Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 75. szám

298 „Ily körülmények között vádlottakat stb. bizonyítékok elégtelenségéből felmenteni kellett.0 A legf. ítélőszék következőleg itélt: „A másod bíróság ítéletének megváltoztatásával az első bírósági bagyatik az abban felhozott és alább felhozandó indokoknál fogva helyben. „Tekintve ugyanis, hogy Sztarcsevits Vazul 1876. márczius 10-ki 13. sz. a. vallomásában az 1874. október 27-i vallomásától eltérőiéi:, ugy a 3500 frtnyi váltónak, valamint a 2500 frt'és 4000 frt betáblázott kötvényeknek, közte és sógora Szubits Illés közt történt létrejöttét elismeri azzal, hogy a 4000 frtnyi kötvény csak színleges Volt, és hogy a 2500 frtnyi kötvényre sem kapott tőle pénzt, mert az a helybeli árvapénztár javára jelzálogilag bekebele/.ve lett, de az árvapénztár azt pénzhiány miatt nem érvényesíthetvén, Sztarcsevits azt Szubitsnak átengedte ugyan, mert azt másképen biztosítani nem tudra, de azt c>ak kénytelenségből és azért tette, mert előre nem tudhatta, hogy Szubits ezen kötvényt oly rövid idő alatt ellene, érvényesíteni fogja, — holott ezzel ellenkezőleg Szubits 1874. évi október 27-én és W6. april 1 J-ki vallomásaiban egyedül a 25 J0 frtnyi kötvényről és pedig oly módon, hogy ö erre Sztarcsevitsnak csakugyan pénzt adott, akar tudni, — és minden má-* kötvénynek vagy egyébb követelésnek közte, és sógora közti fenforgását határozott tagadásba veszi; „tekintve, hogy nevezettek mindegyike a mondó t vallon»ásaikiól eltérve, később majd ezt. majd amazt hozták fel a nélkül, hogy későbbi állításukat hitelt, érdemlő módon igazolni képesek lettek volna; végre pedig- mindketten állították, hogy számadási viszonyban lévén összeszámoltak, s ezen összeszámolásnak eredménye lett, hogy Sztarcsevits Szubitsnak még G000 írttal maradt adósa, moly ö68n<-gTiolt fcjóbon lsiá littntotfc n 8Ó00 frtnyi váltó és enged meny eztetett a 2500 frtnyi kötelezvény, holott a viz-gálati iratokból kitűnik, hogy Szubits már 1870. aug. 25 én volt a 4000 fitos s/.inleges kötelezvénynek; birtokában, mig az állítólagos összeszámolás későbben vagyis 1870. september havában történvén meg, a 3500 frtnyi váltót állítólag 1870. évi október 5-én s a 2500 forintos kötelezvényt J873. deczember 13-án kapra tehát, jóval későbben mint mikor már egy 4000 frtnyi kötelezvénynek volt birtokában, végül: „tekintve: hogy Popovits Árkádia és Topavic/,a János összehangzó és eskü által megerősített tanuzmányai az által, bogy utóbb nevezett tanú a végtárgyalás alkalmával habozott, és tétovázott, megrendítettünk jelen esetben nem tekintethetnek azért, mert ezen habozás a közben eső időnek és egyébb be/olyásoknak is tulajdonítható, de kiválóan és főleg azért is, ratrt a vádlottaknak vallomásaiból, a becskereki árvapénztár részére kiállított kötvényből és valamennyi kötvények kiállítási módja és idejéből kétségtelenné válik, hogy Szubits Illés követeléseit egyébnek mint álköveteléseknek venni nem is lehet; miért is a másod bíróság Ítéletének megváltoztatásával az első bíróságit ezen és abban körülményesen előadott és egymást kiegészítő számos indoknál fogva helybenhagyni kellett." (18(9. sept. 10. — 5612. sz. a.) Semmitöszék teljes tanácsülési döntvényei. A sept. 17-ki s 23-ki ülésből. Az előbbi plénumban következő