Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 83. szám

330 most azonban, bármi lenne is a szemlének eredménye,— s akár lenne a ,József bányának bánya mezeje, akár nem. — e miatt alperesre az A. a. vételből többé semmi kár, vagy veszteség nem hárulhatua, — miután a bá­nyát eladta. (Yége kö?.) Bűnvádi jogeset. Az ó-budai takarékpénztár köréből. Az O - budai takarékpénztárnál, mely 1833-ban 75,000 frt tökével ál'apitatott, csalás, sikkasz­tás, hamisítás bűntettei miatt, több hivatalnok ellen 18 71. évben btinper tétetett folyamatba. Vádlottak: Waigand Károly fóköny vvivő — Feldhammer Alajos előbb a bpesti lánczhidnál pénzszedő, a :után * takarékpénztár­nál pénztárnok; ifj. H o f e c k e r J á u o s (falusi segéd­tanító) Liegel János volt gazdasági gyakornok most takarékpénztári gyakornok, Hauser Lipót gőzhajózási hivatalnok bécsi lakos — és Paizs Mátyás. A bpesti tsz ék 1878. decz. 12. hozott Ítéleté­vel — Waigand, Feldhammer és Hofecker — hamis könyvelés s mérlegkészítés útján sikkasztás bűntettében bűnösöknek kimondattak s Waigand 4 — Feldhammer 3, Hofecker 2 évi börtönre — L;egl köayvbamisitással pá­rosult tolvajlásért 3 havi — Hauser a Varga s Kunze ká­rára elkövetett váltóhamisításért 6 havi börtönre ítélte­tett. — Paizs e. a további eljárás fentartatott. Az ítélet i ndokolása főbb pontjaiban következő. :-' J87l-ben a Liegl féle lopás felfedezése folytán az üzleti könyvek vizsgálat alá vétetvén, a titkár által mint­egy 105 ezer frt — a szakértők által pedig 88709 frt biány és ebben a takar, betéteknél 11615 frtnyi fedezte­tett fel. — Ezen eltérés daczára tény nz, mikép a: egész 75 e. frt részvénytőke és a betétekből 40 ezer frt tőke hiányzik. — Ezen hiány nem származhatott üzleti vesz­teségekből, melyek legmagasb számítás mellett is 10 e. frtot alig haladhatnak, — de a hamis mérlegek alapján kifizetett osztalék sem tevén 31 e. írtnál többet: kétség­telen, hogy az intézet vagyona bűnös módon vonatott el. — Megerősíti ezt az, hogy az ügyvitel oly hanyag s fe­lületes volt, mikép a visszaéléseknek tág tér nyilt. — Az intézeti igazgató, választmányi tagok s a napi biztosok, de a számvizsgálók is jobbára alacsony mü veltségüek vol­tak, kik ez okból sem voltak képesek ellenőrzésre. — Az igazgató Strohberger beválj a, hogy a takar, üzlethez mit sem értett. A napi biztosok — mint a szolga valja — összeadni sem tudtak — A könyvelők a felektől pénte­ket vehettek át. — A beváltott betéti könyvek nem sem­misítettek meg és 2 ivből állván, újra kifizetés végett be­mutatathattak bármely könyvelési hivataluok által. — A számos szabálytalanságok közül megemlítendő, mikép a váltó tárcza naponkénti állását kitüntető könyv nem létezett, holott épen abban őriztetett az intézet legtöbb vagyona. És a váltók minden ellenőrzés nélkül egész nap a pénztárnok kezelése alatt hagyattak és fel sem számol­ta ttak. A sikkasztás tárgyi tényálladéka s abbani részesség megállapítására szolgálnak különösen a kővetkezők: Waigand 700 frtos takar, könyvecskéjét 790 frtra igazítván, ezen összeget vette fel. Hofecker a Sza­vasi 150 frtos betétét 450 frtra igazította s ujabb hamisí­tások segélyével reá 500 frtot vett ki. — Waigand ro­kona Sitz K. kérelmére, annak betétét kivette, de a könyvecskét megtartván, abban 400 frtot előirt s a :t ki­utalványozván fel is vette. Ugyanez történt a Hiros féle 97 frtos s a Nebenführer