Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 77. szám

307 frtnak, s a szerződés teljesítésére kitűzött határnaptóli ka- , inatainak, továbbá az óvásdij s perköltségnek fizetésére kötelezni kellett, — „mert beismert tény, hogy ő mint a zárlatot kérők érdekében kirendelt zárgondnok, felperessel az A.a. adásvevési ügyletet megkötötte, — hogy ö az eladott és 1876. okt. 15-ig átadni kötelezett 100 m. mázsa rozs 690 forint árát valósággal felvette; és hogy az eladott rozsot a kitűzött határidő alatt át nem adta. „Ennek ellenében 1. r. alperest azon körülmény, liogy a zárlatot rendelő végzés megsemmisitetett s ennek folytán zárgondnoki minősége, az A. a. szerződésben kitűzött véghatárnap előtt két nappal megszűnt — elválalt kötelezettségének teljesítése alól annálkevésbé mentheti fel ; mert a zárlat joghatálya, nem az azt elrendelő végzés jogerőre emelkedésétől — hanem a perr. 334. §-hoz képest, a zárlat foganatosítása idejétől kezdődvén, — ő mint kirendelt zárgondnok, az ily minőségében válalt kötelezettséget 1876. okt. 15-ig is teljesithette volna; a mennyiben pedig e napon zárgondnoki tisztsége megszűnt, — kötelessége lett volna a zárlat alá vett termények letakaritása költségének fedezésére eladott s ekként a zár alatt levő tárgyakhoz többé már nem tartozó 100 m. rozsot okt. 15-ig felperesnek átadni; miből folyólag további kötelezettsége csak arra terjedt, hogy számadásában, az általa eladott rozs ára fejében kezéhez vett 690 frtot bevételbe helyezze, — s azok irányában, kiknek számolni tartozott, igazolja, hogy azt mire fordította. „A felperes által tényleges kár czimén követelt 165 frt, — miután a tényleges kár bizonyítására a NB. a. kötlevél egyátalán nem szolgálhat — ugy a 10 frt óvásdij, miután a B. okmány szerint az a már megítélt 33 frt 10 krnál többet nem tett ki, meg nem Ítéltethetett." (1879. okt. 1. — 7830. sz. a.) Kere§kedelenijogi döntvények. A nem peres kereskedelmi ügyekben hozott első bírósági véghatározat ellen semmiségi panasznak helye nincsen. Pol Iák Sámuel — Kakuszi János hajó kormányos, illetőlag Erdensohn M. A. hajótulajionos e. a szálul itott repcze átadása, egyszersmind szemle megtartása stb. iránt perenkivüli úton megkereste a csongrádi járásbíróságot — mely aziránt intézkedett, és annak teljesítéséről felvett végreh. jkönyvet f. év aug. 2. 2462. sz. -a. végzésével tudomásai vette, illetve hhagyta. Ez ellen mind Pollák, mind Erdensohn se mm. panaszt adott be. A Semmitősz ék mindkettőt hivatalból visszautasította; „mert a keresk. eljárás 38. §. értelmében, a nem peres kereskedelmi ügyekben hozott első bírósági véghatározat ellen, — csak előterjesztés vagy folyamodásnak van helye." (1819. sept. 17. — 18727. sz. a.) A termény eladó fél, az adásvételi szerződés teljesítését követelheti, habár a terményt a kijelölt helyre nem szállította is cl, azon esetben, midötua termény átadására és együttesen a vételár kifizetésére, ama szállítási helytől más különböző hely lett kikötve^ és a vevő a vételárt ottan ki nem fizette. A keresk. törv. 355. §-sza alkalmazást nem nyerhet, midőn a szállilásra határozott időpont nem volt kikötve. Ozv. König Károly né Kecsege pusztai lakos — Frank Zsigmond tamási kereskedő e. 1000 frt terményszállitási tartozás iránt 187J. júliusban a szegszárdi mint keresk. tszéknéi pert indított — melyben a tsz ék 1878. nov. 28. — 8372. sz. a. ítélettel alperest a keresetben s 1877. okt. 1 i-tóli kamataiban elmarasztalta — felperest raktárdíj iránti követelésével, — s alperest viszonkeresetével elutasítván — a perköltségek kölcsönös megszüntetésével — következő indokokból: „A peres felek közti jogviszonyt, a kereset alapját képező A. a. k ö 11 e v é 1 szabályozza, melyszerint tartozott volna alperes a megvett mákot 1877. okt. 15-én átvenni s az árát kifizetni. Minthogy azonban annak kifizetését Reicher s Lövi tanuk, de saját levele (H.) szerint is a mák átvételére kitűzött határnapon — okt. .15 — teljesiteni képtelen volt, felperestől több izben halasztást kért és nyert; s habár felperes az eladott mákot, a kötlevél ezen szavai szerint: „Ab Tamási gestelit" — Tamásiba tartozott volna is szállítani, — a vételár kifizetését nemcsak a keresk. törv. 345. §. értelmében, más megállapodás hiányában, az átadáskor kellett volna teljesíteni, hanem maga a kötlevél világos tartalmaként, az átadás s kifizetésnek 1877. okt. 15-én Kecsegén kellett volna megtörténni, s csak a kifizetés után tartozott volna felperes az eladott mákot Tamásiba szállítani; s tekintve, hogy alperes nem is állitá felperes az árunak Tamásiba szállítását, alperesi részről a fizetés teljesítése esetére megtagadta volna, — felperes a szerződés teljesítését követelni a 352. §. értelmében jogosítva van.-A kereseti összeg mennyiségét alperes nyíltan beismerte ; miért is stb. stb. „A fekbér kikötve nem levén, annak fizetésére alperes nem kötelezhető. „Fentebbiek szerint begyőzetett, miszerint alperes a szerződés feltételeit nem teljesítvén, — viszonkeresete\vel elutasítandó annálinkább, mert a ker. törv. 354. §. szerint,— ha a szerződéstől elálni kívánt, erról felperest értesíteni tartozott volna, — mit azonban elmulasztott; sőt a szerződés világos fentnrtását igazólja azon körülmény is, hogy a megvett mák árában még 1878. jan. havában is teljesitett részlet fizetést. — Ezek szerint a szerződés teljesítése helyett, sem az általa lefizetett vételár visszafizetését, sem pedig kártérítést követelni jogosítva nincs." A kir. tábla 1879. april 8. — 811. sz. a. az első bíróság ítéletét a raktár díjra vonatkozó — nem felebbezett — részében érintetlenül hagyta; feiebbezett részében pedig'megváltoztatta, s felperest keresetével elutasította, őt 4 9 frt 80 kr. perköltségben elmarasztalván, — ugy alperest viszonkeresetével elutasítván — köv. indokolással: „Az A. szerződésből világosan kitűnik, mikép az ott emiitett áru Tamásiban lett volna átadandó, s a vételár az átvételkor, — tehát szinte Tamásiban fizetendő; — ugy szinte a felek által beismert ténykörülményekből s különösen abból, hogy alperes 1877. nov. 5. és 1878. január 17-én részletfizetéseket teljesített, az is kiderül, hogy a szerződésben 1877. okt. 15-re határozott átadási határidő, a felek kölcsönös beleegyezésével elhalasztatott a nélkül, hogy ujabb határozott határidő kiköttetett volna. „Ezen tényálláshoz képest tehát, mindkét félnek jogában állott a szerződés teljesítését bármikor követelni, — tartozván egyúttal a határozottan kijelelt szállitási határidő hiányában, a ker. törv. 354. §. rendeletének eleget tenni, — illetőleg a másik félnek a teljesítésre kellő időt engedni/ „Felperes a B. a. megintés szerint, alperest a teljesi77*