k ó t k é r d é s vétetett tanácskozás s eldöntés alá. I. „Végrehajtás útján elárverelt ingatlan vételárából, a jogerőre emelkedett kielégítési sorrendben, a tőkével egyenlő elsőbbséggel a perr. 448. §. alapján, a tárgyalás napjától visszaszámított 3 évi időponttól kezdve megállapított kamat illeti-e a hitelezőt, a sorrendi tárgyalás napján túl is egész a kielégítés idejéig, — s ha igen, mely kamatláb szerint? Ennek elintézéséül következő elvi határozat hozatott : „Tekintve, hogy a hitelezői, a hölcsönlöhe utáni kamat a kielégítés idejéig megilleti', „tekintve^ továbbá, hogy a bíróig avagy magán úton történt (izélés, a kamat fizetés kötelezettségére nézve, különbséget meg nem állapit ; „tekintve végre, hogy a bírói uton történő fizetésnél, a kielégítés ideje csak a kiutalási végzés jogerőre emelkedésével következik be \ „ezeknélfogva, a végrehajtás úiján elárverelt ingatlan vételárából, a jogerőre emelkedett kielégítési sorrendben, a tökével egyenlő elsőbbséggel a perr. 448. §. alapján, a tárgyalás napjától visszaszámított 3 évi időponttól kezdve folyó, itélelileg megállapított, vagy szerződésileg kikötött kamat megilleti a hitelezőt, — a mennyiben a sorrendi végzés más intézkedést nem tartalmai, — a sorrendi tárgyalás napján túl is, a kiutalási végzés jogerőre emelkedéséig." (13438. sz. üyyköz). Jogesetül szolgált: Fleischer Dávid né — Szabó István e. végrehajtást e>zközöltetett, melynek folyamában alperes ingatlanjai elárvereztettek, és az 1877:8. te*, július l-jén történt életbe épte elótt — 1877 június 27 én sorrendi tárgyalás tartatott, s a sorrendet megállapító végzésben Láncz Sámuel 300 és 400 frt tőkekövetelései feltétlenül kibzetetni rendeltettek, és pedig 187 4. június 27 tői megálbipitort 24°/0 kamatokkal együtt a kifizetés idejéig. Az 1878. aug. 6. kelt végzés alapján a fizetések 1Ö78. sept. 17-én eszközöltettek. — Ennek folytán egyik jelzálogos hitelező Waldman Adolf semm. panaszt adott be— melyet a Semmitöszék a fent közlött plenáris elvi határozat következtében elvetett. II. Peren kivüli ügyekben felmerült, 50 frtot meg nem haladó, meg nem állapított ügyvédi dijak s költségek iránti keresetek, a rendes bíróságok illetősége alá tartoznak-e, avagy nem? Elvi határozatul ki mondatott: „Tekintve, hogy az ügyv. rendt. 58. §. szerint, csak a perbeli eljárásból származó és még bíróilag meg nem állapított ügyvédi dijak és költségek iránti keresetek tartoznak, az összegre való tekintet nélkül, a rendes bíróságok illetősége alá; a nem peres ügyekből származók pedig, az ügyvédnek az Összegre való tekintet szerinti személyes bírósága hatásköréhez tartoznak; „tekintve továbbá, hogy az 1877:XII. tezikk 11. §-nak világos rendelkezése szerint, az annak végpontjában felsorolt ügyek kivételével, az 50 frtot meg nem haladó pénzköveteléseket tárgyázó keresetek, az imént idézett törvény szerinti eljárás alá tartoznak: „ezeknélfogva, perenkivüli ügyekben felmerült, 50 frtot meg nem haladó, meg nem állapított ügyvédi dijak s költségek iránti keresetek, nem a rendes bíróságok illetősége, hanem az 1877: XXII. tcz. szerinti eljárás alá tartoznak." (12654. sz. ügyhöz.) Az alkalmul szolgált j og ese t ez: Szigeti Bála ügyvéd — Bognár János s társai e. 14 frt 67 kr. ügyvédidij megállapítására, és megfiezetó-