heréskertjének birtokába csak az emiitett községi határozat folytán jutott, magát annak alávetve, a felosztás ellen idejében fel nem s ólait és miután az akkori előjárók által igazoltatott: mikép az általuk foganatosított felmérés s felosztás alkalmával a felperes által birtokolt heréskertből 4 öl térség alperes illetőségéhez tartozott s neki azok által tényleg át is adatott: kétségtelen, hogy alperes részéről önhatalmú foglalás nem történhetett, és ha valaki felperes által birtokában megháboritatott, — azt csak a felmérést s felosztást teljesítő községi előjáróság tehette,— ki ellen azonban, minthogy felperes birtoklási jogát csakis az említett községi határozatból származtatja — alig lehet sikerrel fellépnie. — A követelt 25 frt kártérítés meg nem állapitható, mert a birtok háboritás nem lett igazolva; de ha ez állana is, kártérítés csak külön perrel lenne érvényesíthető." Akir. tábla f. év július 8. — 33826. sz. a. megváltoztatván a jbiróság ítéletét, felperest a kereseti térség használatába visszahelyeztetni rendelte, — a kártérítésre nézve azonban azt hhagyta. „mert fel- s alperesi tanuk részint megegyező, részint egymást kiegészítő vallmásaikkal teljesen igazoltatott, hogy felperes a kereseti térséget 2 éven túl birta, s azután az az alperes által elfoglaltatott; — Mayer, Reiter és Schneider által igazoltatott továbbá, hogy ők mint előjárók, a biró által a felperesileg birt terület felmerésére, s a töbletnek alperes részére való átadására kiküldve voltak, s azt ennek folytán alperesnek átadták. Minthogy azonban vallomásuk a községi biró vallomása által gyöngitetik; de egyébként is a községi biró azon intézkedése, hogy a felperes által két éven át használt birtokot tőle önhatalmálag elvonja — joghatállyal egyátalán nem bírhat — ennélfogva" stb. stb. A legfőbb ítélőszék következőleg ítélt: 39A bpesti kir. tábla felebbezett ítélete megváltoztattatik s az első bíróság ítélete hagyatik helyben indokaiból — „tekintve, hogy alperes a községelőljáróság engedé- í lyével helyezte magát a kérdéses terület birtokába, s igy panaszolt cselekménye erőhatalmu foglalásnak nem tekinthető." (1879. okt. 16. — 11886. sz. a.) Bűnvádi jogeset. Az ó-budai takarékpénztár köréből. (Vége.) A legf. ítélőszék az alsó bírósági ítéleteket részben megváltoztatván, 2-od r. Felhammer Alajost alanyi tényálladék hiányából — ö-öd r. Hauser Lipótot pedig tárgyi tényálladék meg nem állapithatásából a vád alól felmentette — egyebekben a felebbezett kir. tábla ítéletét iudokaiból helybenhagyta. Indokok: 2-od r. vádlottra vonatkozólag: „Jóllehet a szakértői munkálat az ó-budai takarékpénztár hátrányára nevezetes kárösszeget tüntet ki s jóllehet e/en károsodás gyanúja a kezelő tisztviselőkre • tehát 2-r. vádlottra is nehezedik; de ezen vádlott ellen a persorán, tagadásával szemben, határozott és concrét büntettet igazoló bizonyíték nem szolgáltatott; „Ugyanis Liegl János 4-ed r. vádlott előadása, mely szerint ő a lopást azért követte el, mert észlelte, hogy a többi hivatalnokok is sikkasztanak, egyrészt mint beismerésben levő vádlottnak, másrészt pedig azért nem jöhet birói beszámítás alá, mert ezen gyanúsítás határozott tényekkel, vagy adatokkal igazolva nincsen. Nem bír Liegl ezen gyanúsítása semmi nyomatékkal azért is, mert Liegl az 1871. april 4. s 19-én tett felfedező vallomásaiban csak Waigand Károlyt és Hofecker Jánost vádolja, — mig Feldhammer Alajos ellen vádat nem is említvén, ax 1874. sept. 5. s 1874. decz. 11-ki vallomásaiban, határozottan oda nyilatkozik: hogy Feldhammer ellen mit sem tud. vádba hozott beváltott könyvecskéknek elmulasztott megsemmisítése, s a prolongationális váltók részletfizetéseinek s kamatjainak meg nem történt bevételezése egész terjedelmében nem is álván Feldhammer kötelességi keretében, szinte nincsen concrét ténnyel kimutatva, — de főleg a szakértői munkálatok a kárösszegre nézve fennálló eltérő kiszámttásával szemben, — ezen adat sem szolgálhat marasztalási alapul. „Gallauner István egyes tanú állítása, miszerint a váltó tárcza nem vitetett be a könyvelőbe,hanemcsak azon váltók vitettek oda, melyeknek lejárata közelgett, — kitünteti ugyan a kezelés lényeges hanyagságát, de azt a 2-od r. vádlottnak bűnül felróvni nem lehat; mert Strohberger Károly intézeti elnök a kezelési zavart oly alakban tünteti ki, mely az intézet pénzkezelőjére árnyékot sem vett. „Dirnbaeh József — Feldhammer veje megnemezáfolt vallomása szerint váltóit rendezte, — az pedig, hogy ezen tanú vádlott veje, s hogy vele rozszul nem élt, — nem képez büntethető cselekményt. 85