könyvecskével is. — Waigand fivérének könyvére a betéten túl még 220 frt lett kiutal­ványozva. — Abeles számláján 30 frt 180-ra hamisita­tott; igy Nikolits s Werner számláin is. A váltotárezára vonatkozó sikkasztások közül:Wai­gand fivérének, Jánosnak 1500 frtos, egy másik 30) fo­rintos, 35 frtos, 225 frtos s végre egy 120 frtos váltója nyomtalanul eltűnt — hasonlóin elsikkasztatott Forstner József 840 frt, Dirnbeck 50 ) frt és 100 frtos váltója — s ajonfelül számos váltórész]et fizetések is eltűntek. „Tekintve számos ily eseteket s azt, hogy azok elis­merten a könyvek meghamisítása, s hamis mérleg készí­tés útján palásoltattak el: a gyanú eleve is a hivatalno­kokra nehezül. 1. Waigand Károly beismeri, mikép a mérlegeket és betéti főkönyveket ő hamisította. Ezen beismerése ellené­ben — t. i. hogy saját könyvecskéjén 90 — és Sitz K. könyvecskéjén 400 frtot sikkasztott — és hogy eltűrte, mikép Hofecker a Szarvasi féle könyvre sikkasztott, sót abból részesült is — védekezései figyelembe nem vehe­tők. — Hofecker szemében is mondotta, hogy ő a pénz­tárnokkal az intézetet rendszeresen lopta s abból min iket­ten őt is részesítették. A váltó-sikkasztásokbani részessége szembeötlik már abból is, hogy több elsikkasztott váltó­fizetésére szóllott, és hogy a Paizs féle váltók elfogatása­kor zsebében találtattak. 2. Feldhammer a sikkasztásbani bünrészességét tagadva, azzal védekezik, hogy ő mint pénztárnok nem volt kötelezve az utalványok helyességét bírálni; a váltó tárcza pedig miuden reggel a főpénztárból a könyvelőbe kivitetett, hol a könyvelő hivatalnokok és választmányi tagok tetszés szerint gazdálkodhattak abban. — Ez azon­ban alaptalan védekezés. — Liegl gyakornok ugyanis bevallotta, mikép a lopást azért követte el, mert a kezén keresztül ment Sava^si féle könyvecskéből látta, hogy a többi hivatalnok is sikkaszt. Már ez is bizonyítja, hogy a mit egy tapasztalatlan gyakornok észrevett, azt az ava­tott főnöknek is észrevenni kellett; főkép miután a bevé­telezéseket betűkkel maga a pénztárnok irta be, — lehe­tetlen tehát, hogy ő a kifizetésnél a betétek meghamisítá­sát csak egy esetben sem vette volna észre — vagy azt, hogy az egyes könyveken nincs annyi bstét feljegyezve, mint a mennyi kivétetett. — Es ily visszaéléseket épen az tette lehetővé, mikép vádlott a beváltott könyveket meg nem semmisítette. A váltó tártízára vonatkozó védekezését megczáfolji Salamon J. vallomása, melyszerint a váltótárcza koránt­sem vitetett el reggelenként a könyvelőbe, hanemcsak a közel lejáratú váltók. — És tény, m:kép a váltólejárati könyvet vádlott sajátkezüleg vezette s oda minden leszá­mítolt váltót, az illető nap lapján bevezette. Ennélfogva ha a váltó adós kicsempészhette volna is váltóját — vád­lottnak lejáratakor a hiányt észrevenni s feljelenteni kel­lett volna, — mit tenni elmulasztott. — De ebbeli ré­szességét indokolja az is, hogy az elsikkasztottak egy­része vejének Dirnbecknek váltói voltak. — Minden kétséget kizár azonban azon tény, mikép a prolon­gátiókkal egyidőben elsikkasztott részletfizetések s ka­matok a pénztár könyvbe bevételezve nem lettek, hol­ott maguk a kisebb összegű váltók a lejárati könyvbe beírattak. Ez esetekben ki van zárva azon feltevés, hogy vádlott azon hiszemben lett volna, mikép a lejárt, de ki nem fizetett váltók szabályszerű eljárás végett

Next

/
Thumbnails
Contents