Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 74. szám

Budapest, 1879. kedd, okt. 7. 74. szám. Huszonegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNO Tartatom : Jogesetek : Hitbér kikötése gjérmek nem származására.— Holttá nyilvánítás. — Kötelesrész házassági szerződés ellenében. Csalás bűnesete.— Semmitőszéki döntv. Az előbbi számmal lapunk julius-sept. elofiz. Időszaka már lejárván,— tisztelettel felkérjük előfizetőinket, szíveskedjenek az előfizetés megújítása iránt mielőbb intézkedni — Hagy köszönettel vennők, ha lapunk támogatói hatás- és ismeretségi körükben előfizetőink szaporítására közreműködnének. — Az év elejéről még teljes példányokkal szolgálhatunk. — Az előfizetési dij ezentúl is évnegyedre 2 frt, fél évre 4 Irt, egész évre 8 forint. Jogeset. A hitb r meghatározott összege, melynek fizetésére, a házassági szerződésben a menyasszony részéről az apja kötelezte magát azon esetre, ha leánya a házassági egybekelésből származó gyermek nélkül halna el — megítélendő, habjr attól egy gyermek leszármazik, de az a házassági szerződés kelte előtt született. Berger József — Fuisz Miklós e. az elhalt Fuisz Máriával kötött házassági szerződés értelmében, a magtalanul történendő elhalálozás esetében járó 500 frt hi tbér iránt a szombathelyi tszék előtt pert indított. Atszék 1878. aug. 31. — 8CJ6S. sz. a. felperest keresetével elutasította, a per költségeket kölcsönösen megszüntetvén; „mert alperes elhalt leányának magtalansága, melyhez az A. a. házasi^ági szerződés 2. p. szerint a fizetési kötelezettség kötve volt, — be nem állott, a mennyiben aiperesileg 1. sz. a. anyakönyvi kivonattal begyőzetett, hogy az elhúnyt 1869. decz. 14-én született Viktória nevü leányt hagyott hátra, — mit felperes maga is beismert. Ezen bizonyított lény ellenében azon felperesi indokolás, hogy az 1874. febr. *2. kötött házasságból nem s ármazott örökös, — következőleg* az magtalanul elhaltnak lenne tekintendő — annálkevéshé vehető biiói figyelembe, mert felperes a házassági szerződés megkötésekor biztos tudomással bírt, hogy a jegyesének már van Örököse; következve, hogy ntm magtalan, és mégis saját most támasztott érdeke ellenéber, azon szerződés pontozataiba beleegyezett, azt aláirta, — mely ténye ellenében a kereseti hitbér részére megítélhető nem volt." A kir. tábla 1879. márez. 10. — 66322. sz. a. hozott ítéletével a tszékét megváltoztatván, alperest a keresetben, az IS75. okt. 29-tőli kamatokban s 28 frt perköltségben elmarasztalta — következő indokolással: „Az A. a. házassági szerződés 2. pontjában kötelezett hitbérnek kifizetése, alperes leányának magtalanul leendő elhalálozása esetére, aiperesileg kötelezve levén; miután a magtalanság feltétele csakis a kötött törvényes házasságból származható gyermekekre vonatkozhatnék,— azon az A. házassági szerződést megelőző ténykörülmény, hogy t. i. alperesnek néhai leányátó1 származó törvénytelen gyermek életben levén, alperes leánya magtalansága be nem állott, — felperes jogelődjének az Á. házassági szerződérben biztosított hitbérhezi jogát meg nem szüntetheti." A legf. ítélőszék a perköltségek megszüntetésével, a kir. tábla Ítéletét hhagyta ; Indokok: „Mert az A. házassági szerződésnek az a czélja, hogy ha ezen házassági egybekelésből gyermek nem származnék, akkor a túlélő házastársnak hitbér fejében az elhitnyt házastárs hagyatékából 500 frt Szétessék, — minek kifizetésére a menyaszony részéről, esetleg az alperes (az apa) kötelezte magát; „ehhezképest, miután igazoltatott, hogy a szerződő felek egybekeltek, s hogy az alperes leánya ezen házasságból származó gyermek hátrahagyása nélkül húnyt el, — figyelembe nem jöhet alperesnek azon kifogása, hogy a megholt leányától e#y gyermek leszármazik, s az életben van, — mivel ezen leánygyermek a házassági szerződés létrejötte előtt születvén, — alperes erre való tekintet nélkül, bekövetkezett kötelezettségéhez képest, a kereseti hitbér megfizetésére kötelezendő volt." (1879. aug. 12. — 8035. sz. a.) Jogeset. A felhívott hollétének 50 év ótai ismeretlen volta a községi bizonyítvánnyal is igazoltatván, a hollnak nyilvánítás elrendelendő, — azonban az anyakönyvbe való bejegyeztetés, mint történyen nem alapuló, elhagyandó. Haber szül. Petri Katalin — Sehmidt Henrik Péter holttányilvánitása iránt még 1873. évben a z o mbori tszék előtt felhívási pert tett folyamatba, melyben mindkét alsó birósági Ítélet feloldatván a legf. ítélőszék által (1877. jun. 19-én) — a kiegészítő tárgyalás s tanuzás befejeztével —• atszék 1878. aug. 23. kelt ítéletével az ujverbászi illetőségű s eltűnt Sehmidt Henriket holtnak nyilvánította s elrendelte, hogy jogerőre emelkedésével azaz ujverbászi ágostai lelkész hivatallal, annak az anyakönyvben leendő kitüntetése végett közöltetni fog. „Mert a hit alatt kihallgatott Fritz s Háb kifogástalan tanuk vallomásával igazolva van, miszerint Sehmidt 50 év előtt besoroztatván, azóta többé vissza nem tért s a hirlapi idézésre sem meg nem jelent a kitűzött határidőben, sem életben létét nem tudatta; de holléte is végképen ismeretlen; az anyakönyvi kivonatokkal pedig igazolva van, mikép kérvényező Petri Katalin az elhunytnak — Schm dt Petri Kristina nővérétől származó unokája és így felhívottal vérségi összeköttetésben áll s felhívásra jogosított fél. „Miután a perr. 523. §. szerint olyan egyén, kinek távollététől számítandó 30 éven át tartózkodási helye ismeretlen, holtnak vélelmezhető — ugyanazért stb. stb. 74